George Soros - Putyin nagyobb
fenyegetés Európa létére, mint az ISIS
Oroszország leginkább úgy
kerülheti el az összeomlást, ha előbb az EU-t dönti romba – a menekültválság súlyosbításával
és az iszlámellenesség felfűtésével.
Az USA és az EU vezetői súlyos
hibát követnek el, ha úgy vélik, hogy a Vlagyimir Putyin elnök által vezetett
Oroszország potenciális szövetségesük az Iszlám Állam elleni harcban. A
bizonyítékok megcáfolják őket. Putyin célja az EU széthullásának elősegítése,
és ennek legjobb módja az, ha szíriai menekültekkel árasztja el Európát.
Orosz repülőgépek bombázzák a
dél-szíriai polgári lakosságot, akik emiatt Jordániába és Libanonba kénytelenek
menekülni. Immár 20 ezer szíriai menekült táborozik a sivatagban, bebocsátásra
várva Jordániába. Egy kisebb részük arra vár, hogy beengedjék Libanonba.
Mindkét csoport létszáma növekszik.
Oroszország az észak-szíriai
polgári lakosság elleni is nagyarányú légitámadásokba kezdett. Ezt követte Bassár
Al-Asszád szíriai elnök hadseregének szárazföldi támadása a korábban 2 millió
lakosú Aleppó ellen. A bombázások miatt 70 ezer polgári lakos menekült
Törökországba, a szárazföldi támadás miatt sokkal többen válhattak
földönfutóvá.
A menekülő családok nem állnának
meg Törökországban. Angela Merkel német kancellár a héten Ankarába repült, hogy
az utolsó pillanatban egyezséget kössön a török kormánnyal azért, hogy a már
ott-tartózkodó menekülteket továbbra is az országban tartsák. Évi 2-300 ezer
szíriai menekült légi úton, közvetlenül Európába történő szállítását ajánlotta
fel cserébe azért, ha Törökország megakadályozza Görögországba való
továbbutazásukat és visszafogadja őket, ha mégis útra kelnének.
Putyin tehetséges taktikus, de
nem stratégiai gondolkodó. Semmi okunk azt feltételezni, hogy azért avatkozott
be Szíriában, hogy súlyosbítsa az európai menekültválságot. Sőt, intervenciója
stratégiai hiba volt, mivel miatta összetűzésbe került Recep Tayyip Erdoğan
török elnökkel, amely mindkettőjük érdekeit sérti.
De ha Putyin alkalmat lát az
EU felbomlásának felgyorsítására, azt nem szalasztja el. Tetteit azzal leplezi,
hogy a közös ellenség – az ISIS – elleni együttműködésről beszél. Hasonló
taktikát követ Ukrajnában is, ahol aláírta ugyan a Minszki Egyezményt, de annak
előírásait nem tartja meg.
Nehéz megérteni, hogy az USA
és az EU vezetői miért hisznek Putyin szavainak ahelyett, hogy a tettei alapján
ítélnék meg. Ennek szerintem az egyetlen oka az, hogy a demokratikus
politikusok saját közvéleményüket arról akarják megnyugtatni, hogy a valóságnál
sokkal kedvezőbb képet festenek fel. A helyzet az, hogy Oroszország és az EU is
az idővel versenyez: az a kérdés, hogy melyik omlik össze először.
A Putyin-rendszer 2017-ben
csődbe fog jutni, amikor külföldi adósságainak nagy része lejár, és lehet, hogy
már ez előtt politikai zavargás fog kitörni. Az elnök népszerűsége, amely
továbbra is magas, azon a társadalmi egyezségen alapul, hogy a kormányzat biztosítja
a pénzügyi stabilitást és az életszínvonal lassú, de folyamatos emelkedését. A
nyugati szankciók és az olaj árának meredek esése miatt a kormány mindkét
területen kudarcot fog vallani.
Oroszország költségvetési
hiánya jelenleg a GDP 7%-ára rúg, amit a kormányzatnak 3% alá kellene
szorítania, hogy megakadályozza a fékezhetetlen inflációs spirál
elszabadulását. Az orosz társadalombiztosítási alap pénze fogytán van és
feltöltés céljából össze kell vonni a kormányzati infrastrukturális alappal. Ennek
és a hasonló fejleményeknek az őszi törvényhozási választások előtt negatív
hatása lesz az életszínvonalra és a választók véleményére.
Putyin rendszere leginkább úgy
kerülheti el az összeomlást, ha az EU-t előbb omlasztja össze. Egy eresztékei
mentén széteső EU nem lesz képes fenntartani az Oroszország ellen az ukrajnai
beavatkozás miatt bevezetett szankciókat. Ellenkezőleg, Putyin jelentős
gazdasági hasznot fog húzni Európa megosztásából, és kapcsolatait a
kereskedelmi érdekek, illetve az általa gondosan ápolt Európa-ellenes pártok segítségével
fogja kiaknázni.
A dolgok állása szerint az EU
a szétesés felé tart. A 2008-as pénzügyi válság, és a Görögország részére
nyújtott egymás utáni mentőcsomagok óta az EU megtanulta, hogyan kell egyik
válságot a másik után megoldani. Azonban ma egy időben 5 vagy 6 válsággal kell
szembe néznie, ami túl soknak bizonyulhat. Amint azt Merkel helyesen látta
előre, a menekültválság az, amely képes lehet elpusztítani [az EU-t].
Amikor egy állam vagy egy
államszövetség halálos veszélyben van, jobb, ha vezetői szembe néznek a
kegyetlen valósággal, ahelyett, hogy figyelmen kívül hagynák azt. A túlélési
verseny az EU-t a putyini Oroszországgal állítja szembe. Az ISIS mindkettőt
fenyegeti, de ezt [a fenyegetést] nem szabad túlértékelni. Bár a dzsihádista
terroristák támadásai rémisztőek, mégsem lehet őket összehasonlítani az
Oroszország által támasztott fenyegetéssel.
Az ISIS (és előtte az
Al-Káida) felismerte a nyugati civilizáció Achilles-sarkát – a halálfélelmet –
és megtanulta kihasználni azt. A látens iszlámellenesség gerjesztésével a
nyugati világban, és azzal, hogy ráveszik a közvéleményt és a kormányzatokat,
hogy gyanakodva kezeljék a muzulmánokat, azt remélik, hogy meggyőzik a muzulmán
fiatalokat arról, hogy a terrorizmusnak nincs alternatívája. Ha az ember megérti
ezt a stratégiát, könnyen talál rá ellenszert: ne cselekedjünk úgy, ahogy azt
az ellenségeink elvárják.
A Putyin Oroszországától
származó fenyegetéssel nehéz lesz szembeszállni. De ha nem ismerjük fel, akkor
a feladat még nehezebb lesz.
http://www.theguardian.com/commentisfree/2016/feb/11/putin-threat-europe-islamic-state