Roger Cohen - Az euró erkölcsi leckéje
Németországban a közgazdaságtan –
ahogy mondani szokták – az etika egyik ága. A növekedés a jó magaviselet jutalma. Az erények
közé tartozik még a takarékosság és az adósságtól való tartózkodás is. Mondanunk
sem kell, hogy innen nézve a pénzügyi hiány növelésével biztosított növekedés az
erkölcstelenség csúcsa.
Görögországban a közgazdaságtan
azonban máshova tartozik: az a személyes leleményesség egyik ága. Az olyan
erkölcsi töltettel rendelkező, az angolszász kánonból eredő szavak, mint a „korrupció”
és a „részrehajlás” mára a görög mentalitás fogalmához kapcsolódtak, azonban a
görögök szerint a szabálykövető magatartás az ostobaság egyik fajtája. Ha a
politikusok korruptak, mi értelme van a tisztességességnek? Sokkal jobb – gondolták
a görögök – a „fakelaki”-ban (a kicsi borítékban) és a „rousfeti”-ben
(szavazatvásárlásban) bízni, semmint összekeverni az erkölcsösséget az anyagi
gyarapodással.
Az euróválság már sok minden
volt, így többek között egy régi közmondás emlékeztetője is: hamari házasság,
hosszú bánat. Azonban a mélyben az északi és déli erkölcsi felfogás válsága
húzódik.
A német Luther Márton volt az,
aki a pápai korrupció, a búcsúcédulák árusítása és a pápai bűnbocsánat elleni
fellépésével kirobbantotta reformációt. Az északi becsületességnek a déli
lazaság, a fagyos szigornak a napfényes rugalmasság elleni nagy ügyét – annak a
kísérletnek a harcát, amelynek célja, hogy az emberi természetet magas erkölcsi
elvek mentén szabályozzuk egy olyan rendszerben, amely az emberi esendőséget alapvetőnek
tekinti.
Pár évszázaddal később jött a
közös valuta, amely megkísérelte egyesíteni a protestáns északot a katolikus
vagy ortodox déllel, egy reformáción átesett Európát egy azt elmulasztóval. A
baj elkerülhetetlen volt.
Görögországban a rendszer – ahogy
az Kiriakosz Micotakisz kormányzati reformokért és
e-kormányzatért felelős miniszter egyszer egy interjúban elmondta nekem – az alábbiak szerint működött:
e-kormányzatért felelős miniszter egyszer egy interjúban elmondta nekem – az alábbiak szerint működött:
- A pártok a minisztériumokkal
jutalmazták a népet. A nagy üzlet egy közalkalmazotti állás szavazatokkal való
megvásárlása volt. De ehhez tudni kellett finanszírozni a rendszert. Ami könnyű,
míg dől a pénz és olcsó a hitel. Most, hogy ez már nincs így, nincs más út,
csak a hatékonyság növelése.
Amint valaki állást szerzett a
közszférában, ahogy a görögök mondták „alkalmazódott”, vagy az olasz kifejezés
szerint „rendszeresedett”. Ez mindkét országban azt jelentette, hogy
élethosszig berendezkedett egy olyan rendszerben, amely kényelmes állást, jó és
korai nyugdíjat, szívességekért cserébe talán még egy-két „fakelaki” begyűjtését,
és a bőséges szabadidőben többletpénzt hozó másodállás vállalását is lehetővé
tette.
Rugalmas, ám hatástalan formája a
munkaszervezésnek. És nem alkalmazható az észak-déli közös valutával együtt.
Képzeljük el, hogy Micotakisz, ez
a megnyerő modorú, 45 éves, Harvardon és Stanfordon végzett, képzett politikus
az az ember, aki megpróbálja áthidalni Európa erkölcsi szakadékát. A kormányzó
Antonisz Szamarasz miniszterelnök konzervatív Új Demokrácia Pártjának tagjaként
nemrég vállalta el Görögország talán legnehezebb munkáját: a közszféra átszervezését.
- A reform nehéz és fájdalmas –
mondta. – Nem mindig alszok jól. De meg kell tennünk.
A nemzetközi hitelezőkkel kötött
alku értelmében Görögországnak jövő év végéig 15 ezer közalkalmazotti állást
kell megszüntetnie. Ezt megelőzően szeptemberig 12 500 közalkalmazottat
kell áthelyezni egy olyan „mobilitási sémába”, amely szerint 8 hónapot kapnak
arra, hogy egy másik állami intézménynél találjanak munkát, különben elveszítik
állásukat (őket további 12 500 dolgozó követi majd). Micotakisznak ezt egy
olyan gazdasági környezetben kell elérnie, amelynek zsugorodását „egy háború sújtotta
gazdaság kivételével, példa nélkülinek” nevezett. A baloldal és a jobboldal
(ahol a neonáci Arany Hajnal gyülekezik) haragja heves. A nyári szünetet
haragos ősz fogja követni.
Micotakisz mégis úgy véli, hogy
erős támogatással bír.
- Nézze, a válság kitörése óta a
magánszektor 1,3 millió munkahelyet veszített, miközben az állami szektor
gyakorlatilag egyet sem. Mivel a reformokat halogatták, helyette a
magánszektort adóztatták és büntették. Csendes többség áll a reform mögött.
Egyszerűen túlságosan nagy államunk van – egy érdemeket figyelembe venni és fegyelmezni
képtelen államunk, sok hátsó ajtón bejutott emberrel. Néhány [köz]alkalmazott
még a börtönben is kapta a fizetését.
A mobiltelefonján megmutatta egy
irat másolatát, amely egyetlen alkalmazott egyik vidéki városból egy másikba
történő áthelyezéséhez volt szükséges. A saját aláírása is rajta volt – tizenöt
másikkal egyetemben! Egy ekkora bürokrácia ernyesztő hatású és a korrupció
bőséges forrása lehet – a sok aláírás közül néhánynak jó ára lehetett.
- Több értéket kaphatunk a pénzünkért,
és teljesíthetjük országunk vállalásait – mondta nekem Micotakisz. – Azonban hitelezőinknek
meg kell érteniük, hogy jelenleg a legnagyobb veszély, ha még több intézkedést
akarnak tőlünk: az adóbevételek további növelése nem lehetséges. A megszorításokkal
túl messzire mentünk. Amikor miniszterelnökünk a hónap folyamán találkozik majd
Obama elnökkel, ez lesz az egyik fő üzenetünk.
Európának át kell hidalnia ezt az
erkölcsi szakadékot. A görögök megtanulhatják, hogy a közgazdaságtan egyfajta etikai
tárgy. A németek megtanulhatják, hogy a megszorításnak, mint közgazdasági
eszköznek megvannak a határai és azt, hogy a gazdasági növekedés érdekében a
pénzügyi hiány növelését felvállalni nem bűn. Az euró önmagában is egy erkölcsi lecke.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése