2015. december 11., péntek

A kelletlenek koalíciója: Merkel B-terve Schengen végét jelentheti





Peter Müller, Ralf Neukirch és Andreas Ulrich

Angela Merkel kancellár terve, hogy Törökország segítségével próbál megoldást találni a menekültválságra jelentős ellenállásba ütközik. Berlin és Brüsszel máris alternatívákat keres, de ez Európa nagy részén a határok nélküli utazás végét jelentheti.

Ausztria brüsszeli EU-képviselete nem sokban különbözik egy erődtől. Impozáns oszlopok szegélyezik a bejáratot, a homlokzat fala olyan vastag, mint egy erőd mellvédje és az egész építmény toronyszerűen magasodik a bejárat fölé.

Úgy gondolták, hogy a Cortenbergh sugárúton található ominózus építmény lesz a megfelelő helyszíne az európai vezetők zárt ajtós tárgyalásainak, amelyre a következő EU-csúcs előtt kerül sor. Stefan Lövfen svéd miniszterelnök és görög kollégája, Alexisz Ciprász jelen lesz, csakúgy, mint François Hollande francia elnök, Angela Merkel kancellár, a Benelux-államok vezetői és az osztrák kancellár. Hogy a többi EU-tagállam ne érezze magát kirekesztve, az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker is helyet foglal a tárgyalóasztalnál.

Még egyszer: a találkozó tárgya a menekültválság és az a törékeny szövetség lesz, amelytől Merkel jelenleg azt várja, hogy a Közel-Keletről érkező bevándorlási hullámot ellenőrzött keretek közé szorítja. Törökországgal és néhány Európa szívében elhelyezkedő országgal együtt Merkel azt reméli, hogy az Ahmet Davutoglu török miniszterelnökkel az előző EU-csúcson megkötött bonyolult egyezségét szentesítik.

Ami lényegében arra szólítja fel Európát, hogy milliárdokat biztosítson segélyként Törökországnak cserébe azért, hogy Ankara mindent megtegyen az Európába igyekvő szíriai menekültek megállítása érdekében. Még abban az esetben is, ha ezek a feltételek teljesülnek, a terv szerint az EU-nak további szíriai menekülteket is be kell fogadnia, akiknek száma valószínűleg több százezer lesz. A tervnek már ideiglenes neve is van. Merkel kabinetfőnöke, Peter Altmaier egy Spiegelnek adott legutóbbi interjújában úgy nevezte, hogy a „hajlandók koalíciója”.

Merkel a tervet migrációs politikája következő „építőkockájának” nevezte, amely magában foglalja a menekültek szétosztását az EU-ban. Kelet-Európa már eddig is elutasította Merkel ajánlatait. De ez lehet a kontinens utolsó esélye, hogy fenntartsa a határok nélküli utazás rendszerét, amit Schengeni rendszerként ismerünk.

Mini-Schengen

A Schengeni rendszer, amelyet 30 évvel ezelőtt indítottak útnak, az európai belső határok felszámolását tűzte ki célul, a külső határok megerősítésével párhuzamosan. De ha bevándorlók százezrei képesek szabadon Görögországból a Balkánon keresztül Közép-Európába jutni, akkor a rendszer nem működik. Ennek az eredménye, hogy az európai politikai szakértők, köztük a berlini kancellária tisztviselői, olyan terveken dolgoznak, amelyek kis idővel ezelőtt elképzelhetetlenek lettek volna: a jelenlegi Schengeni rendszer eltörlésén és egy sokkal kisebb határok nélküli utazási övezet kialakításán. Ebbe a kisebb övezetbe nem tartozna bele Görögország, amely képtelennek bizonyult megvédeni külső határait, és a kelet-európai országok sem, amelyek elutasítják a menekültek befogadását.

Úgy tűnik, hogy Merkel gyakran idézett „Willkommenskulturja” elavulhat. Új határ metszheti ketté az EU-t, amely szinte pontosan a hidegháborús vasfüggöny nyomvonalát követi.

Ez Európa veresége lenne, de ugyanakkor ez az a lépés, amit Merkel csak akkor lenne hajlandó megtenni, ha kancellárságát másképpen nem tudná megvédeni. A bajor kormányzóval, Horst Seehoferrel, a bajor Keresztényszociális Unió (CDU) nagyhatalmú konzervatív vezetőjével – aki rendkívül kritikus menekültpolitikáját illetően – tartott legutóbbi megbeszélésén Merkel először ismerte el, hogy a határok lezárása az „Ultima Ratio” lenne, a végső kísérlet a menekülthullám megállítására.

Egy mini-Schengen legalább Németország és sok szomszédja között képes lenne biztosítani a határok nélküli utazást – ezt a megoldást Merkel sokkal jobban preferálja, mint a nemzeti megoldásokat. Mégis, „Schengen vége politikusok egész generációjának kudarcát jelentené”, ahogy arra Manfred Weber Seehofer CDU-jának tagja és a jobbközép Európai Néppárt európai parlamenti frakcióvezetője figyelmeztet, a bonyolult megállapodás évekig tartó bevezetésére célozva.

Azonban Merkelt annyira felbosszantották kelet-európai kollégái, hogy sokkal nyitottabbá vált a határellenőrzés ismételt bevezetésének lehetőségére. Egy igazságos menekültelosztási rendszer „nem valami semmiség, hanem sokkal inkább annak kérdése, hogy fenntartható-e a Schengeni rendszer”, mondta két hete a német parlamentben. És szavait úgy értelmezték, aminek ő is szánta azokat: fenyegetésnek.

Megoldáskeresés

És valóban, a német kancellár jórészt leírta a kelet-európaiakat a menekültválság megoldása során. Csak pár EU-vezetőnek szólt arról a tervéről, hogy menekülteket fogadna be Törökországból, közülük is elsőként Hollande francia elnöknek és Werner Feymann osztrák kancellárnak. – Ha néhány európai ország a menekültválság megoldásának minden módját akadályozza, akkor csak azokkal van értelme együttműködni, akik jó szándékot mutatnak – mondta Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke. – Az európai szerződések kifejezetten megengedik ezt.

Merkel természetesen azt reméli, hogy a Törökországgal kötött alkuja működőképes lesz. Ha az Európába érkező menekültek száma folyamatosan csökkenne, akkor szerinte Európának közvetlenül Törökországtól kellene bevándorlókat befogadnia. Merkel meggyőződése, hogy (Török)országnak egy szelepre van szüksége, különösen, ha elkezdi megállítani az Európába induló bevándorlókat, még akkor is, ha a Szíriából Törökországba érkezők száma változatlan marad.

A terv a helyzet rendszeres – például minden negyed évben történő – felülvizsgálatát is előírja. Ezek alapján határoznák meg, hogy mennyi menekültet kell elosztani az európai országok között. – A terv csak akkor lép életbe, ha Törökország jelentős erőfeszítéseket tesz az illegális migráció és az embercsempész hálózatok felszámolása érdekében, és ha az EU-ba történő illegális belépések száma drasztikusan csökken – mondja Johannes Hahn az EU bővítési biztosa, aki aláírta Törökországgal a tervet.

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának szakértői fognak segíteni Európának a leginkább szükséget szenvedő menekültek azonosításában. Az orvosi ellátásra szorulóknak, vagy a háborús traumától szenvedőknek több esélyt kellene nyújtani, hogy Európába jussanak, és nem lenne szabad hagyni, hogy sorsukat az embercsempészekre bízzák. Ha a terv beválik Törökországban, akkor azt ki lehetne terjeszteni Jordániára és Libanonra is, mondja Hahn. Ezekben az országokban szerinte „a menekülthelyzet talán még nehezebb”.

Visszaforgatni az idő kerekét

Nincs sok idő a terv végrehajtására. Bár Európa kétségbeesetten próbálja Törökország segítségével biztosítani külső határait, a határellenőrzést már megkezdték visszaállítani a kontinens szívében. A menekültválságra adott válaszként több EU-tagállam ideiglenesen újra bevezette a határellenőrzést, mint például Szlovénia, Németország, Ausztria és legújabban november közepén Svédország is.

Ha a „mini-Schengen” valósággá válik, annak Németország, Ausztria, Hollandia, Belgium és Svédország lesz eleinte a tagja.

Hollandia, amely januárban veszi át a soros EU-elnökséget, kiváltképp szeretne egy még szűkebb határmentes utazási rendszert. Ha a török terv nem válik be, Európának „kisebb csoportokban kell tovább dolgoznia”, mondta Jeroen Dijsselbloem holland pénzügyminiszter és az Euro-csoport vezetője a Handelsblatt német újságnak adott interjújában. Még akkor is, ahogy Dijsselbloem mondta, ha egy ilyen forgatókönyv „kétségtelenül nem a legoptimálisabb megoldás”, és ami Európában visszaforgatná az idő kerekét az 1980-as évekre.

A párizsi támadások még tovább fokozták a vitát. Főleg a francia kormány hangsúlyozta, hogy néhány támadó Görögországon keresztül, a menekültösvényen érkezett Európába. A múlt héten az Európai Parlament tagjainak küldött levelében Manuel Valls francia miniszterelnök indítványozta az EU külső határainak megerősítését, hozzátéve, hogy ez „elengedhetetlen a Schengeni-övezet védelme érdekében, mivel ez a fontos vívmány ma veszélyben van.”

Még Jean Asselborn luxembourgi külügyminiszter is hajlandó másképp tekinteni Schengenre. A nyitott határok szenvedélyes támogatójaként a múlt héten levelet küldött az európai belügyminisztereknek, amelyben a Schengen-övezet megreformálására tett javaslatokat. Jelenleg Luxembourg az EU soros elnöke.

Az egyik ötlete, hogy az EU-nak legyen joga „javasolni egy vagy több tagállamnak, hogy visszaállítsa a határellenőrzést a belső határain”, ha erre a külső határokon tapasztalható helyzet miatt szükség lenne. Ez a gondolat arra a helyzetre alkalmazható, amely jelenleg a nyugat-balkáni menekült útvonal mentén tapasztalható. Ha például Görögország képtelen hatékonyan megvédeni az EU külső határát, akkor ez a feladat a soron következő Schengeni országra hárulna – ez esetben Szlovéniára.

Ez az a forgatókönyv, amit Merkel minden áron el akar kerülni. Azonban ez idáig az általa tervezett „hajlandók koalíciója” alig több vágyálomnál.

„Ne legyünk naivak”

Az egyik gond az, hogy sokkal kevesebb „hajlandó” van, mint az Merkel remélte. Az otthoni ellenzék ellenszele miatt sok EU vezető nem tud több menekültet befogadni. Mark Rutte holland miniszterelnök például két hete egy brüsszeli megbeszélésen világossá tette, hogy nem különösebben érdekelt a kvótarendszer felállításában. Svédország, amely egy főre számítva több bevándorlót fogadott be, mint bármely másik EU-tagállam, jelenleg azon van, hogy a már befogadott menekülteket máshova telepítse, nem hogy még szélesebbre tárja az ajtót. Donald Tusk, az EU Tanácsának elnöke is irányváltásra ösztönzi Merkelt. – Ne legyünk naivak – mondta novemberben. – Európa külső határainak védelme nem olyan feladat, amelyet egyszerűen Törökországra lehet bízni.

Ugyanakkor Görögországot meghívták Merkel zártkörű brüsszeli megbeszélésére, jórészt azért, mert sok problémának elsősorban ez az ország a kiindulópontja. A Leszbosz-szigeten található menekültfogadó állomáson például a tisztviselőknek nincs megbízható internetelérésük.

Nem csoda, hogy Juncker bizottsági elnök a közös európai határőrizet tervét is be akarja mutatni a megbeszélésen. Olyan gyorstelepítésű erőkről van szó, amelyeket rövid időn belül Európa perifériáira lehet vezényelni. Azonban egy ilyen terv jelentősen sértené a tagállamok szuverenitását.

Merkel terve is problémás. Nehéz lesz a német kancellárnak elmagyaráznia, hogy gondolja bevezetni a kvótarendszert, amikor az EU még azt a 160 000 menekültet sem tudta elosztani, akik jelenleg Olaszországban és Görögországban tartózkodnak. Európa szégyenére, eddig mindössze mintegy 200 menekültet telepítettek le. Asselborn luxembourgi külügyminiszter arra figyelmeztet, hogy „először azt kell végrehajtanunk, amiben már megállapodtunk”, mielőtt újabb tetteket határozunk el.

Azonban Merkel terve mindennél jobban veszi le a nyomást a kelet-európai országokról. Orbán Viktor magyar miniszterelnök egész végig azt hangoztatta, hogy a menekültkérdés egy német probléma. Szlovákia a maga részéről keresetlevelet nyújtott be az Európai Bíróságon az Európa Tanács szeptemberi menekült-elosztási megállapodása ellen. Szlovákiát, Csehországot, Magyarországot és Romániát a többi tagország leszavazta, amikor az olaszországi és görögországi menedékkérők újraelosztásáról döntöttek.

„Az emberek vágyakozni fognak Schengenre”

A B-terv „mini-Schengenje” azonban tele van buktatókkal. A gazdaságilag erős országok, így különösen Németország valószínűleg hosszú várakozási idővel vagy közlekedési torlódásokkal néznének szembe a határátkelőhelyeken. – Ha visszaállítják a határellenőrzést, az nagyon költséges lesz – mondja a CDU veterán külügyi szakértője, Elmar Brok. – Mind az üzleti élet, mind a köznapi emberek vágyakozni fognak Schengenre.

Az alapos határellenőrzéshez szükséges létszám megteremtése sem egyszerű feladat. A német szövetségi rendőrség tisztviselői azt mondják, hogy képesek lezárni az ország határait, de ennek a lépésnek súlyos következményei lennének, amint azt a Szövetségi Rendőrség, a Szövetségi Bűnügyi Rendőrségi Hivatal, az Alkotmányvédelmi Hivatal (a német belső elhárítás) és a BND külföldi hírszerző szolgálatának szakértői csoportja nemrég megállapította. A bizottság olyan forgatókönyveket vizsgált, amelyek során például Szerbia vagy Macedónia lezárni készül a határait.

A szakértők szerint elképzelhető, hogy a menekültek ekkor irányt változtatnak egy szomszédos ország, például Albánia vagy Horvátország irányába, vagy a hosszabb utat választják Bulgárián és Románián keresztül. Ha Németország lezárná a határait, az a menekültek feltorlódásához vezetne Ausztrián át végig a Nyugat-Balkánon, figyelmeztetnek. Néhány német kormányzati tisztviselő attól tart, hogy ez feszültséget okozna az országok között, amely a fegyveres összetűzés lehetőségét is felveti.

A szakértői elemzésben ezt a lehetőséget egy rövid, de annál beszédesebb című fejezetben tárgyalták: A határ lerohanása.

2015. december 8., kedd

Ian Traynor - Marine Le Pen nincs egyedül, és ez az EU valódi baja




Európa legnagyobb részén a szélsőjobboldali pártok határozzák meg a közbeszédet, és ez Németországot egyre inkább arra sarkalja, hogy egymagában folytassa.

Marine Le Pen és Nemzeti Frontja 18 hónapon belül másodjára győzött egy franciaországi választáson úgy, hogy a vasárnapi regionális választások első fordulójában több szavazatot szerzett, mint a tavalyi európai parlamenti választásokon.
                                
A Charlie Hebdo és a Bataclan elleni terrortámadások által keretbe foglalt év során Le Pen hasznot húzott az országos mértékű félelemérzetből és haragból és a biztonság iránti vágyból. Ez azonban nem szalmaláng életű győzelem, amelyet a dzsihádizmus számlájára lehetne írni. Tekintet nélkül arra, hogy a következő vasárnapi második fordulóban pártja mennyi szavazatot szerez, Le Pen itt fog maradni. Az Ötödik Köztársaság politikai életét a baloldal és a gaullizmus kétpólusú versengésből egy trükkösebb és kevésbé stabil három párti versennyé változtatta.

A szélsőjobboldal vasárnapi franciaországi győzelmét az európai vezetők részére adott ébresztőnek nevezni szinte értelmetlen dolog. A 2008 óta egymást követő válságok kapcsán túl sok ilyen ébresztőt lehetne megemlíteni. Európa hagyományos jobbközép és balközép elitjei ennek ellenére alvajáróként menetelnek a soron következő katasztrófa felé. Ami hamarosan lehet, hogy David Cameron hazárdjátékában ölt testet abban a kérdésben, hogy vajon Nagy-Britannia az EU tagja marad-e. Le Pen vasárnap este gyorsan kijelentette, hogy a Nemzeti Front immár Franciaország első számú politikai pártja. És nincs egyedül. A szomszédos Belgiumban Bart de Wever Antwerpen polgármestere és egyben az Új Flamand Szövetség nevű flamand nemzeti és szeparatista párt vezetője elégedettségét fejezte ki a franciaországi eredmény kapcsán. Belgiumban az ő pártja a legerősebb. A közvélemény kutatások szerint Dániában és Svédországban, Hollandiában és Ausztriában illetve Svájcban is a szélsőjobboldali, nacionalista mozgalmak a legnépszerűbb pártok.

A tagolt politikai rendszerekben ez nem jelenti azt, hogy a hatalomátvétel küszöbén állnának. A többség bizalmát élvezik, de lehetetlen kormányzó többséget szerezniük. De hiába nincsenek hivatalban, Európa legnagyobb részén a szélsőjobboldali pártok alakítják a politikát és határozzák meg a politikai közbeszédet.

Ez a helyzet Nyugat-Európában. Kelet-Európában a nacionalista jobboldal már jelenleg is hatalmon van Magyarországon és Lengyelországban. Budapesten Orbán Viktor az úttörő vezérszurkoló. Nincs szóra érdemes ellenzéke. Legfőbb „ellenzéke” nem a balközép, hanem az újfasiszta Jobbik mozgalom. Lengyelországban Jarosław Kaczyński Jog és Igazságosság pártja nem sok időt veszteget arra, hogy lemásolja Orbán alkotmányos trükkjeit annak érdekében, hogy beássa magát a hatalomba.

Napjaink kritikus kérdéseiben – bevándorlás, biztonság és euroszkepticizmus – kevés különbséget lehet tenni Orbán és Kaczyński, valamint a baloldali Miloš Zeman prágai elnök és Robert Fico szlovák miniszterelnök között. Sőt, mi több, a közgazdasági kérdések terén az állam szerepe és a népjólét tekintetében a szélsőjobboldali pártok még a szociáldemokráciánál is jóval balra állnak, és vissza kívánják forgatni az idő kerekét az állami beavatkozás, a teljes foglalkoztatottság, a bőkezű nyugdíj és a népjóléti rendszer irányába (a bennszülött fehérek és nem a bevándorlók számára).

 A keleti és nyugati szélsőjobboldali pártokban közös vonás, hogy sértettséggel súlyosbított kisebbrendűségi érzésük van – ami a globalizációval és multikulturalizmussal szembeni ellenségességben és elutasításban adódik össze. Nem szeretik a modern életet. Muzulmánellenesek, bevándorlás-ellenesek, EU-ellenesek, Amerika-ellenesek (kivéve Lengyelországot), illiberálisok. És kedvelik Vlagyimir Putyint (ismét kivéve Kaczyńskit).

Nacionalisták. Függetlenül a hasonlóságoktól, ez szintén a közös ügyeikkel szemben ható dolog, mivel a nacionalisták általában ellenséget semmint barátot látnak más nacionalistákban. Nagy-Britannia sem kerülheti el a kialakított európai rendet elmosni készülő árhullámot. Sőt, a jelenség még extrémebb példája lehetne: a Konzervatív Párt gyűlöli az EU-t, a Munkáspárt visszatér a korábbi szocialista jóléti politikához, amely így az európai szélsőjobb tükörképét mutatja.

Nagy-Britannia helyett inkább Németország a kivétel az európai trend alól. A kérdés az, hogy meddig. Egy lengyelországihoz hasonló jobboldali nacionalista hatalomátvétel Németországban elképzelhetetlen. Csakúgy, mint az, hogy egy szélsőjobboldali, EU-ellenes párt nyer választást, mint Franciaországban.

Azonban körülvéve olyan EU-tagokkal, akiket egyre jobban elbűvöl az „én először” nacionalista hozzáállása, amivel a vezetők képtelenek eléggé egyetérteni, és a növekvő németellenes érzelmek miatt Berlinnek már elege van – például a bevándorlók elosztásával – és egyre jobban hajlik arra, hogy egymagában folytassa, hogy saját megoldásokat találjon.

Akár tetszik neki, akár nem – és inkább nem tetszik neki – Angela Merkel kancellárra marad, hogy lehorgonyozza Európát, és valamilyen fedezéket biztosítson az egy időben több fronton támadó viharral szemben.

Ez nagy feladat. Az Európai Unió még sosem tűnt ilyen ideiglenesnek és törékenynek.