Vlagyimir V. Putyin - Figyelmeztetés Oroszországból
Amit Putyin az amerikaiaknak Szíriáról akar mondani
A The New York Times
szerkesztőségi véleménycikkben közölte Putyin elnök írását a szíriai
konfliktussal kapcsolatosan, ami meglehetősen ritka dolognak számít. Íme.
A Szíria körüli történések késztettek arra, hogy közvetlenül
szóljak az amerikai néphez és politikai vezetőihez. Ezt a társadalmaink közötti
elégtelen kommunikáció időszakában fontosnak éreztem.
Egymás közötti kapcsolataink különböző állomásokon haladtak
át. A hidegháború idején ellenségek voltunk. De voltunk már szövetségesek is,
és együtt győztük le a nácikat. Az egyetemes nemzetközi szervezetet - az
Egyesült Nemzetek Szervezetét - akkor azért hoztuk létre, hogy elejét vegyük egy
hasonló pusztítás megismétlődésének.
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapítói megértették,
hogy háborút vagy békét érintő döntéseket csak konszenzussal hozhatnak meg, illetve
a Biztonsági Tanács állandó tagjainak vétójogát Amerika egyetértésével
szentesítették az Egyesült Nemzetek Alapokmányában. Ennek a döntésnek a mély bölcsessége
támasztotta alá évtizedekig a nemzetközi kapcsolatok stabilitását.
Senki sem akarja, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete a
Népszövetség sorsára jusson, amely valódi befolyásának hiányában omlott össze.
Ez most is megtörténhet, ha a befolyásos országok megkerülik az Egyesült
Nemzetek Szervezetét és katonai műveletet kezdenek a Biztonsági Tanács
felhatalmazása nélkül.
Sok ország és politikai, valamint vallási vezető -
közöttük a pápa -
erős ellenkezése ellenére végrehajtott Szíria elleni esetleges amerikai támadás
még több ártatlan áldozatot követelhet és a háború eszkalálódásához, valamint az
összecsapások Szíria határain messze túl történő terjedéséhez vezethet. Egy
ilyen támadás az erőszakot növelné és a terrorizmus újabb hullámát indítaná el.
Aláásná az iráni nukleáris probléma, az izraeli-palesztin konfliktus megoldására
irányuló többoldalú erőfeszítéseket, és tovább destabilizálná a Közel-Keletet
és Észak-Afrikát. A nemzetközi jogrend teljes egészét billentené ki egyensúlyából.
Szíriában nem a demokrácia megteremtéséért harcolnak, hanem egy
többvallású országban a kormányzat az ellenzékkel áll háborúban. Szíriában
nagyon kevés bajnoka van a demokráciának. Azonban még a kelleténél is több
al-Káida harcos és mindenféle szélsőséges harcol a kormány ellen. Az Egyesült
Államok külügyminisztériuma terrorista szervezetnek nyilvánította az Al-Nusztra
Frontot, és az Iraki és Levantei Iszlám Államot, amelyek az ellenzék oldalán
harcolnak. Ez az ellenzéknek juttatott külföldi fegyverekkel tüzelt konfliktus
az egyik legvéresebb a világon.
Az arab világ zsoldosai, a nyugati országokból és még
Oroszországból is érkezett harcosok százai harcolnak Szíriában, amely mélyen
nyugtalanító jelenség. Elképzelhető, hogy a Szíriában szerzett tapasztalataik
nélkül térnek majd vissza országainkba? Elvégre a líbiai harcok után a
szélsőségesek is továbbálltak Maliba. Ez a jelenség mindannyiunkat fenyeget.
Oroszország a kezdetektől a békés párbeszédet javasolja,
amely lehetővé tenné, hogy a szíriaiak kompromisszumot találjanak a saját
jövőjükkel kapcsolatosan. Nem a szíriai kormányt védelmezzük, hanem a
nemzetközi jogot. Szükségünk van az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsára, és
úgy hisszük, hogy a jogrend megőrzése napjaink összetett és turbulens világában
azon kevés módok egyike, amellyel megelőzhető a nemzetközi kapcsolatok káoszba
fordulása. A törvény az törvény, amelynek előírásait meg kell tartanunk, akár
tetszik nekünk, akár nem. A jelenleg hatályos nemzetközi jog alapján, erőt csak
önvédelemből vagy a Biztonsági Tanács döntése alapján lehet alkalmazni. Az
Egyesült Nemzetek Alapokmánya szerint minden más elfogadhatatlan, és agressziónak
minősül.
