2014. július 21., hétfő

Vlagyimir Putyin nagy baklövése

Daniel Treisman: Vlagyimir Putyin nagy baklövése

A szerkesztő megjegyzése: Daniel Treisman a Los Angeles-i Kalifornia Egyetem (UCLA) politikatudományi professzora, a „Visszatérés: Oroszország útja Gorbacsovtól Medvegyevig” című könyv szerzője.

A Malaysian Airlines MH-17-es járatának tragikus végzete, amelyet valószínűleg rakétával lőttek le Kelet-Ukrajna felett, megölve a fedélzetén tartózkodó 298 embert, új megvilágításba helyezi azt a hazárdjáték-sorozatot, amelybe február végén kezdett bele Vlagyimir Putyin orosz elnök.

Akkor Putyin jelzések nélküli egyenruhába bújtatott katonai hírszerző egységekkel szerezte meg az ellenőrzést a dél-ukrajnai Krím-félsziget felett. Három héttel később Oroszország annektálta a területet. Amikor az északabbra fekvő Donyeck és Luganszk oroszajkú lakossága megrohamozta a kormányzati épületeket és függetlenséget követelt Kijevtől, orosz hírszerző tisztek kezdtek átszivárogni a határon, hogy segítsenek megszervezni a helyi milíciákat. Az ezt követő hónapokban a szeparatista gerillákat Moszkva tüzérségi fegyverekkel, harckocsikkal és légelhárító fegyverekkel szerelte fel.

Putyin célja nyilvánvalóan az volt, hogy nyomást gyakoroljon az ukrán vezetőkre, kezdjenek tárgyalásokat az oroszok által támogatott lázadókkal és biztosítsanak nekik alkotmányos autonómiát az ország keleti területein. Az orosz haderő túlereje miatt megfélemlített Kijev – úgy tűnt – kénytelen lesz beadni a derekát.

Ez a stratégia azonban már a maláj repülőgép tragédiája előtt kudarcot vallott. Röviddel májusi megválasztása után Ukrajna új elnöke, Petro Porosenkó erőteljes katonai hadműveletet indított a szeparatista gerillák ellen. Bár talán Putyinnal hajlandó lett volna tárgyalni, azonban a kalandor orosz banditákkal erre semmilyen hajlandóságot sem mutatott.

Porosenkó hadműveletének sikere a magyarázat arra, miért látta el a közelmúltban csatlósait Moszkva legalább egy radarvezetésű BUK rakétarendszerrel, amellyel a nagy magasságban repülő ukrán katonai repülőgépeket is le lehet lőni. Ilyen rakétákkal el lehet találni a háborús övezet felett közlekedő polgári légijárműveket is.

Bár azt, hogy ki lőtte le az MH-17-es járatot csak egy teljes körű vizsgálat után lehet majd tényszerűen megállapítani, az ukrán kormány azt közölte, „cáfolhatatlan bizonyítékkal” rendelkezik arra, hogy a rakétát egy orosz személyzet által üzemeltetett, orosz rakétás egység lőtte ki.

A Putyin hazárdjátékában rejlő kockázatok hirtelen teljesen nyilvánvalóvá váltak. A lázadó milíciák felfegyverzésével, amelyek hírszerző ügynökök, helyi bűnözők és önkéntes orosz revolverhősök fura keverékéből állnak, Putyin önmagát tette túszává ennek az érzéketlen baklövésnek. Szombaton egynémely ilyen – nyilvánvalóan részeg – „szabadságharcos” állítólag kegyeletsértő módon bánt a holttestekkel, miközben megakadályozták az EBESZ megfigyelőit, hogy a helyszínre jussanak.

Most mindenki a nemzetközi vizsgálat eredményeire vár. Ha azt állapítják meg, hogy a repülőt a lázadók – vagy, ami még rosszabb, maguk az oroszok – egy oroszok által átadott rakétával lőtték le, a Putyinra nehezedő nyomás nőni fog. A nyugati világ, Barack Obama elnök vezetésével, azt fogja követelni, hogy hagyjon fel a lázadók támogatásával és biztosítsa a határokat. Ha ezt Putyin nem teszi meg, akkor szinte bizonyos a keményebb gazdasági szankciók bevezetése. A július 17-én bejelentett újabb amerikai szankciók keménysége már így is meglepte az elemzőket. Ezek a harmadik és a negyedik legnagyobb orosz bankokat – a VEB-et és a Gazprombankot –, illetve a Rosznyeft és Novatyek energiavállalatokat sújtják, amelyek Putyin haverjaihoz, Igor Szecsinhez és Genagyíj Timcsenkóhoz köthetők.

