2013. augusztus 6., kedd

Az euró erkölcsi leckéje

Roger Cohen - Az euró erkölcsi leckéje

Németországban a közgazdaságtan – ahogy mondani szokták – az etika egyik ága.  A növekedés a jó magaviselet jutalma. Az erények közé tartozik még a takarékosság és az adósságtól való tartózkodás is. Mondanunk sem kell, hogy innen nézve a pénzügyi hiány növelésével biztosított növekedés az erkölcstelenség csúcsa.

Görögországban a közgazdaságtan azonban máshova tartozik: az a személyes leleményesség egyik ága. Az olyan erkölcsi töltettel rendelkező, az angolszász kánonból eredő szavak, mint a „korrupció” és a „részrehajlás” mára a görög mentalitás fogalmához kapcsolódtak, azonban a görögök szerint a szabálykövető magatartás az ostobaság egyik fajtája. Ha a politikusok korruptak, mi értelme van a tisztességességnek? Sokkal jobb – gondolták a görögök – a „fakelaki”-ban (a kicsi borítékban) és a „rousfeti”-ben (szavazatvásárlásban) bízni, semmint összekeverni az erkölcsösséget az anyagi gyarapodással.

Az euróválság már sok minden volt, így többek között egy régi közmondás emlékeztetője is: hamari házasság, hosszú bánat. Azonban a mélyben az északi és déli erkölcsi felfogás válsága húzódik.
A német Luther Márton volt az, aki a pápai korrupció, a búcsúcédulák árusítása és a pápai bűnbocsánat elleni fellépésével kirobbantotta reformációt. Az északi becsületességnek a déli lazaság, a fagyos szigornak a napfényes rugalmasság elleni nagy ügyét – annak a kísérletnek a harcát, amelynek célja, hogy az emberi természetet magas erkölcsi elvek mentén szabályozzuk egy olyan rendszerben, amely az emberi esendőséget alapvetőnek tekinti.

Pár évszázaddal később jött a közös valuta, amely megkísérelte egyesíteni a protestáns északot a katolikus vagy ortodox déllel, egy reformáción átesett Európát egy azt elmulasztóval. A baj elkerülhetetlen volt.

Görögországban a rendszer – ahogy az Kiriakosz Micotakisz kormányzati reformokért és
e-kormányzatért felelős miniszter egyszer egy interjúban elmondta nekem – az alábbiak szerint működött:
- A pártok a minisztériumokkal jutalmazták a népet. A nagy üzlet egy közalkalmazotti állás szavazatokkal való megvásárlása volt. De ehhez tudni kellett finanszírozni a rendszert. Ami könnyű, míg dől a pénz és olcsó a hitel. Most, hogy ez már nincs így, nincs más út, csak a hatékonyság növelése.

Amint valaki állást szerzett a közszférában, ahogy a görögök mondták „alkalmazódott”, vagy az olasz kifejezés szerint „rendszeresedett”. Ez mindkét országban azt jelentette, hogy élethosszig berendezkedett egy olyan rendszerben, amely kényelmes állást, jó és korai nyugdíjat, szívességekért cserébe talán még egy-két „fakelaki” begyűjtését, és a bőséges szabadidőben többletpénzt hozó másodállás vállalását is lehetővé tette.

Rugalmas, ám hatástalan formája a munkaszervezésnek. És nem alkalmazható az észak-déli közös valutával együtt.

Képzeljük el, hogy Micotakisz, ez a megnyerő modorú, 45 éves, Harvardon és Stanfordon végzett, képzett politikus az az ember, aki megpróbálja áthidalni Európa erkölcsi szakadékát. A kormányzó Antonisz Szamarasz miniszterelnök konzervatív Új Demokrácia Pártjának tagjaként nemrég vállalta el Görögország talán legnehezebb munkáját: a közszféra átszervezését.
- A reform nehéz és fájdalmas – mondta. – Nem mindig alszok jól. De meg kell tennünk.

A nemzetközi hitelezőkkel kötött alku értelmében Görögországnak jövő év végéig 15 ezer közalkalmazotti állást kell megszüntetnie. Ezt megelőzően szeptemberig 12 500 közalkalmazottat kell áthelyezni egy olyan „mobilitási sémába”, amely szerint 8 hónapot kapnak arra, hogy egy másik állami intézménynél találjanak munkát, különben elveszítik állásukat (őket további 12 500 dolgozó követi majd). Micotakisznak ezt egy olyan gazdasági környezetben kell elérnie, amelynek zsugorodását „egy háború sújtotta gazdaság kivételével, példa nélkülinek” nevezett. A baloldal és a jobboldal (ahol a neonáci Arany Hajnal gyülekezik) haragja heves. A nyári szünetet haragos ősz fogja követni.

Micotakisz mégis úgy véli, hogy erős támogatással bír.
- Nézze, a válság kitörése óta a magánszektor 1,3 millió munkahelyet veszített, miközben az állami szektor gyakorlatilag egyet sem. Mivel a reformokat halogatták, helyette a magánszektort adóztatták és büntették. Csendes többség áll a reform mögött. Egyszerűen túlságosan nagy államunk van – egy érdemeket figyelembe venni és fegyelmezni képtelen államunk, sok hátsó ajtón bejutott emberrel. Néhány [köz]alkalmazott még a börtönben is kapta a fizetését.

A mobiltelefonján megmutatta egy irat másolatát, amely egyetlen alkalmazott egyik vidéki városból egy másikba történő áthelyezéséhez volt szükséges. A saját aláírása is rajta volt – tizenöt másikkal egyetemben! Egy ekkora bürokrácia ernyesztő hatású és a korrupció bőséges forrása lehet – a sok aláírás közül néhánynak jó ára lehetett.

- Több értéket kaphatunk a pénzünkért, és teljesíthetjük országunk vállalásait – mondta nekem Micotakisz. – Azonban hitelezőinknek meg kell érteniük, hogy jelenleg a legnagyobb veszély, ha még több intézkedést akarnak tőlünk: az adóbevételek további növelése nem lehetséges. A megszorításokkal túl messzire mentünk. Amikor miniszterelnökünk a hónap folyamán találkozik majd Obama elnökkel, ez lesz az egyik fő üzenetünk.

Európának át kell hidalnia ezt az erkölcsi szakadékot. A görögök megtanulhatják, hogy a közgazdaságtan egyfajta etikai tárgy. A németek megtanulhatják, hogy a megszorításnak, mint közgazdasági eszköznek megvannak a határai és azt, hogy a gazdasági növekedés érdekében a pénzügyi hiány növelését felvállalni nem bűn.  Az euró önmagában is egy erkölcsi lecke.


2013. augusztus 5., hétfő

Egy volt kém szerint az USA nyer Snowden oroszországi menekültstátuszán

Pikáns véleménycikk jelent meg a CNN-en, amelyben egy kémkedésért elítélt amerikai, Chrisopher Boyce írja le gondolatait.

A szerkesztő megjegyzése: Christopher Boyce, a „Sólyom és a nepper” című 1985-ben készített film ihletője 25 évet töltött szövetségi börtönben, mivel amerikai hírszerzési titkokat adott át a Szovjetuniónak. A „Sólyom és a nepper : Amerikai fiai”című könyve, amelyet Cait Boyce és Vincent Font közreműködésével írt, augusztus 20-án jelenik meg. Chris Boyce követhető a Twitteren is, a @CodenameFalcon címen. 

Összetört szívvel hallottam, hogy Edward Snowden egy év időtartamra szóló ideiglenes menekültstátuszt kapott Oroszországtól, amit nyilván el is fogadott. Annak híján, hogy más kiszivárogtatók okulására meztelenül magánzárkába csukhatták volna – ahogy azt Bradley Manninggel tették – pontosan Oroszország az a hely, ahol az amerikai hírszerzés látni akarja Snowdent. 

Hogyan is lehetne jobban hitelteleníteni Snowden saját, folyamatosan növekedő, a polgári szabadságjogokat fenyegető, lehallgató-államunkkal kapcsolatos figyelmeztetéseit annál, hogy szüntelenül rámutatunk arra, hogy Snowden az FSzB [Federalnaja Szluzsba Bezopasznoszti Rosszíjszkoj Federacíj, az Orosz Föderáció Szövetségi Biztonsági Szolgálata] – a KGB utódja – karjai között talált menedéket? Persze hova máshova mehetett volna Snowden? Öt hetet töltött a moszkvai Seremetyevó repülőtéren. Maga lehetett a földi pokol. Szövetségeseinkre támaszkodva Amerika sikeresen csapában tartotta. Ezért nem szabad túl komolyan venni a legutóbbi orosz álnokság miatti felháborodását sem a Nemzeti Hírszerzés igazgatójának, James Clappernek, sem a Kongresszusnak. Azzal, hogy Amerikai hagyományos mumusához menekült, Snowden komolyan csökkentette saját hatékonyságát. Könnyű célpontja lett az amerikai kormányzat démonizálási törekvéseinek. 

Pontosan kinek a karjaiba is menekült Snowden? Mivel máshova nem mehetett, jelenleg egy olyan kormányzat fizikai ellenőrzése alatt áll, amelynek vezetése Vlagyimir Putyinnal az élen világszerte emberi jogi aggályokat ébresztett eltérő nézetekkel rendelkező újságírók feltételezett megöletése, a Pussy Riothoz hasonló előadóművészek bebörtönzése és legutóbb a homoszexualitás büntethetővé tétele miatt. 

Az Obama-kormányzat orrára nyomott Putyin-fityisz nagy dolognak tűnhet Snowden személye és további sorsa tekintetében, de észben kell tartanunk, hogy a mai Oroszország semmivel sem erősebb bástyája a szabad véleménynyilvánításnak, mint Kína. 

Évekkel ezelőtt kémkedés miatt 40 év szabadságvesztés büntetésre ítéltek és láncra verve egy szövetségi börtönbe dugtak. Ez több volt, mint amit el tudtam viselni, ezért egy hideg téli éjszakán átmásztam a szögesdróton. Hirtelen Amerika legkeresettebb szökevénye lettem. Az FBI és a U.S. Marshals Service égen-földön keresett. Lőttek rám, üldöztek, folyton a hátam mögé kellett néztem. Én is fontolgattam, hogy menedéket kérek Oroszországtól. Sokat gondolkoztam ezen, mert Havannán keresztül könnyű volt az út Moszkvába. De nem volt gyomrom hozzá. Úgy döntöttem, hogy inkább élem az űzött szökevény életét a saját hazámban, minthogy a KGB bábjaként tengessem életemet. Miután 1977-ben letartóztattak, 25 évet töltöttem börtönben. 

Ellenben azzal, amit sokan hisznek, én és a társam nem adtunk át információkat a szovjet követségnek, hogy azokkal a Szovjetuniót segítsük. Amit tettem, azért tettem, mert nyilvánosságra akartam hozni azokat a dolgokat – és ezzel vissza akartam vágni az amerikai titkosszolgálatoknak –, amelyeket láttam, és amelyek felháborítottak. Hiba volt, amelyért súlyos árat fizettem, és amelyet őszintén sajnálok. Gyanítom, hogy Snowden is legalább ennyire sajnálni fogja a tetteit. Ez minden másnál nagyobb tragédia lesz számára. 

Nem kétlem, hogy Edward Snowden bárhol máshol szívesebben lenne a világon, mint Putyin Oroszországának karjai között. Természetesen kettő kivétel akad: nem akar halott lenni, és nem akar egy amerikai magánzárkában meztelenül gubbasztani. Szerintem nem túl fényesek a lehetőségei. 

És eközben az USA lehallgató-állama tovább gyűjti az amerikai emberek érzékeny személyes adatait. 

A FISA-bíróság [a Foreign Intelligence Surveillance Act (Külföldön végzett hírszerzést engedélyező törvény) – FISA – által életre hívott különleges bíróság] titkos gumibélyegzőként továbbra is a saját polgárai lehallgatásában működik közre. 

Telefonhívásaink adatainak nagyarányú gyűjtése fokozódik. 

A U.S. Post Office [Szövetségi Postaszolgálat] folytatja az összes feladott és kézbesített levél és csomag címeinek lefényképezését. 

Az internetszolgáltatókat a lehallgató-állam titkos céljai érdekében továbbra is kényszerítik. Az NSA [National Security Agency – Nemzetbiztonsági Ügynökség] folytatja e-mailjeink rögzítését. 

Az átláthatóságot, az információk nyilvánosságát és a nyílt vitát elnyomják, miközben Amerika a világ első cyber-szuperhatalmává válik. És a két párt politikusai továbbra is félnek ellentmondani a folyamatoknak, nehogy hibáztathatók legyenek egy esetleges cyber-támadás bekövetkeztekor. 

Lehallgató-államunk még csak most kezdi megfeszíteni technológiai izmait. A polgári szabadságjogainkon kívül nincs veszítenivalónk.