2017. február 1., szerda

Egy aggódó polgár kérelme az amerikai vállalatvezetőkhöz



Thomas L. Friedman - Egy aggódó polgár kérelme az amerikai vállalatvezetőkhöz

Tisztelt Amerikai Vállalatvezetők!

Azért írok Önöknek ma, mert hamarosan világossá válik, hogy olyan munkát kell elvégezniük, amelyre korábban soha nem gondoltak: egy olyan vezetőtől kell megmenteniük az országot, akinek valóban torz képzetei vannak a világ működéséről és arról, hogy abban Amerikának milyen szerepet kellene játszania.

Ma nincs olyan Republikánus Párt, amely féken tudná tartani Trump elnök legrosszabb ösztöneit. Néhány bátor szenátoron kívül a Republikánus Párt gerinctelenségbe süllyedt. A fősodratú média rávilágíthat a tisztességtelenségre, de nem vétózhat a törvényhozásban. A Demokratáknak nincs semmilyen közhatalmuk. És még Jared Kushner sem volt képes arra, hogy megakadályozza a Steve Banonn által vezetett Fehér Házat abban, hogy olyan Holokauszt emléknapi rendeletet adjanak ki, amelyből szándékosan kihagytak minden, zsidókra vonatkozó megjegyzést.

Az egyetlen csoport, melyet Trump valamelyest tisztel, akik utat találhatnak hozzá, és akik talán képesek ellensúlyozni Bannon és társaik rosszindulatú ideológiai tanácsait, azok az olyanok, mint Bill Gates, Tim Cook, Jeff Immelt, Mark Zuckerberg, Eric Schmidt, Jamie Dimon, Mike Bloomberg, Elon Musk, Indra Nooyi, Ginni Rometty, Dennis Muilenburg és Doug McMillon.

Bizonyos, hogy amennyiben Trump beváltja a deregulációval, infrastrukturális és adóreformjával kapcsolatos ígéreteit, akkor abból vállalkozásaik gyors hasznot fognak húzni. Azonban ha figyelnek arra, amit Trump és Bannon mond, akkor láthatják, hogy az Amerikáról és a világról alkotott elképzeléseik ellentételesek azzal, amire Önök, cégvezetők korábban számítottak.

Hatalmas rendszerekkel játszadoznak és szórakoznak – mint például az Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Szervezet, a Világkereskedelmi Szervezet és az Európai Unió – melyek óriási hatással vannak a világgazdaságra. Olyan dolgokban hisznek, melyek bizonyítottan tévesek: hogy az amerikai munkahelyek többségét mexikóiak és kínaiak veszik el, holott az az igazság, hogy azokat a mikrochipek és számítógépek, azaz a nagyobb termelékenység vette el.

Persze, néhány dolog akkor is igaz, ha abban maga Trump is hisz: az iszlámnak tényleg vannak problémái a nemekkel és a vallási pluralizmussal és a nyugati társadalomba való integrálódással. Ezt ostobaság lenne tagadni.

De vannak olyan dolgok, melyek igazak, még akkor is, ha abban a liberálisok hisznek: hogy Amerika jobban integrálta a muszlimokat, mint bármely európai ország, mivel mi egy olvasztótégely vagyunk. És azáltal, hogy a muszlimokat a közösség részévé tesszük idehaza és szövetségeseinkké a saját országaikban – ahelyett, hogy örökös idegenként kezelnénk őket – 9/11 óta sokkal nagyobb biztonságban élünk. Ennek tagadása veszélyes.

És miközben mi a veszélyről beszélünk, miért özönlik rekordszámú menekült Afrika szub-szaharai régióiból, a Közel-Keletről és Közép-Amerikából, akik Európába vagy Amerikába akarnak jutni? Ennek két nagy oka az aszály és a népességrobbanás. És erre mit javasol Trump és Bannon? Tagadjuk a klímaváltozást és az USA függessze fel a fejlődő világban a családtervezési programok segítését.

A világukban semmi sem áll kapcsolatban egymással. Minden csak egy kipipálandó jelölőnégyzet, vagy egy megépítendő fal.

Hétfőn a Washington Post idézte Bannont, aki azt mondta, hogy ő és Jeff Sessions álltak Trump „Amerika-barát mozgalmának” középpontjában, melyet „a kozmopolita elit a médiában rosszul értelmezett. Most egy új politikai rend születésének vagyunk a szemtanúi, melyben minél jobban tombol a médiaelit maroknyi csapata, annál erősebb lesz az új politikai rend.”

Ha valaki azt mondja, hogy „új politikai rendet” hoz létre Amerikában, akkor jobb félni. Igen, a technológia és a globalizáció gyorsulása különösen a magasan képzett nyugati és az alacsonyan képzett, felemelkedő ázsiai munkásoknak volt előnyös. És igen, megroppantotta a közepesen képzett nyugati munkásokat, akik sérülékenyebbek voltak a kiszervezések, az algoritmusok és az automatizálás miatt. A megsegítésük érdekében többet kell tennünk.

Ha Trump egyszerűen csak Amerikának kedvezőbb kereskedelmi egyezményeket akar kötni és rá akarja venni a szövetségeseinket, hogy a szabad világ megvédésének terheit egyenlőbb arányban viseljük, hát, isten áldja! Azzal a dolgozóink csak nyernének.

De attól tartok, hogy Bannon egy sokkal messianisztikusabb küldetésre próbálja rávenni Trumpot, hogy az ő „új politikai rendje” nem csak a munkahelyekről, hanem a kultúráról is szól. Ez egy kísérlet arra, hogy újrateremtsék az 1950-es évek Amerikáját: egy olyan országot, melyet a fehér keresztények uralnak és nem a „kozmopoliták”, ahol senki sem szól spanyolul egy zöldségesnél, ahol Amerika leghíresebb vezérigazgatóinak neve nem Satya vagy Sundar, ahol minden munkásnak magasan fizetett, középfokú képesítést igénylő munkája van, és ahol a kereskedelmi korlátok és az automatizálás alacsony foka azt jelenti, hogy nem kell élethosszig tanulni.

Ha Trump ebben az irányba halad, akkor sötét helyre vezet minket. Az amerikai dolgozókat nem magasabb falak építésével, hanem erősebb közösségekkel kell felemelni: ahol az üzlet, a emberbarátság, a helyi iskolarendszer és a helyi önkormányzat olyan alkalmazkodó képes ötvözetet alkot, mely lehetővé tesz minden dolgozónak az élethosszig tartó tanulást, minden vállalkozásnak a világpiac elérését és minden városnak azt, hogy magukhoz csábítsák az ügyes kockázatvállalókat, akik vállalkozásokba fognak.

Pontosan ez történik Amerika legjobb közösségeivel, és a kormány feladata a szabályozás, a nagyvállalatok feladata pedig ezek megvédése. Ezért ne dőljenek be Trump gyors haszonnal kecsegtető ígéreteinek, vállalkozásaik csak akkor fognak virágozni, ha Amerika az az ország lesz, amely felkészíti magát és dolgozóit arra, hogy egy falak nélkül világban éljen, és nem az, amely falakat akar emelni.

Erre az „új politikai rendre” van szükségünk és ezt kell maguknak megvédeniük. Ezt a küldetést csak a saját – és a mi – felelősségükre utasíthatják el.

https://www.nytimes.com/column/thomas-l-friedman?action=click&contentCollection=Opinion&module=ExtendedByline&region=Header&pgtype=article