Simon Tisdall - Obama nem tehet egyszer így, egyszer úgy
Simon Tisdall a
Guardian szerkesztő-helyettese és külpolitikai újságírója. Korábban a Guardian és
az Observer külügyi szerkesztője, illetve fehér házi tudósítója és amerikai kiadásának szerkesztője
volt. Az alábbi írás kizárólag a saját véleményét tükrözi.
Bármit is mondjanak az USA vagy Európa vezetői, nyilvánvaló,
hogy a Krím lakosságának többsége igencsak boldogan hagyja el Ukrajnát és
csatlakozik az Orosz Föderációhoz. A vasárnapi népszavazás az ukrán
alkotmányjog szerint törvénytelen volt, és „oroszbarát erők” nagyarányú
behatolását követő kényszer hatása alatt történt meg, továbbá a szavazóknak nem
volt lehetőségük nemet mondaniuk a Kijevvel való szakításra.
Eltekintve ezen tökéletlenségektől, tisztán látszik, hogy a
Krím lakossága, a tatár kisebbség és pár ukrán nemzetiségű lakos kivételével, eltökélt
volt abban, hogy vissza akar térni oda, amit ősi hazájának tart. A 83%-os részvételi
arány gyanús és valószínűleg jócskán felfújt. Azonban az elragadtatott
ünneplésekről szóló független beszámolók alapján a végeredmény hitelesen tükrözte
a népakaratot, és nyersen demokratikus volt.
Emiatt meggondolatlan lépés, hogy Barack Obama amerikai
elnök és európai partnerei kijelentik, hogy „soha” sem fogják elismerni a krími
eredményt.
Ez a válság azzal kezdődött, hogy az oroszellenes ellenzéki
erők elűzték az ország demokratikusan megválasztott elnökét, Viktor
Janukovicsot. Az ukrán alkotmányjog szerint ez a tett is törvényellenes volt,
és a krímiek körében kis támogatottságot élvezett. Azonban Washingtonban és az
európai fővárosokban fürgén jóváhagyták azt. Most azonban az oroszbarát
ellenzék krími sikerével és a neki nem tetsző politikai eredménnyel szembesülve,
Obama szabálytalanságot emleget és elutasítja az eredmény elfogadását. Nem
tehet egyszer így, egyszer úgy.
A vasárnapi Obamával folytatott telefonbeszélgetése során
Vlagyimir Putyin orosz elnök felidézte a „Koszovó-precedenst”, amikor a
pristinai tartományi gyűlés által 2008-ban kinyilvánított függetlenséget az USA
és több európai állam (de Oroszország nem) elismerte, noha Koszovó akkor még
Szerbia része volt. A megátalkodott orosz elnök kissé képmutató kérdése Obama
felé ennyi volt: Akkor mi is a különbség?
Az emberek önrendelkezési jogát az ENSZ alapokmányának első
fejezete biztosítja. Dél-Szudán (ami 2011-ben vált függetlenné), Kelet-Timor,
Horvátország és Montenegró, illetve más balkáni államok esetén az USA és
szövetségesei támogatták és bátorították ezt az alapelvet. Hasonló folyamat
zajlik jelenleg Skóciában. Ha Katalónia is hasonló szabadságot fog kapni, akkor
meglehetősen valószínű, hogy kiválik Spanyolországból.
A Koszovó-precedenssel való szembetalálkozás alkalmával az
az általános nyugati válasz, hogy minden eset más, egyedi és éppen ezért külön
kell azokat értékelni. Azonban ez kissé hamis kijelentés, hasonlóan ahhoz, amikor
kijelentjük, hogy ha én avatkozok be egy országban (például Irakban vagy
Afganisztánban) az jogilag és erkölcsileg is igazolható, ugyanakkor a te
beavatkozásod nem.
Gyakorlati és elvi síkon is hiba az (orosz részről – a ford.
megj.) támogatott, sietős, ámde alapjaiban önkéntes krími elszakadási törekvést
olyan fő elvi kérdéssé tenni, amellyel kapcsolatosan „soha” nem fogunk
kompromisszumot kötni. Ezzel beárnyékoljuk a nagyobb képet. Obama és az EU
számára nem önmagában a Krím sorsa a kihívás, hanem hogy annak destabilizáló
elszakadása milyen jövőt hoz egész Ukrajnának és a tágabb régiónak. Az
Oroszországgal szemben Washingtonban és Brüsszelben készülő szankcióknak és
büntető intézkedéseknek azon kellene múlniuk, amit Moszkva a következőkben tesz,
vagy nem tesz, különösen azokat a kelet-ukrajnai városokat illetően, ahol a hatalmas
számú orosz nemzetiségű emberrel együtt sok nem orosz ukrán is él. Ilyen
megelőző eljárást kellene alkalmazni Moldovával (amelynek van egy
Transznyisztriának nevezett, szakadár, oroszbarát területe), a balti államokkal
és Georgiával kapcsolatosan is, amelyekkel szemben Putyin késztetést érezhet az
ismételt beavatkozásra.
Putyin kisebbségben maradt az ENSZ Biztonsági Tanácsának
hétvégi ülésén, mivel az ENSZ alapokmányának első fejezete az alábbiakat is
tartalmazza: „A Szervezet összes
tagjainak nemzetközi érintkezéseik során más Állam területi épsége, vagy
politikai függetlensége ellen irányuló erőszakkal való fenyegetéstől vagy
erőszak alkalmazásától tartózkodniuk kell.”
Lehet vitatkozni azon, hogy Putyin teljesen semmibe veszi-e
a Krímmel kapcsolatosan ezt az alapelvet. Azonban Kelet-Ukrajna, a kevert
lakossággal, örökséggel és hűséggel egészen más kérdés, amelyet még Kína is – mikor
nem támogatta az ENSZ-ben Oroszországot – megértett. Ha a nekibátorodott Putyin
tévesen azt gondolja, hogy ezekre a területekre is ki tudja terjeszteni a modern
gördülő Anschlusst, akkor tényleg nagyon keményen vissza kell vágni neki. Akkor
jóval tovább kell menni és sokkal keményebb lépéseket kell tenni annál, mint a
meglehetősen gyenge utazási és vízumkorlátozások bevezetése. Egy Irán-féle
szankciórendszer, amely megtiltja az energetikai exportot, a befektetéseket, a
bankügyleteket és a főbb üzleti és kereskedelmi tevékenységek végzését, mint
például a fegyvereladásokat, sokkal megfelelőbb lenne. Ugyanilyen lenne a
közvetlen amerikai és európai katonai támogatás nyújtása Kijevnek, ahogy azt
John McCain szenátor javasolta. Első miniszterelnöki időszakától, 1999-től fogva
Csecsenföldön és máshol tanúsított magatartása alapján megítélve, Putyin egy jelentős
kisebbrendűségi érzéssel küzdő kötekedő alak, aki az erőből és nem a
gyengeségből ért. Amikor Obama, ahogyan azt vasárnap tette, kijelenti, hogy még
mindig lehet diplomáciai megoldást találni, akkor ezt Putyin a félelem jeleként
értelmezi. Szinte hallani a kuncogását. Egyetlen módja van megállítani ezt a
kevély kötekedőt, ha folytatja a terjeszkedést: az azonnali megfélemlítés – és ha
szükségessé válik, olyan körülmények megteremtésének segítése Oroszországon
belül, amelyek következtében őt és rút, reakciós rendszerét megdöntik.
http://edition.cnn.com/2014/03/17/opinion/crimea-vote-putin-obama/index.html?hpt=hp_c1
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése