2015. november 14., szombat

Mark Steyn – A barbárok bent vannak, kapuk nincsenek




Miközben ezt írom, Párizsban a német megszállás óta először kijárási tilalom van, és a támadások halálos áldozatainak száma 158, akiknek többségét egy koncert során mészárolták le a Bataclan színházban, amely a XIX. századi chinoiserie egy kellemes darabja a Voltaire körúton.  Amikor utoljára ott jártam, ha jól emlékszem, Julie Pietrit néztem meg. Annyira baromira elegem van, hogy ezek a vadak szétlőnek, lebombáznak és megölnek meg felrobbantanak mindent, amit szeretek – legyen az a kis québeci város, ahol a kislányom kedvenc fondü étterme van, vagy a kedvenc ammáni szállodám vagy a bátor szabadgondolkodó, aki vendégül látott Koppenhágában – vagy a koncertterem, ahol szerettem egy kis jazzt és popot hallgatni és elmenekülni pár órára a világ bajaitól. De nézzék a párizsi képeket: nincs hová menekülni, az „Allahu akbárt” kiabáló barbárok várnak az emberre, ha focimeccsre megy, vagy egy koncertre, vagy péntek este inni egyet. Ott vannak a vonatokon, az újságárusnál, a kóser áruházban, a brüsszeli múzeumban, a woolwichi laktanyánál…

24 órával ezelőtt azt mondtam a rádióban a legújabb egyetemi „safe space” marhaság kapcsán:

Erről fogunk beszélgetni akkor is, amikor a mullahok atomot dobnak ránk.

Majdnem bejött. Amikor az allahu akbározó fiúk tüzet nyitottak, Párizsban a hónapban sorra kerülő klímaváltozás konferenciáról beszélgettek, ahová a világ vezetői elrepülnek, hogy „megoldjanak egy problémát”, ami nem is létezik, ahelyett, hogy egy olyannal foglalkozzanak, amely valóságos. De ne aggódjunk: már van rá külön hashtag (#PrayForParis) és a sírós, lehajtott fejű töketlenek nyilván tartanak egy újabb gyertyafényes virrasztást is. Mivel amíg mind kimutatjuk, hogy milyen szomorúak és bánatosak vagyunk, kinek kellene bármit is tennie?

Szokásos gyilkosan komikus időzítésével a „szabad világ vezetője” ma reggel azt mondta George Stephanopoulosnak a „Jó reggelt,Amerika!” című műsorban, hogy az Iszlám Államot „megfékezték” és az nem képes „erőre kapni”. Pár órával később egy [terrorista] sejt, amelynek tagjait az Iszlám Állam toborozta, több mint 150 embert mészárolt le Párizs szívében és sikeresen eljuttatott két öngyilkos merénylőt és egy harmadik bombát a francia elnöktől alig pár méternyire.

Amikor Holland elnök ellátogatott a Bataclánhoz, kijelentette, hogy „nous allons mener le combat, il sera impitoyable", azaz könyörtelen háborút indítunk.

Komolyan gondolja? Vagy csak az időt húzza, amíg Obama és Cameron és Merkel és Justin Trudeau és Malcolm Turnbull megérkezik, és elkezdhetnek beszélgetni a Maldív-szigeteket majd a XXII. században sújtó tengerszint emelkedésről? Amikorra már Franciaország és Németország és Belgium és Ausztria és Hollandia rég nem fog létezni.

Egyéb szemérmes megfogalmazásai között Obama elnök a ma esti eseményeket úgy jellemezte, hogy az „nem csak Párizs elleni támadás, nem csak a francia nép elleni támadás, hanem az emberiség és egyetemes értékeink elleni támadás volt”.

De ez nem igaz, ugye? Abban igaza van, hogy nem csak Párizst vagy Franciaországot támadták meg. Mivel ez a Nyugat, a modern világot felépítő civilizáció elleni támadás volt – egy támadás az „emberiség” egy része ellen azok által, akik azt tartják, hogy az „emberiség” egy másik részéért állnak ki. És ezek nem „egyetemes értékek”, hanem olyan értékek, amelyek az emberiség viszonylag szűk rétegéből származnak. Egykor úgymond „egyetemesnek” számítottak, amikor a nagyhatalmak hajlandóak voltak világszerte érvényre juttatni őket, és az olyan isten háta mögötti gyarmati helyek, mint Áden, Szudán és az Északnyugati Határvidék rá voltak kényszerítve, hogy legalább színleg tiszteletben is tartsák azokat. De az európai birodalmak kivonultak a világból és ezek az „egyetemes értékek” napjaink térképeinek nagy részén teljesen ismeretlen dolgok.

