Angela Stent - Putyin ukrajnai végjátéka, avagy miért lesz
nehéz a Nyugatnak megállítania
A szerkesztő megjegyzése: Angela Stent a Georgetowni Egyetem
Külszolgálati Iskolájának professzora, a Külügyminisztérium korábbi Oroszországgal
kapcsolatos hírszerző tisztje és a poszt-szovjet Oroszország vezető szakértője.
A 2008-ban Bukarestben tartott NATO-csúcstalálkozón
Vlagyimir Putyin azt mondta a meglepett George W. Bushnak: „Meg kell értenie,
George, hogy Ukrajna nem is ország. Területének egy darabja Kelet-Európában
van, és nagyobb részét nekünk adták.”
Hat évvel később úgy tűnik, hogy a Kreml bebizonyítja,
Putyin állítása valóra válik. Moszkva felfogásában az elmúlt három hónap
ukrajnai válsága belügy és nemzetközi kérdés. Végül is, ha egy forradalom képes
eltávolítani egy népszerűtlen, korrupt kormányzatot Kijevben, akkor miért ne
történhetne meg ugyanez Moszkvában is?
Ez volt Moszkva rémálma a 2004-es ukrán narancsos forradalom
idején is, és még ma is komoly aggályokat ébreszt, noha Putyin népszerűsége
jelenleg 60%-on áll.
Fentieken túl Ukrajna szorosan kapcsolódik Oroszország nagyhatalmi
visszatéréséhez a világ színpadára, amelyet a szomszédjaira kiterjedő „a
különleges érdekövezet” kifejezéssel lehet leírni. Putyin szerint a Szovjetunió
összeomlása volt a XX. század „legnagyobb geopolitikai tragédiája.” Harmadik
elnöki ciklusának célja, hogy minél több szomszédot tudjon bevonni egy új
Eurázsiai Unióba. Ukrajna kulcsfontosságú ebben a folyamatban. A Krím pedig
Ukrajna kulcsa.
Hatvan évvel ezelőtt Nyikita Hruscsov szovjet pártfőtitkár „adta
oda” a Krím-félszigetet -
amely 300 évig az Orosz Birodalom, majd a Szovjetunió része volt - az Ukrán Szovjet Köztársaságnak, de mivel
akkor mindannyian a Szovjetunió részei voltak, ez csak egy szimbolikus
gesztusnak számított.
A Szovjetunió összeomlása után, Moszkva rémületére, a Krím
egyszeriben a független Ukrajna része lett. Moszkva és Kijev megállapodtak a
Szovjet Fekete-tengeri Flotta egymás közötti felosztásában. Ukrajna 2010-ben az
orosz bérleti viszonyt [a kikötők használatának jogát - a ford. megj.] 2042-ig meghosszabbította.
Amikor Viktor Janukovics ukrán elnököt a múlt héten
megbuktatták és Oroszországba menekült, a Kreml amiatt aggódott, hogy elveszti
bérleti jogait és ki kell vonnia flottáját a stratégiailag fontos területről. A
Krím elfoglalásának kezdetben az volt a célja, hogy megvédjék az orosz
tengerészeti javakat a félszigeten. A Krím lakosságának mintegy 60%-a orosz, és
úgy tűnik, támogatják a jelenlegi orosz megszállást. Az orosz érdekek és
csapatok azonban ennél is tovább mennek.
Mióta 2000-ben hatalomra került, Putyin egyik fő célja, hogy
meggátolja a NATO vagy az EU benyomulását a poszt-szovjet térségbe. Ezért
ajánlott Oroszország Janukovicsnak 15 milliárd dolláros kölcsönt az EU sokkal
szerényebb decemberi ajánlata helyett.
A Krím elfoglalásával Oroszország azt akarja biztosítani,
hogy a jövőben az EU-val csak egy értéktelen Ukrajna tudjon tárgyalni.
Ha a jelenlegi konfliktus nem terjed át Ukrajna keleti
területeire -
ahol a lakosság jelentős része szeretne szorosabb kapcsolatokat Oroszországgal -,
akkor a Krím a poszt-szovjet térség „befagyott konfliktusainak” számát fogja
szaporítani.
Ezeken a területeken jelentős számú oroszul beszélő népesség
él olyan de facto mini államokban, ahol orosz katonai egységek állomásoznak egy
olyan nagyobb állam területén, amelynek fennhatóságát az ott élők nem ismerik
el. Ilyen például a Dnyeszter Menti Köztáraság Moldova területén.
Az ilyen elszakadni vágyó területek orosz katonai támogatása
biztosítja, hogy Moldova, Georgia [Grúzia hivatalos magyar neve - a ford.
megj.] és immár Ukrajna sem élvezhet teljes szuverenitást a saját területe
felett, és hogy Oroszországnak mindig jut majd szerep a térségben.
A Kreml fő prioritása - a Krím elfoglalásával és
a feszültség szításával Kelet-Ukrajnában - annak megakadályozása,
hogy Ukrajna tovább közeledjen a Nyugathoz. Moszkva számára az ukrajnai tét
sokkal magasabb, mint Brüsszel vagy Washington számára.
Az Egyesült Államok fenyegethet gazdasági szankciókkal,
kizárhatja Oroszországot a G8-csoportból és egyéb intézkedéseket is
mérlegelhet, azonban a Kreml már jóval a Krím megfelelően megtervezett
megszállása előtt számolt ezekkel a várható ellenlépésekkel.
Ha az Egyesült Államokkal való jó kapcsolatok ápolása lenne
Putyin fő prioritása, akkor nem adott volna menedéket augusztusban Edward
Snowdennek. Az orosz jelenlét biztosítása és kiterjesztése a Krímben ennél is
fontosabb.
Feltéve, hogy Oroszország nem lesz hajlandó visszavonulni a
Krímből, az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek a Krímen túl tervezett
orosz csapatmozgásokra kell összpontosítania és azt kell megakadályoznia, hogy a
sem Moszkva, sem Kijev ellenőrzése alatt nem álló csoportok szélesebb körű
fegyveres összecsapást robbantsanak ki Ukrajnában.
A kijevi törékeny, átmeneti kormánynak jelentős gazdasági
támogatásra van szüksége, és meg kell győzni, hogy ne hagyja magát olyan
háborúba rántani Oroszországgal, ahogy az Georgiával 2008-ban megtörtént. Mivel,
ha fegyveres összecsapásra kerülne sor, sem az Egyesült Államok, sem a NATO nem
avatkozna be katonai erővel, amelynek eredménye Ukrajna két államra való
felbomlása lenne az új kelet-nyugati elválasztó vonal mentén.
http://www.cnn.com/2014/03/03/opinion/stent-putin-ukraine-russia-endgame/index.html?hpt=hp_t1
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése