Khalid Masood: A kenti iskolástól a westminsteri támadóig
Adrian Elms néven
született, Adrian Ajao néven nevelkedett, Khalid Masood néven halt meg.
A változó önazonosság
és a parázsló düh vitte a pusztítás ösvényére a népszerű tanulót.
Egy régi iskolai fényképen Adrian Ajao mosolygó arca egy
Tunbridge Wells-i, egészséges, boldog, középosztálybeli fiú arca.
Megelégedettség sugárzik róla egy futball-maratont követően, amint egy
gyümölcsöző élet küszöbén áll.
Az, hogy vajon mi tette ezt a ragyogó, sportos, népszerű
tizenévest az Iszlám Állam ihlette gyilkossá, aki felelős a parlament elleni
támadásért, összezavarja azokat, akik ismerték korábban, és most ez áll a
rendvédelmi szervek sietős és szerteágazó nyomozásának középpontjában.
- Nagyszerű fickó volt, igazán rendes srác – mondta Stuart
Knight, aki az osztálytársa volt. – Ezt a képet a focicsapatról azután
készítették, hogy részt vettünk egy 24 órás futballmeccsen, mellyel a
sportcsarnokra gyűjtöttünk adományokat. Úgy 14 évesek lehettünk. Mindenki bírta
Adriant, rendes fickó volt.
De vannak olyan részletek is az Adrian Elms néven született
és Khalid Masoodként meghalt Adrian Ajao életében, amelyek segítenek
megmagyarázni, hogy mi romlott el ilyen rémesen és mi változtatta ezt a „rendes
fickót” Nagy-Britannia 2005 utáni történelmének legvérengzőbb terroristájává.
Ezek között van az önazonosság változása, és az a – talán
paranoid – meggyőződés, hogy kívülállónak tartotta magát, mivel egy fehér
anyától házasságon kívül született fekete gyermek volt az 1960-as évek
Kentjében. Úgy tűnik, hogy neheztelés és a düh parázslott benne, mely élete
során ismétlődő erőszakos epizódokban tört fel belőle, késelések formájában is.
Ez egy mérgező keverék volt, mely akkor találta meg a legveszedelmesebb
megjelenési formáját, amikor elkötelezte magát az iszlám szélsőségesség
legerőszakosabb formájával.
Amikor megszületett a londoni Hainault-negyed Eirth
Kórházában, anyja, Janet Elms 17 éves volt, aki egyedül nevelte, amíg 2 évvel
később meg nem ismerkedett és házasodott össze Philip Ajaoval és elköltöztek
Tunbridge Wellsbe. Két öccse itt, ebben az előkelő városkában született, és a
család a St. James Parkban élt, a nagy viktoriánus villák között. Anyja a helyi
templomba járt.
- Teljesen rokonszenves, rendes családnak tűntek – emlékszik
vissza egy szomszédjuk.
- Nagy egyéniség volt és mindenki kedvelte – mondta Kenton
Till, aki az osztálytársa volt. – Nagyon értelmes volt és kémiából nagyon jó
volt. Azt hiszem, valami ilyesmivel szeretett volna foglalkozni az iskola után.
Till szerint a társai Fekete Ade-nek nevezték, ami a megbúvó
rasszizmust alig leplező becenév volt. Amikor 16 évesen befejezte az iskolát,
osztálytársaival megszakadt a kapcsolata és kisstílű bűnözői életmódot kezdett
követni.
- Emlékszem, hogy egyszer eljött hozzánk egy szilveszteri
buliba, de egy csapat részeg és betépett fickóval volt, és a szüleim
kitessékelték őket – mondja Tills. – Ezután már nem találkoztunk.
Ajao 18 éves korára drugügyeltekbe keveredett és rongálás
miatt el is ítélték. Később egy sor adóssággal hagyta a háta mögött a várost,
mondták korábbi barátai. Az egyikük szerint „kemény kokainos” volt, de sikerült
állást találnia a Woolworthsnél.
Ajao 28 éve korában találkozott Jane Harvey-vel és
megpróbálta rendbe hozni az életét. A párnak egy lánya született 1992-ben és a
vidéki Sussexbe költöztek, ahol a nyugalmat keresték. Egy négy hálószobás, nagy
kertes ikerházban laktak a kelet-sussexi Rye melletti Northiamban.