És akkor Európa elhatározta, hogy muzulmánok millióit hívja meg, hogy letelepedjenek országaiban. Ezeknek az embereknek a többsége nem akar aktívan részt venni az étterem- és koncertlátogatók és fociszurkolók halálának előidézésében, de bizonyos mértékben legtöbbjük vagy kívánja, vagy közömbösen viszonyul annak a társadalomnak a halálhoz, amelyben élnek – a modern, plurális, nyugati társadalomnak, és „egyetemes értékeinek”, amelyekről Barack Obama mekeg. Tehát, ha maga az Iszlám Állam egyik aktív tagja, vagy csak egy faszi, akit feltüzelt a közösségi média, akkor egy hatalmas komfortzónában lubickolhat, amelybe a hatóságok szinte képtelenek behatolni.

És Merkel kancellár meg az EU ezt a hatalmas komfortzónát még hatalmasabbá akarja tenni azzal, hogy „szíriai menekültek” millióit engedik be a kontinensre és telepíti le őket oda, ahová azok akarják.


„Szeretném megkérdezni Mr. Cameront és Miss Thorning-Schmidtet, hogy mi lesz a happy end? Hogyan tervezik az „erőszakcselekmények” számának csökkentését az elkövetkező években? Vagy csak remélik, hogy képesek kezelni  a helyzetet és olyan szinten tartani [az erőszakot], amit a cinikus brit közszolgák az ír „zavargások” során az „erőszak elviselhető szintjének” neveztek? Pakisztánban és Nigériában a polgároknak valószínűleg együtt kell élni annak a realitásával, hogy a Boko Haram berúgja az iskolaajtót és elrabolja szex rabszolgának a lányaikat, vagy a Talibán lelövi a gyerekeiket és az osztály színe előtt lefejezi a tanárukat. És ez mind teljesen „véletlenszerű”, ahogy azt Obama elnök mondaná, ezért néhanapján bele kell törődni, és kemény, ha a saját gyerekedről van szó, de ez már csak így van. Ha őszinték akarunk lenni, nem ezt ajánlja Mr. Cameron és Miss Thorning-Schmidt a polgárainak? Az erőszakos cselekmények az élet megszokott dolgai, de nincs miért aggódni, megtesszük, amit tudunk, hogy megfékezzük – és maga enyhítheti a hatásokat, ha nem jár „ellentmondásos” művészi előadásokra, vagy zsinagógába, vagy melegbárokba vagy…”

… vagy focimeccsekre, vagy koncertekre, vagy éttermekbe.

Hogy megismételjem a pár nappal ezelőtt mondottakat, kiiszlamizálódtam. Meguntam az éjjel-nappali iszlámozást  a coloradói főiskolákon, a marseille-i zsinagógákban, a sydney-i kávéházakban, nap mint nap, nap mint nap. A Nyugat nem győzhet azzal a skizofrén stratégiával, hogy a tárgyakat és személyeket ugyan támadja, de az ideológiát nem, hogy külföldön ugyan eredménytelenül beavatkozik, de egyáltalán nem, ha saját országai nagy területein a könyörtelen iszlamizációról és önkéntes szegregációról van szó.

Ezért újra kérdezem: Mi lesz itt a happy end? Mert ha Hollande nem akar véget vetni a Franciaországba és Európába irányuló tömeges muzulmán bevándorlásnak, akkor „könyörtelen” háborúja komolytalan. És ha továbbra is hajlandóak elviselni Mutti Merkel őrült tervét, amely Németország demográfiai halálspirálját gyorsított iszlamizációval akarja megfordítani, akkor az európaiak komolytalanok. A végén Merkel, Hollande, Cameron és a többi „fin de civilisation” nyugati vezető dekadenciájára rámegy a világa és minden, amit szeret.

Ezért basszák meg a gyertyafényes virrasztást!