Nem kétséges, hogy Szíriában vegyi fegyvert használtak.
Azonban jó okunk van azt vélni, hogy nem a Szíriai Hadsereg volt az, hanem az
ellenzéki erők, azért, hogy kiprovokálják hatalmas külföldi patrónusaik beavatkozását,
akik így a fundamentalistákkal kerülnének egy oldalra. Azokat a jelentéseket
sem lehet figyelmen kívül hagyni, amelyek szerint a militánsok ismét egy ilyen
támadást készítenek elő, ezúttal Izrael ellen.
Riasztó, hogy az idegen országok belső összecsapásai miatti katonai
beavatkozás az Egyesült Államokban teljesen elfogadottá vált. Ez lenne Amerika hosszú
távú érdeke? Kétlem. Világszerte emberek milliói Amerikát egyre inkább nem a
demokrácia példaképének, hanem kizárólag a nyers erőre támaszkodó államnak
tartják, amely a „velünk vagy ellenünk” jelszavával tákol össze koalíciókat.
Azonban az erő alkalmazása hatástalannak és oktalannak
bizonyul. Afganisztán recseg-ropog, és senki sem tudja, mi lesz a nemzetközi
erők távozása után. Líbiai törzsekre és klánokra bomlott. Az iraki polgárháború
tovább folyik, tucatnyian halnak meg minden nap. Az Egyesült Államokban sokan
vonnak párhuzamot Irak és Szíria között, és azt kérdik, miért akarja a kormány
újra ugyanazokat a hibákat elkövetni.
Nem számít, mennyire pontosak a csapások, milyen
kifinomultak a fegyverek, a polgári veszteségek elkerülhetetlenek, beleértve
öregeket és gyerekeket is, akiket pont ezekkel a csapásokkal akarnak megvédeni.
A világ erre kérdéssel reagál: ha a nemzetközi jog nem számít,
akkor másképp kell garantálni a biztonságunkat. Emiatt egyre több ország akar
tömegpusztító fegyvereket birtokolni. A nonproliferáció [a tömegpusztító
fegyverek terjedésének megakadályozása] erősítésének szükségességéről folytattunk
tárgyalásokat, miközben a valóságban ez a folyamat gyengülni kezdett.
Fel kell hagynunk az erő nyelvezetének használatával és
vissza kell térnünk a civilizált diplomáciai és politikai megállapodásokhoz.
Az elmúlt napokban a katonai beavatkozás elkerülésének új
esélye tűnt fel. Az Egyesült Államoknak, Oroszországnak és a nemzetközi
közösség minden tagjának élnie kell a szíriai kormány készségességével, amely
szerint hajlandó nemzetközi ellenőrzés alá helyezni és azt követően
megsemmisíteni vegyi fegyvereit. Obama elnök kijelentései alapján az Egyesült
Államok erre a megoldásra a katonai beavatkozás alternatívájaként tekint.
Üdvözlöm az elnök elkötelezettségét a Szíriával kapcsolatos
további tárgyalásainkra vonatkozóan. Együtt kell működnünk, hogy ezt a reményt
életben tartsuk, ahogy abban a június G-8 találkozón az észak-írországi Lough
Erne-ben megállapodtunk és vitánkat tárgyalássá kell alakítanunk.
Ha el tudjuk kerülni az erő alkalmazását Szíria ellen, azzal
enyhítjük a nemzetközi ügyek légkörét és erősítjük a többoldalú bizalmat. Ez
közös sikerünk lenne, amely kinyitná a kaput más, kritikus kérdésekben való
együttműködésünk előtt.
Obama elnökkel kialakított munka- és személyes kapcsolatomat
a növekvő bizalommal jellemezték. Ezt nagyra becsülöm. Gondosan tanulmányoztam
a nemzethez intézett keddi beszédét. Az amerikai kivételességgel kapcsolatos
kijelentéseivel azonban nem értek egyet, amikor azt állította, hogy az Egyesült
Államok politikája „teszik Amerikát mássá. Ez tesz minket kivételessé.”
Rendkívül veszélyes arra bátorítani az embereket, hogy magukat különlegesnek
véljék, bármi is annak az indoka. Vannak nagy és kicsi országok, szegények és
gazdagok, hosszú demokratikus hagyományokkal rendelkezők és még mindig a
demokráciáért harcolók. Politikájuk is különböző. Mind különbözőek vagyunk, de
amikor az Úr áldását kérjük, nem szabad felednünk, hogy Isten egyenlőnek teremtett bennünket.
Vlagyimir V. Putyin
Oroszország elnöke
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése