2016. január 25., hétfő

Sam Gerrans – Európa megszállása: a hajó elsüllyed



Sam Gerrans – Európa megszállása: a hajó elsüllyed

Kijózanító, ha az ember azt veszi észre, hogy az ősei által több mint egy évezreden át épített hajó állítólagos kapitányai szándékosan felrobbantják a vízzáró rekeszek falait és hatalmas lyukakat fúrnak a hajótestbe, miközben azt hangoztatják, hogy úgyse tudna senki se tenni semmit.

A Kübel-Ross-féle traumamodell megfelelően írja le bármely olyan európai érzelmi állapotváltozásait, aki érdekelt abban, hogy az ősei által megteremtett kontinenst megvédjék az olyan ország vezetők árulásától, akiknek tettei őt és gyermekeit megsemmisüléssel fenyegetik.

Az első fázis volt a tagadás: Ugye Angela Merkel nyilván nem olyan hülye, hogy elsüllyessze az Európa-hajót?

Aztán jött a harag, amikor az úgynevezett menedékkérők európai fehér nők elleni támadásainak híre átszivárgott a fősodratú médiagépezetbe épített ellenőrzőpontokon.

Majd jött az megalkuvásnak nevezett állapot, amely során az emberek azt gondolták, hogy majd valami számszerű megszorítást alkalmaznak, amíg az árhullámot sikerül megállítani.

De jelenleg már a kikényszerített elfogadásnál tartunk: az árhullám nem fog megállni – hát szokjunk hozzá! – mondjuk Jeremy Corbyn azon felhívásánál, hogy az Egyesült Királyságnak is Németországhoz hasonló számú menekültet kell befogadnia.

Ha az az ember érzése, hogy nem ilyesmire szavazott, az azért van, mert tényleg ez történt. Az emberek véleménye annyit se ér, mint a papír, amire leírják. A döntéseket a Soros György-féle emberek hozzák. Az többieknek annyi a dolguk, hogy hallgassanak, adózzanak és megtanuljanak együtt élni a társadalomjavítás és etnikai tisztogatás új formáival.

De a működőképes elmével rendelkezők számára mára már nyilvánvaló, hogy – a kéztördeléstől eltekintve – a játszma le van vajazva, és csak arra érdemes figyelni, hogy a karrierista politikusok hogyan beszélnek most, hogy a por elkezd leülepedni az új valóságra.

Mivel már csak beszélni tudnak. A fordulóponthoz értünk. És ha túllendülünk rajta, a hajó el fog süllyedni, ez nem kétséges.

Politikai mérgezés

Például Manuel Valls francia miniszterelnöknek – noha megkésetten – sikerült ésszel felfognia, hogy jelenleg mi történik: a menekültválság destabilizálja Európát.

Azonban ő nem azt érti Európa alatt, amit maguk vagy én: az országainkat, a nyelveket és történelmet. Ő a Bilderberg-csoport tagja, ezért legalább középszintű ismeretekkel rendelkezik a jelenlegi tervről és nem érdekli semmi sem abból, ami a szavazói számára fontos lenne. Ő az Európai Egyesült Szovjet Szocialista Köztársaságokra gondol, más szóval a brüsszeli oligarchiára.

A The Guardian azt írja: „Azt mondta, hogy a menekülteknek küldött üzenet, miszerint jöjjenek, szívesen látják őket, jelentős változást okozott a lakosság körében.

Lenyűgöző annak a nyilvánvaló helyzetnek a felismerése, hogy már túl késő bármit is tenni.

A holland miniszterelnök, Mark Rutte szerint Európa a törésponthoz közelít.
- Az elkövetkező 6-8 héten belül fogást kell találni a kérdésen – de ennél is tovább ment. – Senki sem akarja megölni Schengent, de ha az csak jó időkben működőképes, akkor nem fog túlélni.

Geert Wilders  a liberális sajtó szerint egy „szélsőjobboldali” holland politikus. Ez annyit jelent, hogy ő nagyjából ugyanott maradt, ahol nagyszüleink voltak, miközben a többieket feldolgozta a kulturális marxizmus. Wilders arra szólított fel, hogy a megszálló, portyázó férfiakat zárják menekülttáborokba, és azt mondta, hogy a holland nők és lányok biztonságát kell legelőször számításba venni. Micsoda újszerű ötlet!

Ez nem a „szélsőjobb”. Ez csak a jobboldal. Azonban, ahogy azt tudjuk, a fentiek sosem fognak megtörténni.

A RT interjút készített Hansjörg Müllerrel, az Alternatíva Németországnak párt tagjával.
- Németország jelenleg az anarchia szélén áll és polgárháború felé sodródik, vagy abba az irányba, hogy „kormányzat nélküli banánköztársasággá váljon” – mondta Müller.

- Bajorország lesz az első, mivel minket érint a legjobban a kérdés – folytatta. – Határosak vagyunk Ausztriával, ahonnan a menekültáradat érkezik. De Németországban másodjára Szászország és Türingia következik majd. Először is, mert határosak Csehországgal. Másodszor pedig, mert a volt NDK területén élők még tudják, milyen az élet egy diktatúrában. Nagyon is jól érzik, hogy a mi úgynevezett demokráciánk egyre inkább egy totalitárius államra kezd hasonlítani.

Érdekes és elfogulatlanul korrekt beszéd. Azonban Müllernek nincs semmilyen hatalma.

Ugyanakkor Donald Tusknak – mint az Európai Szovjet gépezet fő apparatcsikjának – van hatalma. Ő arra figyelmeztet minket, hogy mindössze 2 hónapunk van arra, hogy ellenőrzés alá vonjuk a folyamatokat. Ez természetesen csak annyit jelent, hogy a megszállás 2 hónap múlva még rosszabb lesz, és azt fogják elvárni tőlünk, hogy fogadjuk el ezt a megváltoztathatatlan tényt.

Tusk ráadásul szent hódolattal tekint a Schengeni megállapodás nevű nonszenszre, és arra figyelmeztet, hogy ha Európa stratégiája elbukik, akkor „olyan súlyos következményekkel találjuk szembe magunkat, mint például Schengen összeomlása”, ami 26 ország útlevélmentes utazási zónája.

Mennyire bonyolult dolog ez?

A Schengeni megállapodás nem szent – például az Egyesült Királyság nem is csatlakozott hozzá. Azonban az európai vezetők úgy beszélnek róla, mintha olyan nehéz lenne eltörölni.

Nem az.

Schengen egy eszme. Azonban ezen eszme örvén Európa megszállása és ősi kultúrájának elpusztítása nagyon is valóságos.

Ha ezek nem „menekültek” lennének, hanem mondjuk (akárcsak fegyvertelen) észak-koreai gyalogos katonák, ez a probléma még a kezdeti fázisig se jutott volna el.

Megszállás zajlik. De mivel olyan álruhába öltöztették, amelynek az európaiak mindig bedőlnek – a könyörület álruhájába – olyan helyzetbe kerültünk, hogy az európai nők nem sétálhatnak a saját utcáinkon úgy, hogy ne molesztálnák, vagy nem mehetnek közfürdőbe úgy, hogy ne aláznák meg őket.

Ha lenne rá politikai akarat, a helyzetet egy 5 perces megbeszéléssel rendezni lehetne. A legrosszabb esetben is csak egy Skype-os konferenciahívás kellene hozzá. Az a tény, hogy ez nem történik meg, leplezi le a valóságot: a játszma le van vajazva, és a Vallis-féle politikusok meg a Tusk-féle apparatcsikok megpróbálják távol tartani magukat az elkerülhetetlen összeomlástól. Ezért mondanak olyanokat, amit szerintük az emberek hallani akarnak. Nem azért mert ki akarnak állni és tenni, amit kell, hanem azért, mert nem akarják, hogy a nevüket az eljövendő káosszal hozzák összefüggésbe.

A megoldás nyilvánvaló. Be kell fejezni az összes Európába tartó hajó „megmentését”, tényleges hatalommal felruházott tisztviselőket kell a határra küldeni, és az útlevél, vagy érvényes személyazonosító okmány nélkül érkezőket azonnal el kell távolítani az EU területéről. És mind az egyes országok, mind magának az EU határőrizeti szerveinek tisztán és világosan el kell mondani, hogy mi a feladatuk: megvédeni azt, ami a hátuk mögött van attól, ami velük szemben áll.

Ha az EU határőrizeti szerveinek fizetését fordítottan arányosítanánk az EU-ba illegálisan bejutott személyek számához – és ha a belső rendvédelmet hasonlóképpen motiválnánk – a probléma egy hónapon belül megoldódna.

Az egyedi ügyekben a menedékkérelem elbírálására – a hatályos jogszabályok alapján – az EU határain kell sort keríteni és nem azon belül.

A probléma megoldásának tettetése

Németország Svájc mintájára elkezdte lefoglalni a „menekültek” egy bizonyos értékhatár feletti értéktárgyait, ami átlagosan 4 számjegyű összeget jelent. Ezzel csak annyit fognak elérni, hogy a következő hullám nincstelenül érkezik, vagy az értékeiket maguk után küldetik.

A megszállás valódi okai a neokolonializmusban és az azt irányító banki kartellekben – az olyan „filantrópokban”, mint Soros – találhatók, illetve a NATO Líbia elleni öngyilkosságában és Kadhafi megölésében, aki gátat vetett a minket veszélyeztető népvándorlásnak. 

A NATO-nak nem okoz lelkiismeret-furdalást sok ember legyilkolása, ha az beleillik a bankárok elképzeléseibe. Azonban Európa hadseregei roppant óvatosak akkor, amikor ténylegesen szükségünk lenne a katonákra, akik törvényes munkájukat végzik – őrzik határainkat –, és hirtelen mindenki Albert Schweitzerré válik. Az ügy annyira egyszerű, hogy még a „politika” iránt korábban nem érdeklődő 16 éves német lányok is képesek felfogni.

Aki hatékony lépéseket javasol, azt a liberális média a „szélsőjobboldali” címkével látja el, ami cinkosa azoknak, akiknek értelmét megzavarják az olyan érzelmekre ható szavak, mint a „könyörület”.

Azonban a hajó egy jó hasonlat. Ha egy hajó elsüllyed, akkor sosincs elég mentőcsónak. A tengerészeket kiképzik arra, hogy erőszakkal verjék le azokat, akik a teli csónakba akarnak felmászni. Ha nem ezt teszik, mindenki meghal. Ez az igazi könyörület.

Ha a korrupció és hitszegés meséjében van reménysugár, akkor az a következő: a liberálisok önigazolása a saját népük ellen elkövetett bűnök – a „könyörületre” való hivatkozás – miatt  már nem áll minden kritika felett. Az embereknek elegük van. Senki sem válik gonosszá attól, hogy a családja és kultúrája túlélését kívánja.

Ez nem játék, hanem halálosan komoly dolog. És ha a kormányrudat nem tudjuk kicsavarni azok kezéből, akik minden áron el akarják süllyeszteni a hajót, akkor eljött az ideje, hogy az értelmesebbek és az arra képesek csendben elinduljanak a kijáratok irányába.

https://www.rt.com/op-edge/329961-invasion-europe-migrants-brussels/