A közeli vegyi gyárban talált magának munkát, amely szállodákat
és éttermeket látott el tisztítószerekkel, és elkezdte egyetemi tanulmányait.
Saját vállalkozásba kezdett, de elidegenedési és megbántottsági érzete
növekedni látszott.
- Nagyon értelmes volt, de egy kissé mindig baljóslatú –
mondta Alice Williams, aki kocsmárosként ismerte a rye-i Rose and Crown
kocsmából. – Megfejtette a Telegraph keresztrejtvényeit, és értelmes
beszélgetéseket folytatott, de kissé rasszista volt. Mindig neheztelt valamire.
Szülei – életének szilárd pontjai – 2000-ben Wales nyugati
részére költöztek, ahol egy framot vettek és anyja kézzel készített
díszpárnákat és táskákat kezdett gyártani. Miközben ők beilleszkedtek a vidéki
létbe, fiuk vidéki élete erőszakos véget ért.
Egyik éjjel a northiami Crown and Thistle kocsmában Ajao
vitába keveredett a hely Piers Mott-tal.
A kocsmából távoztában a késsel, amellyel a lánya
hálószobáját díszítette ki, széthasogatta Mott kocsijának üléskárpitjait,
miközben ordibált és mutogatott. Amikor Mott odament hozzá, Ajao megvágta az
arcát, 8 centis vágást ejtve az állán.
Testi sértéssel és tiltott fegyverviseléssel vádolták meg.
Kiközösítették. Ajao ügyvédje azt mondta a bíróságon:
- Ez egy nagyon kicsi közösség és a feleségét és családját a
történtek rendkívüli mértékben megviselték. Nyilvánvaló, hogy el kell majd
költöznie a családjától a faluból és új életet kell kezdenie.
Ez az új élet a börtön volt. Ajaót bűnösnek találták és két
év börtönre ítélték, amelyet a norfolki Wayland Börtönben kellett letöltenie.
Charles Kemp bíró a következőket mondta neki:
- Igazság szerint maga elveszítette az önuralmát és túl ment
az ésszerűség határán.
Már Eastbourne-ban élt, amikor 2003 szeptemberében ismét
bebörtönözték, ezúttal 6 hónapra, mivel késsel támadt egy férfire, akinek szintén
az arcát vágta meg egy városi szülőotthon előtt.
Ekkor a börtönben más körülmények fogadták. A szeptember
11-ei támadásokat követően sok brit szélsőségest zártak börtönbe az új terrorellenes
jogszabályok alapján, és a börtönrendszer jó terepe volt az újoncok
radikalizálásának. A hittérítők célpontjai gyakran az olyan erőszakos hátterű
fiatal férfiak voltak, akik küzdöttek az azonosságtudatukkal – olyanok, mint
Ajao.
A börtönből való szabadulását követő pár hónapon belül
megismerkedett és megházasodott egy fiatal muzulmán nővel, Farzana Malikkal,
aki értékesítési asszisztens volt.
Úgy tűnik, ez volt a fordulópont. A házassági anyakönyv
szerint születési nevét, az Adrian Russell Elms nevet használta, de
személyazonossága ismét megváltozott és Adrian Ajaóból, avagy Elmsből Khalid
Masood lett.
A tavalyi évig használt önéletrajza szerint házasságkötése
évében képesítést szerzett a Tesol-program segítségével arra, hogy angol
nyelvtanár legyen. Ez lehetett az útlevele Szaúd-Arábiába.
A hírek szerint 40 éves korában első állomáshelye Janbu
volt, egy város a Vörös-tenger partján, mintegy 60 km-re Medinától, Mohamed
próféta szülőhelyétől. A Dzsiddai Polgári Repülési Főhatóság dolgozóinak lett
az angoltanára. A kelet parti Dzsubailban is tanított.
A rendvédelmi szervek szerint angoltanárnak állni
Szaúd-Arábiában a megtértek szokásos tevékenysége. Továbbra sem tudjuk, hogy
itt radikalizálódott-e.
2009-ben újra az Egyesült Királyságban tartózkodott, a
bedfordshire-i Lutonban, ahol az önéletrajza szerint vezető angoltanár volt egy
nyelviskolán, ahol a hét tagú tanári kart igazgatta.
A Bury Park környékén 2010-ben és 2011-ben két lakcíme is
volt. A faji és vallási feszültség magasra szökött, amikor a mára már betiltott
iszlamista Al-Mahadzsarún csoport összecsapott a szélsőjobboldali Angol Védelmi
Ligával, amely éppen Lutonban alakult meg. Ekkor a 29 éves, gambiai Rohey
Hydarával élt együtt, akiről úgy tartják, hogy a felesége volt, és egyik
szomszédja szerint két fiatal gyerekkel. Nem tudjuk, hogy mikor vált el
Maliktól, ha ez egyáltalán megtörtént.
A szomszédok eltérően emlékeznek rá. A 48 éves tanár, Katie
Garricques azt mondta, hogy „mindig udvarias” volt és „gyakran kertészkedett
vagy nyírta a füvet.” De egy másik szomszéd, aki nem akarta megnevezni magát,
úgy jellemezte, mint „egy árnyékot”, aki éjszakánként sötét, iszlám ruhában és
fekete kötött sapkában járkált.
A radikalizációját követően valamikor az MI5 látókörébe
került, de még csak „periférikus alak” sem volt, ahogy azt Theresa May a héten
jellemezte.
Khalid Chourdaynak is nevezte magát. A Lutoni Központi
Mecset vezetői azt mondták, hogy nem ismerték, és nyilatkozatukban elítélték a
támadásokat:
- Egységesek maradunk barátainkkal és szomszédjainkkal abban
az őszinte igyekezetben, hogy ellenálljunk bárminek, ami ártani akar nekünk.
2013 környékén egy kétszintes házba költöztek a
kelet-londoni Forest Gate környékén, és 3 évig itt is laktak egy szomszéd
szerint, illetve a helyi mecsetbe jártak.
A mecsetet és a medreszét az Al-Tawid Alap működteti, és
hetente több mint 1000 látogatójuk van. Azt mondják, hogy péntekenként
„elképzelhető, hogy néha itt imádkozott, de nem tartották rendszeres
látogatónak”.
A pár az Olympic Park egyik nemrég épült lakásába is
bejelentkezett, melyet a rendőrség csütörtökön átkutatott. A 23 éves,
kétgyermekes Vera Amade pénteken újságíróknak azt mondta, hogy „nagyon kedves
férfi volt, mindig öltönyben járt” és „5 vagy 6 óra körül szokott hazaérni a
munkából.”
Utolsó lakóhelye – és legalább a tizennegyedik – a
birminghami Winson Green-ben volt. A szomszédok, akik tavalyi beköltözése óta
ismerték „meghasadt személyiségként” jellemezték. A 32 éves Anna Goras azt
mondta az újságíróknak, hogy a gyerekeit el szokta vinni az iskolába, de „az
arca egy pillanat alatt meg tudott változni, a nézése szigorúvá és a pillantása
gonosszá vált.”
A Sunnak azt mondta:
- Gyakran dühöngött azon, hogy a britek nem helyesen nevelik
a gyerekeiket és alacsony színvonalú iskolába járatják őket.
- Én katolikus vagyok és rám förmedt, mert szerinte hitvány
iskolába járatom a gyerekeimet, ami nem olyan jó, mint egy muzulmán iskola.
Mások a fekete öltözete és éjszakai mozgolódása miatt
„vámpírszerűnek” látták.
A támadás előtt visszavonult a déli partra és lefoglalt egy
60 fontos szobát a brightoni Preston Hotelben. Michael Petersen üzletember a
recepciónál találkozott vele, és úgy emlékszik, hogy „egy nagyon fehér fogsorú,
mosolygós, értelmesen beszélő, udvarias” ember volt.
- Nevetett és viccelődött, történeteket mesélt az életéről –
emlékezett vissza Sabeur Toumi igazgató. Valójában alig pár óra választotta el
attól, hogy elkövesse a legsúlyosabb terrortámadást, amely 2005 óta történt
Nagy-Britanniában, és amiben 4 ember meghalt és több mint 50 megsebesült.
Innen több száz kilométernyire, Nyugat-Walesben anyja a rendőrök
által őrzött vidéki ház falai közé rejtőzött. Iskolatársaihoz hasonlóan nyilván
ő is azzal a rémséggel küzd, hogy a gyereke négy embert megölt. A rendőrök
szerint nem kíván nyilatkozni. A férje kórházban van és nincs túl jól. Az egyik
szomszéd azt mondta:
- Janet nem tett semmi rosszat, és ez neki most maga lehet a
pokol.