Daniel Treisman: Vlagyimir Putyin nagy baklövése
A szerkesztő megjegyzése: Daniel Treisman a Los Angeles-i Kalifornia
Egyetem (UCLA) politikatudományi professzora, a „Visszatérés: Oroszország útja
Gorbacsovtól Medvegyevig” című könyv szerzője.
A Malaysian Airlines MH-17-es járatának tragikus végzete,
amelyet valószínűleg rakétával lőttek le Kelet-Ukrajna felett, megölve a fedélzetén tartózkodó 298 embert, új megvilágításba helyezi azt a hazárdjáték-sorozatot,
amelybe február végén kezdett bele Vlagyimir Putyin orosz elnök.
Akkor Putyin jelzések nélküli egyenruhába bújtatott katonai hírszerző
egységekkel szerezte meg az ellenőrzést a dél-ukrajnai Krím-félsziget felett.
Három héttel később Oroszország annektálta a területet. Amikor az északabbra
fekvő Donyeck és Luganszk oroszajkú lakossága megrohamozta a kormányzati
épületeket és függetlenséget követelt Kijevtől, orosz hírszerző tisztek kezdtek
átszivárogni a határon, hogy segítsenek megszervezni a helyi milíciákat. Az ezt
követő hónapokban a szeparatista gerillákat Moszkva tüzérségi fegyverekkel,
harckocsikkal és légelhárító fegyverekkel szerelte fel.
Putyin célja nyilvánvalóan az volt, hogy nyomást gyakoroljon
az ukrán vezetőkre, kezdjenek tárgyalásokat az oroszok által támogatott
lázadókkal és biztosítsanak nekik alkotmányos autonómiát az ország keleti
területein. Az orosz haderő túlereje miatt megfélemlített Kijev – úgy tűnt – kénytelen
lesz beadni a derekát.
Ez a stratégia azonban már a maláj repülőgép tragédiája
előtt kudarcot vallott. Röviddel májusi megválasztása után Ukrajna új elnöke,
Petro Porosenkó erőteljes katonai hadműveletet indított a szeparatista gerillák
ellen. Bár talán Putyinnal hajlandó lett volna tárgyalni, azonban a kalandor orosz
banditákkal erre semmilyen hajlandóságot sem mutatott.
Porosenkó hadműveletének sikere a magyarázat arra, miért
látta el a közelmúltban csatlósait Moszkva legalább egy radarvezetésű BUK
rakétarendszerrel, amellyel a nagy magasságban repülő ukrán katonai
repülőgépeket is le lehet lőni. Ilyen rakétákkal el lehet találni a háborús
övezet felett közlekedő polgári légijárműveket is.
Bár azt, hogy ki lőtte le az MH-17-es
járatot csak egy teljes körű vizsgálat után lehet majd tényszerűen
megállapítani, az ukrán kormány azt közölte, „cáfolhatatlan bizonyítékkal”
rendelkezik arra, hogy a rakétát egy orosz személyzet által üzemeltetett, orosz
rakétás egység lőtte ki.
A Putyin hazárdjátékában rejlő kockázatok hirtelen teljesen
nyilvánvalóvá váltak. A lázadó milíciák felfegyverzésével, amelyek hírszerző
ügynökök, helyi bűnözők és önkéntes orosz revolverhősök fura keverékéből
állnak, Putyin önmagát tette túszává ennek az érzéketlen baklövésnek. Szombaton
egynémely ilyen – nyilvánvalóan részeg – „szabadságharcos” állítólag
kegyeletsértő módon bánt a holttestekkel, miközben megakadályozták az EBESZ
megfigyelőit, hogy a helyszínre jussanak.
Most mindenki a nemzetközi vizsgálat eredményeire vár. Ha
azt állapítják meg, hogy a repülőt a lázadók – vagy, ami még rosszabb, maguk az
oroszok – egy oroszok által átadott rakétával lőtték le, a Putyinra nehezedő
nyomás nőni fog. A nyugati világ, Barack Obama elnök vezetésével, azt fogja
követelni, hogy hagyjon fel a lázadók támogatásával és biztosítsa a határokat.
Ha ezt Putyin nem teszi meg, akkor szinte bizonyos a keményebb gazdasági
szankciók bevezetése. A július 17-én bejelentett újabb amerikai szankciók
keménysége már így is meglepte az elemzőket. Ezek a harmadik és a negyedik
legnagyobb orosz bankokat – a VEB-et és a Gazprombankot –, illetve a Rosznyeft
és Novatyek energiavállalatokat sújtják, amelyek Putyin haverjaihoz, Igor
Szecsinhez és Genagyíj Timcsenkóhoz köthetők.
Így Putyinnak mindössze két választása marad, amelyek
egyaránt veszélyeztetik rendszerét.
Visszautasíthatja a nemzetközi vizsgálat megállapításait és
kiállhat a szeparatisták mellett. Emiatt az orosz gazdaságot a szankciók miatt
súlyos károk érhetik, amelyek egész szektorokat – pl. a pénzügyi vagy az energetikai
szektort – vehetnek célba. Ezek az intézkedések az egész gazdaságot – amely az
IMF szerint idén így is mindössze 0,2%-os növekedésre számíthat – fájdalmas recesszióba
lökhetik.
Ezzel egy időben a Kreml a hidegháború vége óta nem
tapasztalt nemzetközi elszigeteltségben találná magát. Nem csak az USA és
Nagy-Britannia, de több más ország, amelyek korábban barátiak vagy semlegesek
voltak, páriaként kezelnék Putyint. És Putyin azért aggódhatna, hogy
protezsáltjai a határ túloldalán újabb atrocitást követnek el, amely a világot
még súlyosabb ellenlépésekre ösztönözné.
Puytin második választása, hogy elfogadja a jelentés
megállapításait és beszünteti a lázadók támogatását. Azonban ez odahaza okozna
neki jelentős gondokat.
Azok számára, akik a konfliktusról az orosz állami
televízióból értesülnek egy ilyen pálfordulás zavarba ejtő lenne. A könyörtelenül
záporozó propaganda sok oroszt meggyőzött arról, hogy nemzettársaikat
Donyeckben és Luganszkban a fasiszta kijevi rendszer által irányított csapatok
öldöklik. Ezért gyávaságnak tűnne, ha Putyin meghajolna a nemzetközi nyomás
előtt és csávában hagyná korábbi támogatottjait.
Egy ilyen árulás gyorsan feledtetné a Krím elfoglalását
követő eufóriát. A Kreml ukrajnai stratégiájának kezdetektől fogva részben az
volt a célja, hogy Putyin hazai támogatottságát erősítse. Mivel a gazdaság
stagnál, a növekedésen és haladáson alapuló népszerűségét Putyin a
nyugatellenes nacionalizmusra és a konzervatív értékekre kívánta alapozni.
A múltban az idegengyűlölő nacionalisták kedvelték a
legkevésbé Putyint. Jelenlegi 86%-os, csillagászati népszerűsége azt mutatja,
hogy – legalább időlegesen – közülük is sokakat megnyert magának.
Ha cserbenhagyja a Kijev-ellenes felkelőket, Putyin búcsút
inthet ennek a támogatásnak. Továbbá, ha elismeri, hogy az oroszok által
támogatott lázadók lőtték ki a rakétát, az orosz állami televízió hitelessége
is csorbát szenved. A fő tévécsatorna különböző összeesküvés-elméletekkel állt
elő, köztük egy olyannal is, miszerint a repülőgépet az ukrán hadsereg lőtte
le, mivel összetévesztették azzal, amivel Putyin érkezett haza a BRICS-államok
brazíliai tanácskozásáról. Ha Putyin megcáfolná az ilyen elméleteket és elfogadná
a nyugati álláspontot, akkor propagandistái hazugnak tűnnének.
Az is lehetséges, hogy a vizsgálat nem szolgáltat döntő
bizonyítékokkal, amely Puytin számára kis játékteret biztosítana. Azonban
jelenleg közel és távol sem látszanak olyan magyarázatok, amelyek teljesen
felmentenék Oroszországot.
„A háború a bizonytalanságok birodalma” – írta Clausewitz. Egész
idő alatt nyilvánvalónak kellett volna lennie, hogy egy titkos katonai művelet
kicsúszhat az irányítás alól. Putyin 14 éven át óvatosan kormányzott nemzetközi
kapcsolataiban, tettei előtt mindig mérlegelte a várható hátrányokat és
hasznokat. A Krím megszállása azonban annyira szokatlanul kockázatos döntés
volt – mivel azzal óriási hátrányokat kockáztatott rövid életű előnyök miatt –
hogy azzal sok elemzőt teljesen meglepett.
Most – ha csak valami váratlan, új fejlemény nem menti meg
ettől – Putyin kellemetlen dilemma előtt áll. Akár így, akár úgy, a kockázat
óriási. Miután a hazárdjátékkal bajba sodorta magát, nem tehet nagyon mást,
csak azt, hogy még egyet dob a kockával.
http://edition.cnn.com/2014/07/20/opinion/treisman-putin-gamble-ukraine-mh17/index.html?hpt=hp_c1