Így Putyinnak mindössze két választása marad, amelyek egyaránt veszélyeztetik rendszerét.

Visszautasíthatja a nemzetközi vizsgálat megállapításait és kiállhat a szeparatisták mellett. Emiatt az orosz gazdaságot a szankciók miatt súlyos károk érhetik, amelyek egész szektorokat – pl. a pénzügyi vagy az energetikai szektort – vehetnek célba. Ezek az intézkedések az egész gazdaságot – amely az IMF szerint idén így is mindössze 0,2%-os növekedésre számíthat – fájdalmas recesszióba lökhetik.
Ezzel egy időben a Kreml a hidegháború vége óta nem tapasztalt nemzetközi elszigeteltségben találná magát. Nem csak az USA és Nagy-Britannia, de több más ország, amelyek korábban barátiak vagy semlegesek voltak, páriaként kezelnék Putyint. És Putyin azért aggódhatna, hogy protezsáltjai a határ túloldalán újabb atrocitást követnek el, amely a világot még súlyosabb ellenlépésekre ösztönözné.

Puytin második választása, hogy elfogadja a jelentés megállapításait és beszünteti a lázadók támogatását. Azonban ez odahaza okozna neki jelentős gondokat.
Azok számára, akik a konfliktusról az orosz állami televízióból értesülnek egy ilyen pálfordulás zavarba ejtő lenne. A könyörtelenül záporozó propaganda sok oroszt meggyőzött arról, hogy nemzettársaikat Donyeckben és Luganszkban a fasiszta kijevi rendszer által irányított csapatok öldöklik. Ezért gyávaságnak tűnne, ha Putyin meghajolna a nemzetközi nyomás előtt és csávában hagyná korábbi támogatottjait.

Egy ilyen árulás gyorsan feledtetné a Krím elfoglalását követő eufóriát. A Kreml ukrajnai stratégiájának kezdetektől fogva részben az volt a célja, hogy Putyin hazai támogatottságát erősítse. Mivel a gazdaság stagnál, a növekedésen és haladáson alapuló népszerűségét Putyin a nyugatellenes nacionalizmusra és a konzervatív értékekre kívánta alapozni.

A múltban az idegengyűlölő nacionalisták kedvelték a legkevésbé Putyint. Jelenlegi 86%-os, csillagászati népszerűsége azt mutatja, hogy – legalább időlegesen – közülük is sokakat megnyert magának.

Ha cserbenhagyja a Kijev-ellenes felkelőket, Putyin búcsút inthet ennek a támogatásnak. Továbbá, ha elismeri, hogy az oroszok által támogatott lázadók lőtték ki a rakétát, az orosz állami televízió hitelessége is csorbát szenved. A fő tévécsatorna különböző összeesküvés-elméletekkel állt elő, köztük egy olyannal is, miszerint a repülőgépet az ukrán hadsereg lőtte le, mivel összetévesztették azzal, amivel Putyin érkezett haza a BRICS-államok brazíliai tanácskozásáról. Ha Putyin megcáfolná az ilyen elméleteket és elfogadná a nyugati álláspontot, akkor propagandistái hazugnak tűnnének.

Az is lehetséges, hogy a vizsgálat nem szolgáltat döntő bizonyítékokkal, amely Puytin számára kis játékteret biztosítana. Azonban jelenleg közel és távol sem látszanak olyan magyarázatok, amelyek teljesen felmentenék Oroszországot.

„A háború a bizonytalanságok birodalma” – írta Clausewitz. Egész idő alatt nyilvánvalónak kellett volna lennie, hogy egy titkos katonai művelet kicsúszhat az irányítás alól. Putyin 14 éven át óvatosan kormányzott nemzetközi kapcsolataiban, tettei előtt mindig mérlegelte a várható hátrányokat és hasznokat. A Krím megszállása azonban annyira szokatlanul kockázatos döntés volt – mivel azzal óriási hátrányokat kockáztatott rövid életű előnyök miatt – hogy azzal sok elemzőt teljesen meglepett.  


Most – ha csak valami váratlan, új fejlemény nem menti meg ettől – Putyin kellemetlen dilemma előtt áll. Akár így, akár úgy, a kockázat óriási. Miután a hazárdjátékkal bajba sodorta magát, nem tehet nagyon mást, csak azt, hogy még egyet dob a kockával.

http://edition.cnn.com/2014/07/20/opinion/treisman-putin-gamble-ukraine-mh17/index.html?hpt=hp_c1