2016. március 17., csütörtök

De mi történik Brazíliában?



A Rousseff és Lula között március 16-án lezajlott telefonbeszélgetés leirata

Rousseff: Szia!

Lula: Szia!

Rousseff: Lula, hadd mondjak valamit!

Lula: Mondd, drágám!

Rousseff: Az van, hogy Messiast (Jorge Rodrigo Araújo Messias az elnöki kabinet jogi osztályának helyettes vezetője) útnak indítottam a kinevezésedről szóló papírokkal, hogy kéznél legyenek, ha szükség lenne rájuk, jó?

Lula: Húha! Jól van.

Rousseff: Ez minden. Várj rá, már úton van.

Lula: Oké, itt leszek. Várok.

Rousseff: Rendben van?

Lula: Oké.

Rousseff: Visszhall.

Lula: Szia, drágám.

És hogy ki a két szereplő? Dilma Rousseff Brazília jelenlegi (és egyben első női) elnöke és Luiz Inácio Lula da Silva Brazília előző elnöke, akinek Rousseff a kabinetfőnöke volt.

És mindez miért érdekes? Nos, Lula exelnököt az ügyészség (többek között) pénzmosással vádolja, akit azzal, hogy öreg barátnéja kinevezi elnöki kabinetfőnöknek (gyakorlatilag miniszterelnöknek), mentesség illet meg. Miközben Rousseffet hasonló vádak miatt sorozatos támadások érik.

Problem?


Egy másik senki

2016. február 11., csütörtök

George Soros - Putyin nagyobb fenyegetés Európa létére, mint az ISIS



George Soros - Putyin nagyobb fenyegetés Európa létére, mint az ISIS

Oroszország leginkább úgy kerülheti el az összeomlást, ha előbb az EU-t dönti romba – a menekültválság súlyosbításával és az iszlámellenesség felfűtésével.

Az USA és az EU vezetői súlyos hibát követnek el, ha úgy vélik, hogy a Vlagyimir Putyin elnök által vezetett Oroszország potenciális szövetségesük az Iszlám Állam elleni harcban. A bizonyítékok megcáfolják őket. Putyin célja az EU széthullásának elősegítése, és ennek legjobb módja az, ha szíriai menekültekkel árasztja el Európát.

Orosz repülőgépek bombázzák a dél-szíriai polgári lakosságot, akik emiatt Jordániába és Libanonba kénytelenek menekülni. Immár 20 ezer szíriai menekült táborozik a sivatagban, bebocsátásra várva Jordániába. Egy kisebb részük arra vár, hogy beengedjék Libanonba. Mindkét csoport létszáma növekszik.

Oroszország az észak-szíriai polgári lakosság elleni is nagyarányú légitámadásokba kezdett. Ezt követte Bassár Al-Asszád szíriai elnök hadseregének szárazföldi támadása a korábban 2 millió lakosú Aleppó ellen. A bombázások miatt 70 ezer polgári lakos menekült Törökországba, a szárazföldi támadás miatt sokkal többen válhattak földönfutóvá.

A menekülő családok nem állnának meg Törökországban. Angela Merkel német kancellár a héten Ankarába repült, hogy az utolsó pillanatban egyezséget kössön a török kormánnyal azért, hogy a már ott-tartózkodó menekülteket továbbra is az országban tartsák. Évi 2-300 ezer szíriai menekült légi úton, közvetlenül Európába történő szállítását ajánlotta fel cserébe azért, ha Törökország megakadályozza Görögországba való továbbutazásukat és visszafogadja őket, ha mégis útra kelnének.

Putyin tehetséges taktikus, de nem stratégiai gondolkodó. Semmi okunk azt feltételezni, hogy azért avatkozott be Szíriában, hogy súlyosbítsa az európai menekültválságot. Sőt, intervenciója stratégiai hiba volt, mivel miatta összetűzésbe került Recep Tayyip Erdoğan török elnökkel, amely mindkettőjük érdekeit sérti.

De ha Putyin alkalmat lát az EU felbomlásának felgyorsítására, azt nem szalasztja el. Tetteit azzal leplezi, hogy a közös ellenség – az ISIS – elleni együttműködésről beszél. Hasonló taktikát követ Ukrajnában is, ahol aláírta ugyan a Minszki Egyezményt, de annak előírásait nem tartja meg.

Nehéz megérteni, hogy az USA és az EU vezetői miért hisznek Putyin szavainak ahelyett, hogy a tettei alapján ítélnék meg. Ennek szerintem az egyetlen oka az, hogy a demokratikus politikusok saját közvéleményüket arról akarják megnyugtatni, hogy a valóságnál sokkal kedvezőbb képet festenek fel. A helyzet az, hogy Oroszország és az EU is az idővel versenyez: az a kérdés, hogy melyik omlik össze először.

A Putyin-rendszer 2017-ben csődbe fog jutni, amikor külföldi adósságainak nagy része lejár, és lehet, hogy már ez előtt politikai zavargás fog kitörni. Az elnök népszerűsége, amely továbbra is magas, azon a társadalmi egyezségen alapul, hogy a kormányzat biztosítja a pénzügyi stabilitást és az életszínvonal lassú, de folyamatos emelkedését. A nyugati szankciók és az olaj árának meredek esése miatt a kormány mindkét területen kudarcot fog vallani.

Oroszország költségvetési hiánya jelenleg a GDP 7%-ára rúg, amit a kormányzatnak 3% alá kellene szorítania, hogy megakadályozza a fékezhetetlen inflációs spirál elszabadulását. Az orosz társadalombiztosítási alap pénze fogytán van és feltöltés céljából össze kell vonni a kormányzati infrastrukturális alappal. Ennek és a hasonló fejleményeknek az őszi törvényhozási választások előtt negatív hatása lesz az életszínvonalra és a választók véleményére.

Putyin rendszere leginkább úgy kerülheti el az összeomlást, ha az EU-t előbb omlasztja össze. Egy eresztékei mentén széteső EU nem lesz képes fenntartani az Oroszország ellen az ukrajnai beavatkozás miatt bevezetett szankciókat. Ellenkezőleg, Putyin jelentős gazdasági hasznot fog húzni Európa megosztásából, és kapcsolatait a kereskedelmi érdekek, illetve az általa gondosan ápolt Európa-ellenes pártok segítségével fogja kiaknázni.

A dolgok állása szerint az EU a szétesés felé tart. A 2008-as pénzügyi válság, és a Görögország részére nyújtott egymás utáni mentőcsomagok óta az EU megtanulta, hogyan kell egyik válságot a másik után megoldani. Azonban ma egy időben 5 vagy 6 válsággal kell szembe néznie, ami túl soknak bizonyulhat. Amint azt Merkel helyesen látta előre, a menekültválság az, amely képes lehet elpusztítani [az EU-t].

Amikor egy állam vagy egy államszövetség halálos veszélyben van, jobb, ha vezetői szembe néznek a kegyetlen valósággal, ahelyett, hogy figyelmen kívül hagynák azt. A túlélési verseny az EU-t a putyini Oroszországgal állítja szembe. Az ISIS mindkettőt fenyegeti, de ezt [a fenyegetést] nem szabad túlértékelni. Bár a dzsihádista terroristák támadásai rémisztőek, mégsem lehet őket összehasonlítani az Oroszország által támasztott fenyegetéssel.

Az ISIS (és előtte az Al-Káida) felismerte a nyugati civilizáció Achilles-sarkát – a halálfélelmet – és megtanulta kihasználni azt. A látens iszlámellenesség gerjesztésével a nyugati világban, és azzal, hogy ráveszik a közvéleményt és a kormányzatokat, hogy gyanakodva kezeljék a muzulmánokat, azt remélik, hogy meggyőzik a muzulmán fiatalokat arról, hogy a terrorizmusnak nincs alternatívája. Ha az ember megérti ezt a stratégiát, könnyen talál rá ellenszert: ne cselekedjünk úgy, ahogy azt az ellenségeink elvárják.

A Putyin Oroszországától származó fenyegetéssel nehéz lesz szembeszállni. De ha nem ismerjük fel, akkor a feladat még nehezebb lesz.

http://www.theguardian.com/commentisfree/2016/feb/11/putin-threat-europe-islamic-state

2016. január 25., hétfő

Sam Gerrans – Európa megszállása: a hajó elsüllyed



Sam Gerrans – Európa megszállása: a hajó elsüllyed

Kijózanító, ha az ember azt veszi észre, hogy az ősei által több mint egy évezreden át épített hajó állítólagos kapitányai szándékosan felrobbantják a vízzáró rekeszek falait és hatalmas lyukakat fúrnak a hajótestbe, miközben azt hangoztatják, hogy úgyse tudna senki se tenni semmit.

A Kübel-Ross-féle traumamodell megfelelően írja le bármely olyan európai érzelmi állapotváltozásait, aki érdekelt abban, hogy az ősei által megteremtett kontinenst megvédjék az olyan ország vezetők árulásától, akiknek tettei őt és gyermekeit megsemmisüléssel fenyegetik.

Az első fázis volt a tagadás: Ugye Angela Merkel nyilván nem olyan hülye, hogy elsüllyessze az Európa-hajót?

Aztán jött a harag, amikor az úgynevezett menedékkérők európai fehér nők elleni támadásainak híre átszivárgott a fősodratú médiagépezetbe épített ellenőrzőpontokon.

Majd jött az megalkuvásnak nevezett állapot, amely során az emberek azt gondolták, hogy majd valami számszerű megszorítást alkalmaznak, amíg az árhullámot sikerül megállítani.

De jelenleg már a kikényszerített elfogadásnál tartunk: az árhullám nem fog megállni – hát szokjunk hozzá! – mondjuk Jeremy Corbyn azon felhívásánál, hogy az Egyesült Királyságnak is Németországhoz hasonló számú menekültet kell befogadnia.

Ha az az ember érzése, hogy nem ilyesmire szavazott, az azért van, mert tényleg ez történt. Az emberek véleménye annyit se ér, mint a papír, amire leírják. A döntéseket a Soros György-féle emberek hozzák. Az többieknek annyi a dolguk, hogy hallgassanak, adózzanak és megtanuljanak együtt élni a társadalomjavítás és etnikai tisztogatás új formáival.

De a működőképes elmével rendelkezők számára mára már nyilvánvaló, hogy – a kéztördeléstől eltekintve – a játszma le van vajazva, és csak arra érdemes figyelni, hogy a karrierista politikusok hogyan beszélnek most, hogy a por elkezd leülepedni az új valóságra.

Mivel már csak beszélni tudnak. A fordulóponthoz értünk. És ha túllendülünk rajta, a hajó el fog süllyedni, ez nem kétséges.

Politikai mérgezés

Például Manuel Valls francia miniszterelnöknek – noha megkésetten – sikerült ésszel felfognia, hogy jelenleg mi történik: a menekültválság destabilizálja Európát.

Azonban ő nem azt érti Európa alatt, amit maguk vagy én: az országainkat, a nyelveket és történelmet. Ő a Bilderberg-csoport tagja, ezért legalább középszintű ismeretekkel rendelkezik a jelenlegi tervről és nem érdekli semmi sem abból, ami a szavazói számára fontos lenne. Ő az Európai Egyesült Szovjet Szocialista Köztársaságokra gondol, más szóval a brüsszeli oligarchiára.

A The Guardian azt írja: „Azt mondta, hogy a menekülteknek küldött üzenet, miszerint jöjjenek, szívesen látják őket, jelentős változást okozott a lakosság körében.

Lenyűgöző annak a nyilvánvaló helyzetnek a felismerése, hogy már túl késő bármit is tenni.

A holland miniszterelnök, Mark Rutte szerint Európa a törésponthoz közelít.
- Az elkövetkező 6-8 héten belül fogást kell találni a kérdésen – de ennél is tovább ment. – Senki sem akarja megölni Schengent, de ha az csak jó időkben működőképes, akkor nem fog túlélni.

Geert Wilders  a liberális sajtó szerint egy „szélsőjobboldali” holland politikus. Ez annyit jelent, hogy ő nagyjából ugyanott maradt, ahol nagyszüleink voltak, miközben a többieket feldolgozta a kulturális marxizmus. Wilders arra szólított fel, hogy a megszálló, portyázó férfiakat zárják menekülttáborokba, és azt mondta, hogy a holland nők és lányok biztonságát kell legelőször számításba venni. Micsoda újszerű ötlet!

Ez nem a „szélsőjobb”. Ez csak a jobboldal. Azonban, ahogy azt tudjuk, a fentiek sosem fognak megtörténni.

A RT interjút készített Hansjörg Müllerrel, az Alternatíva Németországnak párt tagjával.
- Németország jelenleg az anarchia szélén áll és polgárháború felé sodródik, vagy abba az irányba, hogy „kormányzat nélküli banánköztársasággá váljon” – mondta Müller.

- Bajorország lesz az első, mivel minket érint a legjobban a kérdés – folytatta. – Határosak vagyunk Ausztriával, ahonnan a menekültáradat érkezik. De Németországban másodjára Szászország és Türingia következik majd. Először is, mert határosak Csehországgal. Másodszor pedig, mert a volt NDK területén élők még tudják, milyen az élet egy diktatúrában. Nagyon is jól érzik, hogy a mi úgynevezett demokráciánk egyre inkább egy totalitárius államra kezd hasonlítani.

Érdekes és elfogulatlanul korrekt beszéd. Azonban Müllernek nincs semmilyen hatalma.

Ugyanakkor Donald Tusknak – mint az Európai Szovjet gépezet fő apparatcsikjának – van hatalma. Ő arra figyelmeztet minket, hogy mindössze 2 hónapunk van arra, hogy ellenőrzés alá vonjuk a folyamatokat. Ez természetesen csak annyit jelent, hogy a megszállás 2 hónap múlva még rosszabb lesz, és azt fogják elvárni tőlünk, hogy fogadjuk el ezt a megváltoztathatatlan tényt.

Tusk ráadásul szent hódolattal tekint a Schengeni megállapodás nevű nonszenszre, és arra figyelmeztet, hogy ha Európa stratégiája elbukik, akkor „olyan súlyos következményekkel találjuk szembe magunkat, mint például Schengen összeomlása”, ami 26 ország útlevélmentes utazási zónája.

Mennyire bonyolult dolog ez?

A Schengeni megállapodás nem szent – például az Egyesült Királyság nem is csatlakozott hozzá. Azonban az európai vezetők úgy beszélnek róla, mintha olyan nehéz lenne eltörölni.

Nem az.

Schengen egy eszme. Azonban ezen eszme örvén Európa megszállása és ősi kultúrájának elpusztítása nagyon is valóságos.

Ha ezek nem „menekültek” lennének, hanem mondjuk (akárcsak fegyvertelen) észak-koreai gyalogos katonák, ez a probléma még a kezdeti fázisig se jutott volna el.

Megszállás zajlik. De mivel olyan álruhába öltöztették, amelynek az európaiak mindig bedőlnek – a könyörület álruhájába – olyan helyzetbe kerültünk, hogy az európai nők nem sétálhatnak a saját utcáinkon úgy, hogy ne molesztálnák, vagy nem mehetnek közfürdőbe úgy, hogy ne aláznák meg őket.

Ha lenne rá politikai akarat, a helyzetet egy 5 perces megbeszéléssel rendezni lehetne. A legrosszabb esetben is csak egy Skype-os konferenciahívás kellene hozzá. Az a tény, hogy ez nem történik meg, leplezi le a valóságot: a játszma le van vajazva, és a Vallis-féle politikusok meg a Tusk-féle apparatcsikok megpróbálják távol tartani magukat az elkerülhetetlen összeomlástól. Ezért mondanak olyanokat, amit szerintük az emberek hallani akarnak. Nem azért mert ki akarnak állni és tenni, amit kell, hanem azért, mert nem akarják, hogy a nevüket az eljövendő káosszal hozzák összefüggésbe.

A megoldás nyilvánvaló. Be kell fejezni az összes Európába tartó hajó „megmentését”, tényleges hatalommal felruházott tisztviselőket kell a határra küldeni, és az útlevél, vagy érvényes személyazonosító okmány nélkül érkezőket azonnal el kell távolítani az EU területéről. És mind az egyes országok, mind magának az EU határőrizeti szerveinek tisztán és világosan el kell mondani, hogy mi a feladatuk: megvédeni azt, ami a hátuk mögött van attól, ami velük szemben áll.

Ha az EU határőrizeti szerveinek fizetését fordítottan arányosítanánk az EU-ba illegálisan bejutott személyek számához – és ha a belső rendvédelmet hasonlóképpen motiválnánk – a probléma egy hónapon belül megoldódna.

Az egyedi ügyekben a menedékkérelem elbírálására – a hatályos jogszabályok alapján – az EU határain kell sort keríteni és nem azon belül.

A probléma megoldásának tettetése

Németország Svájc mintájára elkezdte lefoglalni a „menekültek” egy bizonyos értékhatár feletti értéktárgyait, ami átlagosan 4 számjegyű összeget jelent. Ezzel csak annyit fognak elérni, hogy a következő hullám nincstelenül érkezik, vagy az értékeiket maguk után küldetik.

A megszállás valódi okai a neokolonializmusban és az azt irányító banki kartellekben – az olyan „filantrópokban”, mint Soros – találhatók, illetve a NATO Líbia elleni öngyilkosságában és Kadhafi megölésében, aki gátat vetett a minket veszélyeztető népvándorlásnak. 

A NATO-nak nem okoz lelkiismeret-furdalást sok ember legyilkolása, ha az beleillik a bankárok elképzeléseibe. Azonban Európa hadseregei roppant óvatosak akkor, amikor ténylegesen szükségünk lenne a katonákra, akik törvényes munkájukat végzik – őrzik határainkat –, és hirtelen mindenki Albert Schweitzerré válik. Az ügy annyira egyszerű, hogy még a „politika” iránt korábban nem érdeklődő 16 éves német lányok is képesek felfogni.

Aki hatékony lépéseket javasol, azt a liberális média a „szélsőjobboldali” címkével látja el, ami cinkosa azoknak, akiknek értelmét megzavarják az olyan érzelmekre ható szavak, mint a „könyörület”.

Azonban a hajó egy jó hasonlat. Ha egy hajó elsüllyed, akkor sosincs elég mentőcsónak. A tengerészeket kiképzik arra, hogy erőszakkal verjék le azokat, akik a teli csónakba akarnak felmászni. Ha nem ezt teszik, mindenki meghal. Ez az igazi könyörület.

Ha a korrupció és hitszegés meséjében van reménysugár, akkor az a következő: a liberálisok önigazolása a saját népük ellen elkövetett bűnök – a „könyörületre” való hivatkozás – miatt  már nem áll minden kritika felett. Az embereknek elegük van. Senki sem válik gonosszá attól, hogy a családja és kultúrája túlélését kívánja.

Ez nem játék, hanem halálosan komoly dolog. És ha a kormányrudat nem tudjuk kicsavarni azok kezéből, akik minden áron el akarják süllyeszteni a hajót, akkor eljött az ideje, hogy az értelmesebbek és az arra képesek csendben elinduljanak a kijáratok irányába.

https://www.rt.com/op-edge/329961-invasion-europe-migrants-brussels/

2015. december 11., péntek

A kelletlenek koalíciója: Merkel B-terve Schengen végét jelentheti





Peter Müller, Ralf Neukirch és Andreas Ulrich

Angela Merkel kancellár terve, hogy Törökország segítségével próbál megoldást találni a menekültválságra jelentős ellenállásba ütközik. Berlin és Brüsszel máris alternatívákat keres, de ez Európa nagy részén a határok nélküli utazás végét jelentheti.

Ausztria brüsszeli EU-képviselete nem sokban különbözik egy erődtől. Impozáns oszlopok szegélyezik a bejáratot, a homlokzat fala olyan vastag, mint egy erőd mellvédje és az egész építmény toronyszerűen magasodik a bejárat fölé.

Úgy gondolták, hogy a Cortenbergh sugárúton található ominózus építmény lesz a megfelelő helyszíne az európai vezetők zárt ajtós tárgyalásainak, amelyre a következő EU-csúcs előtt kerül sor. Stefan Lövfen svéd miniszterelnök és görög kollégája, Alexisz Ciprász jelen lesz, csakúgy, mint François Hollande francia elnök, Angela Merkel kancellár, a Benelux-államok vezetői és az osztrák kancellár. Hogy a többi EU-tagállam ne érezze magát kirekesztve, az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker is helyet foglal a tárgyalóasztalnál.

Még egyszer: a találkozó tárgya a menekültválság és az a törékeny szövetség lesz, amelytől Merkel jelenleg azt várja, hogy a Közel-Keletről érkező bevándorlási hullámot ellenőrzött keretek közé szorítja. Törökországgal és néhány Európa szívében elhelyezkedő országgal együtt Merkel azt reméli, hogy az Ahmet Davutoglu török miniszterelnökkel az előző EU-csúcson megkötött bonyolult egyezségét szentesítik.

Ami lényegében arra szólítja fel Európát, hogy milliárdokat biztosítson segélyként Törökországnak cserébe azért, hogy Ankara mindent megtegyen az Európába igyekvő szíriai menekültek megállítása érdekében. Még abban az esetben is, ha ezek a feltételek teljesülnek, a terv szerint az EU-nak további szíriai menekülteket is be kell fogadnia, akiknek száma valószínűleg több százezer lesz. A tervnek már ideiglenes neve is van. Merkel kabinetfőnöke, Peter Altmaier egy Spiegelnek adott legutóbbi interjújában úgy nevezte, hogy a „hajlandók koalíciója”.

Merkel a tervet migrációs politikája következő „építőkockájának” nevezte, amely magában foglalja a menekültek szétosztását az EU-ban. Kelet-Európa már eddig is elutasította Merkel ajánlatait. De ez lehet a kontinens utolsó esélye, hogy fenntartsa a határok nélküli utazás rendszerét, amit Schengeni rendszerként ismerünk.

Mini-Schengen

A Schengeni rendszer, amelyet 30 évvel ezelőtt indítottak útnak, az európai belső határok felszámolását tűzte ki célul, a külső határok megerősítésével párhuzamosan. De ha bevándorlók százezrei képesek szabadon Görögországból a Balkánon keresztül Közép-Európába jutni, akkor a rendszer nem működik. Ennek az eredménye, hogy az európai politikai szakértők, köztük a berlini kancellária tisztviselői, olyan terveken dolgoznak, amelyek kis idővel ezelőtt elképzelhetetlenek lettek volna: a jelenlegi Schengeni rendszer eltörlésén és egy sokkal kisebb határok nélküli utazási övezet kialakításán. Ebbe a kisebb övezetbe nem tartozna bele Görögország, amely képtelennek bizonyult megvédeni külső határait, és a kelet-európai országok sem, amelyek elutasítják a menekültek befogadását.

Úgy tűnik, hogy Merkel gyakran idézett „Willkommenskulturja” elavulhat. Új határ metszheti ketté az EU-t, amely szinte pontosan a hidegháborús vasfüggöny nyomvonalát követi.

Ez Európa veresége lenne, de ugyanakkor ez az a lépés, amit Merkel csak akkor lenne hajlandó megtenni, ha kancellárságát másképpen nem tudná megvédeni. A bajor kormányzóval, Horst Seehoferrel, a bajor Keresztényszociális Unió (CDU) nagyhatalmú konzervatív vezetőjével – aki rendkívül kritikus menekültpolitikáját illetően – tartott legutóbbi megbeszélésén Merkel először ismerte el, hogy a határok lezárása az „Ultima Ratio” lenne, a végső kísérlet a menekülthullám megállítására.

Egy mini-Schengen legalább Németország és sok szomszédja között képes lenne biztosítani a határok nélküli utazást – ezt a megoldást Merkel sokkal jobban preferálja, mint a nemzeti megoldásokat. Mégis, „Schengen vége politikusok egész generációjának kudarcát jelentené”, ahogy arra Manfred Weber Seehofer CDU-jának tagja és a jobbközép Európai Néppárt európai parlamenti frakcióvezetője figyelmeztet, a bonyolult megállapodás évekig tartó bevezetésére célozva.

Azonban Merkelt annyira felbosszantották kelet-európai kollégái, hogy sokkal nyitottabbá vált a határellenőrzés ismételt bevezetésének lehetőségére. Egy igazságos menekültelosztási rendszer „nem valami semmiség, hanem sokkal inkább annak kérdése, hogy fenntartható-e a Schengeni rendszer”, mondta két hete a német parlamentben. És szavait úgy értelmezték, aminek ő is szánta azokat: fenyegetésnek.

Megoldáskeresés

És valóban, a német kancellár jórészt leírta a kelet-európaiakat a menekültválság megoldása során. Csak pár EU-vezetőnek szólt arról a tervéről, hogy menekülteket fogadna be Törökországból, közülük is elsőként Hollande francia elnöknek és Werner Feymann osztrák kancellárnak. – Ha néhány európai ország a menekültválság megoldásának minden módját akadályozza, akkor csak azokkal van értelme együttműködni, akik jó szándékot mutatnak – mondta Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke. – Az európai szerződések kifejezetten megengedik ezt.

Merkel természetesen azt reméli, hogy a Törökországgal kötött alkuja működőképes lesz. Ha az Európába érkező menekültek száma folyamatosan csökkenne, akkor szerinte Európának közvetlenül Törökországtól kellene bevándorlókat befogadnia. Merkel meggyőződése, hogy (Török)országnak egy szelepre van szüksége, különösen, ha elkezdi megállítani az Európába induló bevándorlókat, még akkor is, ha a Szíriából Törökországba érkezők száma változatlan marad.

A terv a helyzet rendszeres – például minden negyed évben történő – felülvizsgálatát is előírja. Ezek alapján határoznák meg, hogy mennyi menekültet kell elosztani az európai országok között. – A terv csak akkor lép életbe, ha Törökország jelentős erőfeszítéseket tesz az illegális migráció és az embercsempész hálózatok felszámolása érdekében, és ha az EU-ba történő illegális belépések száma drasztikusan csökken – mondja Johannes Hahn az EU bővítési biztosa, aki aláírta Törökországgal a tervet.

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának szakértői fognak segíteni Európának a leginkább szükséget szenvedő menekültek azonosításában. Az orvosi ellátásra szorulóknak, vagy a háborús traumától szenvedőknek több esélyt kellene nyújtani, hogy Európába jussanak, és nem lenne szabad hagyni, hogy sorsukat az embercsempészekre bízzák. Ha a terv beválik Törökországban, akkor azt ki lehetne terjeszteni Jordániára és Libanonra is, mondja Hahn. Ezekben az országokban szerinte „a menekülthelyzet talán még nehezebb”.

Visszaforgatni az idő kerekét

Nincs sok idő a terv végrehajtására. Bár Európa kétségbeesetten próbálja Törökország segítségével biztosítani külső határait, a határellenőrzést már megkezdték visszaállítani a kontinens szívében. A menekültválságra adott válaszként több EU-tagállam ideiglenesen újra bevezette a határellenőrzést, mint például Szlovénia, Németország, Ausztria és legújabban november közepén Svédország is.

Ha a „mini-Schengen” valósággá válik, annak Németország, Ausztria, Hollandia, Belgium és Svédország lesz eleinte a tagja.

Hollandia, amely januárban veszi át a soros EU-elnökséget, kiváltképp szeretne egy még szűkebb határmentes utazási rendszert. Ha a török terv nem válik be, Európának „kisebb csoportokban kell tovább dolgoznia”, mondta Jeroen Dijsselbloem holland pénzügyminiszter és az Euro-csoport vezetője a Handelsblatt német újságnak adott interjújában. Még akkor is, ahogy Dijsselbloem mondta, ha egy ilyen forgatókönyv „kétségtelenül nem a legoptimálisabb megoldás”, és ami Európában visszaforgatná az idő kerekét az 1980-as évekre.

A párizsi támadások még tovább fokozták a vitát. Főleg a francia kormány hangsúlyozta, hogy néhány támadó Görögországon keresztül, a menekültösvényen érkezett Európába. A múlt héten az Európai Parlament tagjainak küldött levelében Manuel Valls francia miniszterelnök indítványozta az EU külső határainak megerősítését, hozzátéve, hogy ez „elengedhetetlen a Schengeni-övezet védelme érdekében, mivel ez a fontos vívmány ma veszélyben van.”

Még Jean Asselborn luxembourgi külügyminiszter is hajlandó másképp tekinteni Schengenre. A nyitott határok szenvedélyes támogatójaként a múlt héten levelet küldött az európai belügyminisztereknek, amelyben a Schengen-övezet megreformálására tett javaslatokat. Jelenleg Luxembourg az EU soros elnöke.

Az egyik ötlete, hogy az EU-nak legyen joga „javasolni egy vagy több tagállamnak, hogy visszaállítsa a határellenőrzést a belső határain”, ha erre a külső határokon tapasztalható helyzet miatt szükség lenne. Ez a gondolat arra a helyzetre alkalmazható, amely jelenleg a nyugat-balkáni menekült útvonal mentén tapasztalható. Ha például Görögország képtelen hatékonyan megvédeni az EU külső határát, akkor ez a feladat a soron következő Schengeni országra hárulna – ez esetben Szlovéniára.

Ez az a forgatókönyv, amit Merkel minden áron el akar kerülni. Azonban ez idáig az általa tervezett „hajlandók koalíciója” alig több vágyálomnál.

„Ne legyünk naivak”

Az egyik gond az, hogy sokkal kevesebb „hajlandó” van, mint az Merkel remélte. Az otthoni ellenzék ellenszele miatt sok EU vezető nem tud több menekültet befogadni. Mark Rutte holland miniszterelnök például két hete egy brüsszeli megbeszélésen világossá tette, hogy nem különösebben érdekelt a kvótarendszer felállításában. Svédország, amely egy főre számítva több bevándorlót fogadott be, mint bármely másik EU-tagállam, jelenleg azon van, hogy a már befogadott menekülteket máshova telepítse, nem hogy még szélesebbre tárja az ajtót. Donald Tusk, az EU Tanácsának elnöke is irányváltásra ösztönzi Merkelt. – Ne legyünk naivak – mondta novemberben. – Európa külső határainak védelme nem olyan feladat, amelyet egyszerűen Törökországra lehet bízni.

Ugyanakkor Görögországot meghívták Merkel zártkörű brüsszeli megbeszélésére, jórészt azért, mert sok problémának elsősorban ez az ország a kiindulópontja. A Leszbosz-szigeten található menekültfogadó állomáson például a tisztviselőknek nincs megbízható internetelérésük.

Nem csoda, hogy Juncker bizottsági elnök a közös európai határőrizet tervét is be akarja mutatni a megbeszélésen. Olyan gyorstelepítésű erőkről van szó, amelyeket rövid időn belül Európa perifériáira lehet vezényelni. Azonban egy ilyen terv jelentősen sértené a tagállamok szuverenitását.

Merkel terve is problémás. Nehéz lesz a német kancellárnak elmagyaráznia, hogy gondolja bevezetni a kvótarendszert, amikor az EU még azt a 160 000 menekültet sem tudta elosztani, akik jelenleg Olaszországban és Görögországban tartózkodnak. Európa szégyenére, eddig mindössze mintegy 200 menekültet telepítettek le. Asselborn luxembourgi külügyminiszter arra figyelmeztet, hogy „először azt kell végrehajtanunk, amiben már megállapodtunk”, mielőtt újabb tetteket határozunk el.

Azonban Merkel terve mindennél jobban veszi le a nyomást a kelet-európai országokról. Orbán Viktor magyar miniszterelnök egész végig azt hangoztatta, hogy a menekültkérdés egy német probléma. Szlovákia a maga részéről keresetlevelet nyújtott be az Európai Bíróságon az Európa Tanács szeptemberi menekült-elosztási megállapodása ellen. Szlovákiát, Csehországot, Magyarországot és Romániát a többi tagország leszavazta, amikor az olaszországi és görögországi menedékkérők újraelosztásáról döntöttek.

„Az emberek vágyakozni fognak Schengenre”

A B-terv „mini-Schengenje” azonban tele van buktatókkal. A gazdaságilag erős országok, így különösen Németország valószínűleg hosszú várakozási idővel vagy közlekedési torlódásokkal néznének szembe a határátkelőhelyeken. – Ha visszaállítják a határellenőrzést, az nagyon költséges lesz – mondja a CDU veterán külügyi szakértője, Elmar Brok. – Mind az üzleti élet, mind a köznapi emberek vágyakozni fognak Schengenre.

Az alapos határellenőrzéshez szükséges létszám megteremtése sem egyszerű feladat. A német szövetségi rendőrség tisztviselői azt mondják, hogy képesek lezárni az ország határait, de ennek a lépésnek súlyos következményei lennének, amint azt a Szövetségi Rendőrség, a Szövetségi Bűnügyi Rendőrségi Hivatal, az Alkotmányvédelmi Hivatal (a német belső elhárítás) és a BND külföldi hírszerző szolgálatának szakértői csoportja nemrég megállapította. A bizottság olyan forgatókönyveket vizsgált, amelyek során például Szerbia vagy Macedónia lezárni készül a határait.

A szakértők szerint elképzelhető, hogy a menekültek ekkor irányt változtatnak egy szomszédos ország, például Albánia vagy Horvátország irányába, vagy a hosszabb utat választják Bulgárián és Románián keresztül. Ha Németország lezárná a határait, az a menekültek feltorlódásához vezetne Ausztrián át végig a Nyugat-Balkánon, figyelmeztetnek. Néhány német kormányzati tisztviselő attól tart, hogy ez feszültséget okozna az országok között, amely a fegyveres összetűzés lehetőségét is felveti.

A szakértői elemzésben ezt a lehetőséget egy rövid, de annál beszédesebb című fejezetben tárgyalták: A határ lerohanása.