Birodalmak bukása: London, Washington és Párizs az összeomlás szélén

Birodalmak bukása: London, Washington és Párizs az összeomlás szélén

George Galloway

George Galloway közel 30 évig volt brit parlamenti képviselő. Jelenleg tévé és rádióműsorokat vezet. Filmkészítő, író és elismert szónok.

A NATO dezinformációs apparátusának ostoba mellébeszélésének ellenére a birodalmi központ a teljes káosz állapotában lépett át 2019-be.

Washington, London és Párizs – a Birodalom három fővárosa – ma gyakorlatilag kormányozatlanul, leállítva és saját népeinek ostroma miatt az összeomlás szélén tántorog.

A saját maguk által kijelölt nemeziseik – Moszkva és Peking – ugyanakkor meglehetős optimizmussal és magabiztossággal üdvözölték az újévet.

Kezdjük a Birodalom csúcsán.  Az Egyesült Államok kormányzatát a pangás és kormányon belüli sortüzek közepette leállították.

A védelmi miniszter, a „veszett kutya” Mattis lemondott, miközben más beosztottak dühösek az elnök újdonsült elhatározása miatt, miszerint kivonul a drága és vesztes külföldi háborúkból. A jelenlegi „veszett kutya” – John Bolton – nyíltan szembeszáll Trumppal Szíria miatt, Mueller csatlakozik hozzá és közben a Kongresszus új demokrata többsége arra készül, hogy „felelősségre vonja a rohadékot”.

Senki sem tudja, hogy Trump meddig lesz még elnök, és egyetlen kósza pillantás a valószínű utódjára – Mike Pence alelnökre – egyből azt a híres képet juttatja eszünkbe, amelyen Nixon elnök látható, a háta mögött álló Spiro Agnew alelnökkel. A szatirikus szövegbuborék szerint Nixon a válla fölött hátra mutat és azt mondja: „Senki sem fog engem lelőlni, ha ez a fickó lenne az utódom”.

Londonban Theresa May brit miniszterelnök egy sétáló halott: a britek kilépése az Európai Unióból továbbra is a teljes bizonytalanság állapotában van, pedig már csak 80 nap van odáig. A parlamenten kívül már kitört az erőszak, egyetlen frakció sem képes többséget szerezni, és új választást sem lehet tartani, mert a legvalószínűbb győztes egy veterán antiimperialista – Jeremy Corbin – lenne, akit a „mély állam” minél hamarabb szeretne börtönben látni (e sorok írójával együtt, az Integrity Initiative nevű puccs-apparátus szerint).

Egy megegyezés nélküli Brexit miatt a felkészületlenség következtében Dél-Anglia leállna, mivel az országba érkező és onnan induló teherautók Kentet – „Anglia kertjét” – egyetlen parkolóvá változtatnák.

Egy csak névleges Brexit – amit Theresa May alkujaként is ismerhetünk – nem fog a jövő héten átmenni a képviselőházon, a Munkáspárti ellenzék, legalább 50 kormánypárti képviselő és a koalíciós partnerek további 10 képviselőjének ellenkezése miatt.

A harmadik lehetőség – egy új népszavazás – egy olyan forgatókönyv kockázatát hordozza (bár arról itt szinte egyáltalán nem beszélnek), amelyet Párizsban és más francia városokban láthatunk. Az első népszavazás eredményének megtagadása, 17,4 millió ember akaratának semmibe vétele a társadalmi békét veszélyeztetné Angliában. Brexit szavazók milliói vannak olyanok között, akiknek már semmi veszíteni valójuk nincs.

Franciaországban az Elyseé-palota lett Macron Bastille-ja és egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy meg fogják ostromolni.

A múlt hétvégén saját szóvivőjét kellett egy hátsó ajtón kicsempészni, miután a tüntetők egy elfoglalt teherautóval betörték a kormányépület kapuját. Pont azok a körülmények rázzák most meg a Francia Köztársaság alapjait, amelyeket Macron annyira iparkodott létrehozni Damaszkuszban, és amelyeket Franciaország VALÓBAN segített létrehozni Kijevben.

Semmiféle „Nelsoni szemforgatás” (a híres angol Lord Nelson admirálist a trafalgari csatában arról tájékoztatták, hogy a francia flotta közelít hozzá, mire ő a látcsövét a hiányzó szemét eltakaró kötésre helyezve azt mondta: Nem látok egyetlen hajót se.) sem fogja megváltoztatni azt a tényt, hogy immár 8 hete mindenféle politikai kötődésű franciák százezrei vonulnak – egyre erőszakosabban – a városok utcáin, és követelik az elnök lemondását. És az, hogy Macron engedményképp euróval locsolja a Champs Elyseé-t – ami teljesen ellentétes az EU pénzügyi szabályaival – pusztán csak felbátorítja a „les autres”-ket, hogy folytassák a demonstrációkat.

Ezen a héten az EU (és NATO) tag Olaszország kormánya csatlakozott a „Gilets Jaunes”-ok táborához, amikor az olasz Salvini nyíltan elítélte a francia elnököt, mert az „a saját népe ellen” van.

Most szombaton óriás demonstráció lesz Londonban, ugyanazokat a megszorítás elleni követelésekkel a brit kormány irányában, amelyekkel a sárga mellényesek lépnek fel Macronnal szemben. A politikai közép nem képes kitartani.

A régi rend haldoklik, az új nem képes megszületni. Ha nem vigyázunk, hamarosan szörnyetegek korszakában fogunk élni.

https://www.rt.com/op-ed/448381-fall-empires-washington-london-paris/

Donald Trump elnök 2019. január 8-i beszédének leirata

Donald Trump elnök 2019. január 8-i beszédének leirata

Amerikai polgártársaim! Ma este azért szólok magukhoz, mert déli határainkon egyre súlyosabb humanitárius és biztonsági válság van.

Minden nap vám- és határrendész tisztviselők kerülnek szembe illegális bevándorlók ezreivel, akik országunkba akarnak bejutni. Nincs elég hely a fogva tartásukhoz, és nem áll módunkban azonnal visszaküldeni őket származási országaikba.

Amerika büszkén üdvözli a törvényes bevándorlók millióit, akik gazdagítják társadalmunkat és hozzájárulnak nemzetünkhöz. De minden amerikait sért az ellenőrizetlen, illegális migráció. Megterheli a közkiadásokat és csökkenti a munkalehetőségeket és béreket. Ez a legsúlyosabban az afroamerikaiakat és a spanyol amerikaiakat érinti.

Déli határunk jelenleg egy csővezeték, melyen illegális kábítószerek – közöttük meth, heroin, kokain és fentanil – hatalmas mennyisége áramlik át. Hetente 300 polgártársunk hal meg csak a heroin miatt, melynek 90 %-a a déli határon át jutott ide. Idén több amerikai fog meghalni kábítószerek miatt, mint az egész vietnami háború során.

Az elmúlt két évben a bevándorlási hivatal munkatársai 266 ezer büntetett előéletű külföldit tartóztattak le, akik közül 100 ezer testi sértés, 30 ezer szexuális bűncselekmény és 4 ezer gyilkosság miatt volt vádolható vagy elítélt. Az év folyamán amerikaiak ezreit ölték meg brutálisan az országba illegálisan bejutók, és még további ezrek fogják elveszíteni életüket, ha nem cselekszünk azonnal.

Ez egy humanitárius válság – a szív válsága és a lélek válsága.

A múlt hónapban 20 ezer bevándorló gyermeket hoztak be illegálisan az Egyesült Államokba – ami drasztikus növekedést jelent. Ezeket a gyerekeket emberi zálogtárgyként kezelik gonosz coyotok és kegyetlen bandák. Minden harmadik nőt szexuálisan bántalmaznak a Mexikón át vezető veszélyes úton. A nők és a gyermekek a legnagyobb áldozatai ennek a rossz rendszernek.

Ez az illegális bevándorlás tragikus valósága a déli határon. Az emberi szenvedés eme körének akarok véget vetni.

Kormányom részletes javaslatot tesz a Kongresszusnak a határ biztosítására, valamint a bűnöző bandák, kábítószer csempészek és emberkereskedők megállítására. Ez egy hatalmas probléma. A javaslatunkat a Nemzetbiztonsági Minisztérium rendészeti és határőr szakemberei készítették. Ezeket a forrásokat kérik annak érdekében, hogy teljesíthessék küldetésüket és fenntarthassák Amerika biztonságát. Sőt, biztonságosabbá tegyék, mint valaha.

A Nemzetbiztonsági Minisztérium javaslata a kábítószer, fegyver, illegális bandák és sok más csúcstechnológiás felderítését tartalmazza. Ehhez több tisztviselőt, bevándorlási bírót és elhelyezési lehetőséget kérünk annak érdekében, hogy a rendkívül erős gazdaságunk által hajtott törvénytelen bevándorlás gyors növekedésével megbirkózhassunk. A terv tartalmazza továbbá a humanitárius segítségnyújtás és az orvosi segítség iránti igényeket is.

Arra kérjük továbbá a Kongresszust, hogy zárja be a határbiztonsági réseket annak érdekében, hogy az illegális bevándorló gyerekeket biztonságosan és humánusan haza tudjuk szállítani.

Végül, az általános határbiztonság részeként, a rendészeti szakemberek 5,7 milliárd dollárt kérnek a fizikai határzárra. Ami a demokraták kérésére acéloszlopokból és nem betonfalból készül el. Ez a határzár létfontosságú a határrendészet szempontjából. És szakembereink is ezt szeretnék, és erre van szükségük. Ezt diktálja a józan ész.

A határzár költsége nagyon gyorsan meg fog térülni. Az illegális kábítószerek miatti kiadás meghaladja az évi 500 milliárd dollárt – ez jóval több, mint a Kongresszustól igényelt 5,7 milliárd dollár. A határzár költségét közvetetten a Mexikóval megkötött nagyszerű, új kereskedelmi egyezmény is fedezni fogja.

Chuck Schumer szenátor – akit ma este még hallani fognak – korábban többször támogatásáról biztosította a fizikai határzárat, több demokratával együtt. Csak elnökké választásomat követően gondolták meg magukat.

A demokraták a Kongresszusban nem akarják tudomásul venni a válságot. És nem akarják biztosítani bátor határrendészeinknek azokat az eszközöket, amelyekre olyan nagy szükségük lenne annak érdekében, hogy megvédjék családjainkat és nemzetünket.

A szövetségi kormányzat továbbra is egy, és kizárólag egy okból marad zárva: mert a demokraták nem fogják finanszírozni a határrendészetet.

Kormányzatom mindent megtesz, ami a hatalmában áll, hogy segítsen azokon, akiket ez a helyzet érint. De a demokraták számára az egyetlen megoldás az, hogy elfogadják azt a költségvetési törvényt, amely megvédi határainkat és újraindítja a kormányzatot.

A helyzetet egy 45 perces tárgyalással meg lehetne oldani. Ezért hívtam meg holnapra a kongresszusi vezetőket a Fehér Házba. Remélem, hogy felül tudunk emelkedni a politikai pártosságon annak érdekében, hogy szavatoljuk nemzetünk biztonságát.

Egyesek szerint a határzár erkölcstelen. Akkor a tehetős politikusok miért építenek falakat, kerítéseket és kapukat a házaik köré? Nem azért építenek falakat, mert gyűlölik a kintieket, hanem azért, mert szeretik a bent élőket. Az egyetlen dolog, ami erkölcstelen az, ha a politikusok nem tesznek semmit és hagyják, hogy még több ártatlan ember ilyen szörnyűségek áldozata legyen.

Amerika szíve összetört Karácsony másnapján, amikor egy fiatal kaliforniai rendőrt kegyetlenül, hidegvérrel megölt egy illegális külföldi, aki akkor jutott át a határon. Egy amerikai hős életét egy olyan ember rabolta el, akinek nem volt joga országunkban tartózkodnia.

Nap, mint nap értékes életek szakadnak meg olyanok miatt, akik megsértik határainkat. Kaliforniában  a légierő egyik veteránját erőszakolta meg, ölte meg és verte halálra egy kalapáccsal egy hosszú bűnözői múlttal rendelkező illegális külföldi. Georgiában egy illegális külföldit most gyanúsítottak meg a szomszédja megölésével, lefejezésével és feldarabolásával. Marylandben tavaly az MS-13 banda tagjait, akik kísérő nélküli kiskorúként érkeztek az Egyesült Államokba, letartóztatták, miután kegyetlenül megkéseltek és megvertek egy 16 éves lányt.

Az elmúlt néhány év során több tucat olyan családdal találkoztam, akiknek hozzátartozóit az illegális bevándorlás rabolta el. Zokogó anyák kezét fogtam és gyásztól megtört apákat öleltem. Milyen szomorú. Milyen rémes. Sosem felejtem a fájdalmat a szemükben, a hangjuk remegését és a lelküket nyomasztó szomorúságot.

Még mennyi amerikai vért kell kiontani, míg a Kongresszus végre teszi a dolgát?

Azoktól, akik elutasítják a határbiztonsággal kapcsolatos megegyezést, azt kérdezném: Mi lenne, ha a saját gyerekük, férjük vagy feleségük életét vennék el ilyen kegyetlenül és tennék teljesen tönkre?

Minden kongresszusi képviselőnek: Hozzanak törvényt, ami véget vet ennek a válságnak!

Minden polgárnak: Hívják fel a Kongresszust és mondják el nekik végre – évtizedek hallgatása után – hogy védjék meg a határainkat!

Ez a jó és a rossz, az igazság és az igazságtalanság közötti választás. Arról van szó, hogy teljesítjük-e az általunk szolgált amerikai polgárok iránti szent kötelességünket.

Amikor letettem a hivatali esküt, arra esküdtem, hogy megvédem országunkat. És én mindig ezt fogom tenni, isten engem úgy segéljen!

Köszönöm és jó éjszakát!

https://www.breitbart.com/politics/2019/01/08/transcript-president-donald-trumps-oval-office-address-on-the-border-crisis/

Magyarország latorállammá válik Európa közepén?

Magyarország latorállammá válik Európa közepén?

James Kirchick

James Kirchick a Brooking Intézet Egyesült Államok és Európa Központjának vendégkutatója, az „Európa vége: diktátorok, demagógok és az eljövendő sötét korszak” című könyv szerzője.

A legtöbb Magyarországot ért nemzetközi kritika az elmúlt 9 évben olyan belföldi jellemzőkre irányult, mint pl. a jogállamiság, a hatalmi ágak elválasztása és a sajtószabadság. Orbán Viktor miniszterelnök rendkívül egyértelmű a Magyarországgal kapcsolatos elgondolását illetően, amikor Kínát, Oroszországot és Törökországot említi modellként. Az általában szabadnak, de nem tisztességesnek tartott áprilisi választásokat követően azt a győzelmi megjegyzést tette, hogy „a liberális demokrácia korszakának vége”.

Azonban mióta Orbánt újraválasztották, viselkedése miatt az Egyesült Államok szövetségeseként és a demokratikus nyugati világ tagjaként nem csak demokratikus elkötelezettségét, hanem alapvető szavahihetőségét is megkérdőjelezik.

Nézzük, mit tett az elmúlt hetek során Orbán és kormányzó pártja, a Fidesz. A múlt hónapban a NATO külügyminiszterek találkozóján a magyar küldött mindent megtett, hogy elszabotálja a nyugati szövetség és Ukrajna közötti viszony fejlesztését. A budapesti kormány mentségül a jelenlegi ukrán nyelvtörvény-reformot hozta fel, amely állítólag fenyegeti a magyar nyelvű kisebbséget. Azzal, hogy egy ilyen jelentéktelen ügyet használ fel arra, hogy megakadályozza Ukrajna NATO-támogatását – amelynek területét Oroszország a második világháború óta Európában példátlan módon fegyveres erővel annektálta – Magyarország Moszkva kezére játszik.  

De nem ez volt az első alkalom, hogy a magyarok ezt tették. Tavaly novemberben Magyarország megtagadta az Egyesült Államok kiadatási kérelmének teljesítését két orosz fegyverkereskedő ügyében, akik légelhárító rakétákat próbáltak meg eladni mexikói drogkartelleknek. Ahelyett, hogy átadták volna az apa és fia párost egy NATO-szövetségesnek, Orbán kormánya szabad eltávozást hagyott nekik vissza, Oroszországba.

Habár Magyarország formálisan támogatja az Európai Unió Oroszország elleni szankcióit, Orbán a leghangosabb belső kritikusa az intézkedéseknek, és gyakran felszólal azok feloldása érdekében. Akkor, amikor Európa mellőzi Vlagyimir Putyin orosz elnököt az Ukrajna elleni agresszió és egyéb jogsértések miatt, az orosz vezető több baráti látogatást tett a magyar fővárosban, ahol Orbán megölelgette. Manapság egyes hírszerzői körökben Magyarországot a orosz befolyásszerzés fő csatornának tartják a nyugati szövetségen belül.

– Szörnyen aggódunk, hogy Oroszország a NATO-n és az EU-n belül lényegében előretolt hírszerző központként használja Magyarországot – mondta a budapesti amerikai nagykövetség egy korábbi tisztviselője a Politicónak 2017-ben.

Orbán egy olyan sötét ügyben osztja Putyin nézetét, amely nyilvánvalóan tiltott az olyan nyugati intézményekben, mint az EU és a NATO: revansizmus. Egy évszázaddal azt követően, hogy Magyarország az I. világháború következményeként elveszítette területének kétharmadát, a régióban élő magyar diaszpóra tüzes nemzeti érzelme továbbra is a magyar jobboldal prioritása. Tavaly nyáron ugyanazon a romániai politikai fesztiválon, ahol 4 évvel ezelőtt hitet tett az „illiberális állam” mellett, Orbán nyugtalanítóan irredenta beszédet mondott a helyi magyar közösségnek. Miközben folyamatosan magyar nevén Székelyföldnek nevezte azt a román területet, ahol állt, azzal támadta a román kormányt, hogy az állítólag azt mondta, „Székelyföld nem létezik” és kijelentette, hogy „Székelyföld akkor is létezni fog, amikor már egész Európa behódolt az iszlámnak”.

Miután sokáig csak Európa perifériája egy marginális alakjának és egy furcsa nyelvű, kis ország vezetőjének tartották, Orbán mára az egyik legelbizakodottabb politikai figurája lett a XXI. századnak. Évekkel a Brexit, Trump elnöksége és a nemzeti populizmus egyéb jeleinek feltűnése előtt Orbán már hatalmon volt, és szorgosan dolgozott Magyarország egypárti állammá alakításán és a hagyományos demokratikus szövetségeitől való eltávolításán.

Stephen K. Bannon, Trump korábbi főstratégája úgy dicséri Orbánt, mint aki „Trump volt már Trump előtt is”. A még csak 55 éves Orbán egy politikai képzelgő, aki egy lehetséges poszt-atlanti, poszt-NATO, poszt-EU jövőt képzel el az országa számára. Arra az időre készülve, amikor a Nyugat dezintegrálódik és lerohanják a muszlimok, Magyarországot az autoriter Kelet felé kormányozza.

– Mind érezzük, ott van a levegőben, hogy a világban alapvető irányváltás zajlik – jelentette ki könnyedén Putyin 2017-es budapesti látogatása során.

A múlt hónapban Brüsszelben Mike Pompeo az Egyesült Államok külügyminisztere kritizálta azokat az „erős országokat és szereplőket, akik a saját illiberális képükre szeretnék újraformálni a nemzetközi rendet”. Pompeo ezzel Amerika olyan ellenlábasaira célzott, mint Oroszország és Kína – olyan revizionista hatalmakra, akik fel akarják forgatni az Egyesült Államok által kialakított és fenntartott nemzetközi liberális rendet. De szavai illenek arra is, amit Orbán művel magán a nyugati szövetségen belül.

Ha Orbán az Egyesült Államok megbízható szövetségese lenne, akkor talán megbocsátható volna demokratikus visszacsúszása. A hidegháború során az Egyesült Államok hajlamos volt átsiklani a NATO-szövetségeseinek autoriter tendenciái – vagy akár nyílt katonai diktatúrái – felett is, feltéve, ha azok antikommunisták voltak. Ma azonban az európai központi geopolitikai küzdelem már nem a kapitalizmus és a kommunizmus, hanem a demokrácia és az autoritarizmus között zajlik. És egyre nehezebb megmondani, hogy Orbán Viktor melyik oldalon áll.

https://www.washingtonpost.com/opinions/2019/01/03/is-hungary-becoming-rogue-state-center-europe/?noredirect=on&utm_term=.c36c3858dca9