Bryan MacDonald - Befellegzett az európai „harmadik világnak”?
Bryan MacDonald újságíró, író, rádiós és tanár.
Rendszeresen ír az Irish Independentnek és a Daily Mailnek. Gyakran szerepel a
RTE (Ír Rádió és Televízió) hírműsoraiban és a RT-ban (Russia Today) is.
A Forma-1 főnöke, Bernie Ecclestone szerint befellegzett
az európai „harmadik világnak” és ezzel néhány brit iparmágnás egyet is ért.
Azonban a valóság ennél sokkal bonyolultabb. Nem a kontinensnek fellegzett be; Európa
neoliberális elitjei vannak eltűnőben.
Andy Street, a tekintélyes John Lewis brit kiskereskedelmi
lánc vezérigazgatója, nemrég kijelentette, hogy Franciaországnak „befellegzett”.
Mr. Street nem fogta vissza magát, amikor Franciaországot „becsontosodott,
reménytelen és leharcolt” helyként jellemezte. Hozzátette: „Sosem voltam még olyan
országban, amely nagyobb zavarban lenne… semmi sem működik, és ami még
rosszabb, ez senkit sem érdekel.” E szerint Mr. Street nyilván sosem járt még
Afrikában, vagy Kelet-Európa néhány szegletében. A továbbiakban úgy jellemezte
a párizsi Gare Du Nord pályaudvart, mint „Európa pöcegödrét.” Kemény szavak.
Mr. Ecclestone, aki kimozdította a Forma-1-et a hagyományos,
európai helyszíneiről, úgy gondolta, hogy az egész kontinenst fogja szapulni.
Nem elégedett meg a gall szomszéd sértegetésével, szerinte egész Európának „befellegzett”.
- Lassan, de biztosan az történik Európával, amit
előre jeleztem. Tíz évvel ezelőtt azt mondtam, hogy hamarosan harmadik világbeli
gazdasággá fog válni – mondta a londoni Daily Telegraphnak.
– Európát Franciaországra és Németországra alapozták. Az egész így kezdődött. Franciaországnak azonban vége és Németország sincs jó formában.
– Európát Franciaországra és Németországra alapozták. Az egész így kezdődött. Franciaországnak azonban vége és Németország sincs jó formában.
A második megállapítás helyes. A modern EU kettő
háború utáni realitásban gyökerezik. A német Ruhr-vidéken volt szén és acél,
Franciaországban nem. Ugyanakkor Franciaország tartott egy újabb,
Németországgal szembeni háborútól – negyed századon belül kettő támadás után – ezért
összekapcsolta a béke által biztosított fejlődést a kölcsönös függőséggel. Ez kétségtelenül
remek ötlet volt. Ami sajnos végül az euróhoz vezetett, amely már nem volt
annyira jó ötlet.
Nem csak a britek gyepálják Franciaországot, hanem
a németek is. Hans-Werner Sinn, a berlini Gazdasági Kutatóintézet elnöke
kijelentette, hogy „a francia ipar évtizedek óta haldoklik, és nem egészséges a
munkanélkülieket kormányzati hivatalokban elrejteni.”
Hivatalosan 3,4 millió munkanélküli van
Franciaországban. A valós számuk ennél nyilván sokkal magasabb.
Összehasonlításként: Napóleon Grande Armeé-jában 650 ezren szolgáltak, amikor
megtámadta Oroszországot – ami kevesebb, mint ötöde a jelenlegi munkanélküliek
számának. Elméletileg Francois Hollande a dologtalanok seregével ötször meghódíthatná
egész Európát és juthatna egészen Moszkváig. Azonban ez, akárcsak az euró, nem
lenne túl okos ötlet.
Mielőtt kifejteném Franciaország nyűgjeinek okait
és azt, hogy hogyan lehet a kontinenst újraindítani, először szeretnék
rámutatni egy fontos dologra. A vezető brit üzletemberek gyakran használják kézre
álló pofozó bábunak Franciaországot, miközben figyelmen kívül hagyják saját
országuk kudarcait. Az Egyesült Királyság helyzete – London kivételével – még kritikusabb,
mint Franciaországé. Miközben Franciaországnak kétségtelenül gondjai vannak,
Észak-Anglia sokkal rosszabb állapotban van és leginkább a posztkommunista
országokkal hasonlítható össze. Ez félelmetes.
Az is tény, hogy a britek, az oroszokkal együtt
(legalábbis nagyobb részükkel) bár földrajzilag európaiak, magukat csak „enyhén
európainak” tartják. Ennek oka valószínűleg az, hogy korábban nagy birodalmaik
voltak, illetve, hogy a kontinens két ellentétes peremén helyezkednek el. Ez
lehetővé teszi számukra azt is, hogy úgy tekintsenek Európára, mint egy
különálló, távoli entitásra, miközben elfelejtkeznek arról, hogy mennyire
függenek tőle gazdaságilag. A londoni közbeszédben Európa a kontinens
szárazföldi részét jelenti, Oroszországban pedig általában az EU tagállamait.
Azonban ebben az esetben a gond nem Franciaország,
sem a (Londonon kívüli) Egyesült Királyság, és nem is Németország. Hanem a
neoliberális globalizáció megbukott ideológiája. Ez a nevetséges hitvallás
zúzta szét egész Európában a munkás- és középosztályt. Azon egyszerű okból
kifolyólag, hogy működésképtelen. Kiszervezéssel elpusztítják saját termelőbázisaikat,
majd csodálkoznak azon, hogy miért nincs tisztességes munkalehetőség. Ok és
okozat – a kettő teljesen összefügg.
Ha nem hisznek nekem, akkor nézzék meg, hogy mely
politikai pártok szereztek hirtelen népszerűséget a neoliberális establishment
kárára az egész kontinensen! Az ír Sinn Feintől a spanyol Podemosig és a görög
Syrizáig, mindnek közösek a gyökereik. Mind a balközép eliten kívülről jönnek,
nem nagyon érdeklik őket a szakszervezetek, és származásilag a munkásosztályhoz
tartoznak. Ennek következményeként a hagyományos európai balközép megtizedelődik.
Az ír Fianna Fail, a német SPD és a francia szocialisták a példák erre.
A jobbra forduló országokban az újonnan keletkező
mozgalmak szintén a korábban tehetős közép- és az egykori feltörekvő
munkásosztályból erednek: a brit UKIP, a francia Nemzeti Front és a magyar
Jobbik, hogy csak párat említsek. Nem sokkal korábban a (francia) Nemzeti Frontra
akkor sem szavaztak volna a franciák, ha mindenkinek aranyrudat ígértek volna.
Ma a közvélemény kutatások szerint ők a legnépszerűbb párt az országban.
Itt jön képbe Oroszország. Az összes ilyen újonnan
népszerűvé váló mozgalom csodálja Vlagyimir Putyint – a vezetőik ezt nyíltan
elismerik. Mégis, miként lehet ez? Oroszország, miután a 90-es években
szétzúzta az amerikaiak által szponzorált neoliberalizmus, irányt váltott. Putyin
visszacsinálta a jelentős iparvállalatok privatizációját, leszámolt az
oligarchákkal és helyreállította az államhatalmat. Ennek eredményeként
Oroszország a valaha látott legnagyobb fejlődést élte meg. Az országban szinte
teljes a foglalkoztatottság, miközben Nyugat-Európa – bár az egy főre eső GDP
tekintetében jóval tehetősebb – rémes állapotban van. A neoliberalizmus hívei
természetesen gyűlölik Putyint.
Az emberek egész Európában lázadnak a kontrollját
veszített neoliberális irányítás ellen. Jogfosztottnak és befolyás nélkülinek
érzik magukat, és meg akarnak szabadulni attól az establishmenttől, amely nyilvánvalóan
megbukott. A 2008-as világméretű bankválságot ennek a selejtes ideológiának a
tévedései okozták. Noha ministránsai arra használták a médiát, hogy meggyőzzék
a hétköznapi, dolgozó embereket arról, hogy ők maguk tehetnek erről. Ezért jut
tehát megszorítás a többségnek és mennyiségi lazítás (pénznyomtatás) a
szupergazdagoknak. Fordított Robin Hood.
Európának befellegzett? Nem fellegzett be. De annak
az Európának, amelyet az elmúlt néhány évtizedben megszokott módon vezettek,
befellegzett. A korlátlan népességvándorlás és hatalmas nyugat-kelet irányú pénzügyi
transzferek korának minden bizonnyal vége van.
A kulcs 2017. Ha David Cameront újraválasztják,
akkor 2017-ben az Egyesült Királyságban népszavazás lesz az EU-tagságról. Egyre
növekszik annak valószínűsége, hogy Marine Le Pen, a Nemzeti Front vezetője –
aki kijelentette, hogy „mást nem vár Európától, csak a pusztítást” –
megnyerheti a francia elnökválasztást, amely szintén abban az évben esedékes.
Ezen kívül Svájcban 2016 végén az EU-hoz fűződő kapcsolatról tartanak
népszavazást. Ha a szakítás mellett döntenek – főleg a személyek szabad
mozgásának joga miatt – azzal válságot fognak okozni.
Ha a neoliberális elitek meg akarják menteni
szeretett Európa-projektjüket, még nem teljesen késő, hogy jelentős változásokat
okozzanak. Ha folytatják a piszmogást, miközben a Római Egyezmény lángokban
áll, akkor valami teljesen más Európa felemelkedése várható. Egy olyan, ahol a
nemzeti érdekek győzedelmeskednek a kollektív eszmék felett. Egy kontinens,
ahol egyes államok meg fognak felelni Ecclestone „harmadik világ” leírásának,
míg mások – megszabadulván Brüsszel béklyóitól – fejlődni fognak.
http://rt.com/op-edge/204495-ecclestone-third-world-europe-britain/