Tudjuk, hogy mi a békítgetés ára. Ezért kell szembeszállnunk Orbánnal

Timothy Garton Ash – Tudjuk, hogy mi a békítgetés ára. Ezért kell szembeszállnunk Orbánnal

Merkelnek és jobbközép szövetségeseinek ki kell kényszeríteniük, hogy Magyarország vezetője kurzust váltson vagy ki kell őt közösíteniük. A békítgetést abba kell hagyni.

Ha Magyarország antiliberális, nacionalista miniszterelnöke, Orbán Viktor kitart amellett, hogy bezárja az ország legjobb és legfüggetlenebb egyetemét, és különféle módokon tovább erodálja a liberális demokráciát, akkor az EU erős jobbközép pártjainak száműzniük kell Orbán pártját a soraikból.

Máskülönben az Európai Néppárt (EPP) bizonyos egyetemes értékek iránti hűséggel kapcsolatos folyamatos deklarációi kevesebbet fognak érni, mint a papír, amire leírják azokat. És Angela Merkel német kancellár, Mariano Rajoy spanyol miniszterelnök, Jean-Claude Juncker Európa Bizottság elnöke, valamint Donald Tusk Európa tanácsi elnök – hogy csak néhányat említsünk közülük – politikai családja úgy fog tűnni, mint halogató békítgetők sápítozó asszonykórusa.

Magyarország híres a szalámijáról, és Orbán mestere a szalámi-taktikának. A kifejezés a magyar sztálinista vezértől, Rákosi Mátyástól ered, aki az 1940-es években mondta azt, hogy a nem kommunista pártokat „szeletenként fogja levágni, ahogy a szalámit szokták.” Jelenleg az antikommunista Orbán szeleteli a liberális demokráciát az EU egyik tagállamában. Minden egyes szeletet olyan ügyesen vékonyra vág, hogy az európai partnerei azt hiszik, egyetlen szelet önmagában nem ér többet, mint egy hangos zsémbelődés.

Amint azt legutóbbi budapesti utamon láttam, az országban már nincs meg a liberális demokráciához szükséges plurális média, miközben az igazságszolgáltatás függetlenségét is gyengítik, ahogyan azt Lengyelországban is teszik manapság. Orbán, miközben megpróbálja bezáratni a Soros György által alapított Central European University-t (CEU), arra készül, hogy elnyomja az összes civil szervezetet és a menekülteket a családjaikkal együtt konténerekbe zárja, megsértve ezzel a nemzetközi humanitárius törvényt.

Úgy írok, mint olyan valaki, aki 1989 júniusában ott állt a budapesti Hősök terén és csodálattal nézte, ahogy az akkor még alig ismert, 26 éves Orbán felvillanyozta a tömeget azzal, hogy felszólította az orosz csapatokat Magyarország elhagyására. (Jelenleg Orbán Vlagyimir Putyin egyik legjobb barátja az EU-n belül.) Emlékszem, amikor a csillogó tekintetű, látszólag idealista, fiatal, Soros-ösztöndíjas oxfordi diák, Orbán felkeresett engem az irodámban, a St. Antony College-ben, hogy a demokráciáról beszélgessünk. (Jelenleg ez a Soros-ösztöndíjas be akarja záratni a Soros által alapított egyetemet.) Akkoriban Magyarország – Lengyelországgal együtt – fél Európát vezette a szabadság felé. Most Magyarország – Lengyelországgal együtt – vezeti a szabadságtól távolodó nacionalista populista menetet.

És mindezt mérgező nyelvezettel teszi. Az idei évértékelő beszédében Orbán elítélte „a globalistákat és liberálisokat, a palotáikban ücsörgő hatalmasságokat, a média siserehadat és gazdáikat.” És komoran beszélt arról, hogy „nagytestű ragadozók úsznak a vízben, Soros György határokon átnyúló birodalmában.” Merkelt szemtől-szembe gúnyolta ki az Európai Néppárt tavaszi, máltai kongresszusán, amikor azt mondta, a migrációról „kiderült, hogy az a terrorizmus trójai falova”.

A Nyugat közel-keleti beavatkozásait így illette: „Csak annyit mondok, ha felrúgunk egy hangyabojt, ne csodálkozzunk, hogy a hangyák elözönlenek minket.” Az általa Magyarországon épített rendszer még nem fasizmus – ellentétben vele, mi válogassuk meg jól a szavainkat –, de a nyelvezet, ami egy zsidó milliárdost ragadozóként jellemez, és emberi lényeket alacsonyít le „hangyáknak”, az fasiszta.

És erre milyen reakciókat látunk az európai jobbközép vezetőitől, akik jogosan tartják magukat az Európai Unió kereszténydemokrata alapító atyái örököseinek? A kezüket tördelik. Grimaszolnak. Kimért hangon telefonálnak Viktor barátjuknak. Aggódnak és twittelnek. „A gondolat, a kutatás és a szólás szabadsága alapvető része európai önazonosságunknak”, twittelte Manfred Weber, az Európa Parlament EPP-csoportjának vezetője, hozzátéve, hogy „az EPP-csoport ezt bármi áron megvédi.”

Bármi áron, kivéve, ha elveszítik a 12 hűséges Fidesz képviselőt, akik segítségével az EPP-nek többsége van a másik jelentősebb politikai csoportosulással, a balközéppel szemben, és éppen emiatt az övék a vezető tisztségek is. Ezért inkább a felelősséget rátolják az Európai Bizottságra, amely éppen ma fog tárgyalni Magyarország felsőoktatási törvényéről és egyéb antiliberális intézkedéseiről. De ez nem pusztán az EU jogszabályok kérdése, hanem az alapvető értékek kérdése is, olyan értékeké, amelyeken sokakkal osztozunk szerte a világon, de röviden európai értékeknek nevezzük őket. Erre a kérdésre nem a bizottságnak kell választ adnia, hanem sokkal inkább minden európai politikusnak, akik ezeket az értékeket hirdetik.

Online is megtekinthető, hogy az EPP bajnoka, Juncker – aki úgy néz ki, mint aki épp egy jó ebéden van túl – hogyan várta a kormányfőket a 2015-ben Lettországban rendezett kormányfői találkozón.

– Itt jön a diktátor! – szól játékosan, majd Orbánt egy joviális „Diktátor!” felkiáltással, szívélyes kézfogással és arcveregetéssel üdvözli. Napjaink Európájában ez a „Szia, Diktátor!” már nem vicces. Ez a múltbéli békítgetések arca. És ez annak a hangja, hogy a pártpolitikai érdekek és barátságok – Orbán hűséges EPP-tag, és tehetséges társalgó – előbbre valók, mint az értékek. Miféle példát szolgáltat mindez a fiatal európaiaknak?

A CEU egy magyar-amerikai intézmény, ezért az Egyesült Államok is közvetlenül érdekelt benne. Úgy látszik, Orbán felismerte, hogy lépése felkeltheti Donald Trump érdeklődését is, akinek megválasztását üdvözölte, akinek a muzulmán migránsok iránti ellenségességét osztja, és akitől segítséget remél jövő évi újraválasztásához. Azonban az USA kormányzata és a kongresszus republikánusai erős kritikával válaszoltak. Micsoda irónia lenne, ha Trump nyíltabban szólna az európai értékek védelme érdekében, mint Tusk.

Húsvét után az Európai Parlamentben Magyarországgal kapcsolatos plenáris vita lesz, majd jön az EPP nemzeti vezetőinek találkozója a hónap végén. Ezért számunkra, Európa népeinek, itt az idő, hogy számon kérjük az EPP vezetőit.

A spanyol miniszterelnököt, Rajoyt: elfelejtette, hogy milyen a fasizmus? Az ír miniszterelnököt, Enda Kennyt: őszintén azt hiszi, hogy érzéketlennek kellene lennünk „a távoli és alig ismert országok” sorsa iránt? A Lengyel Civil Platformos Grzegorz Schetynát: hogy harcol hazájában az orbánizmus ellen, miközben megtűri azt a saját európai pártcsoportjában? A bajor CSU vezetőjét, Horst Seehofert: tényleg Orbán hasznos hülyéjének akar látszani? Merkelt: Orbán nem azt képviseli, amit maga ellenez?

https://www.theguardian.com/commentisfree/2017/apr/12/viktor-orban-appeasement-merkel-centre-right-hungary