Timothy Garton Ash - Macron lesz a francia elnök. De ez csak egy kis
haladék
Mint aki éppen, hogy megúszott egy szívrohamot, Európa megemelheti
poharát és köszönetet mondhat Emmanuel Macron győzelmének. De a pohár még félig
sincs tele, és ha Európa nem változtat a szokásain, akkor csak elodázta a
végzetes napot.
Franciaország következő elnöke az ország elitjének egyik briliáns terméke
lesz, aki tisztán érti Franciaország mély strukturális bajait, akinek van pár
ötlete azok kezelésére, van egy erős politikai csapata és mélyen elkötelezett
az Európai Unió irányába. Ha az őszi német választások után egy centrista,
Európa-párti kormány alakulhat meg Berlinben, akkor van esély arra, hogy ez a
két nemzet konszolidációs reformot hajtson végre az EU-ban.
Ízlelgessék a pezsgőt, amíg még lehet, mert az üveget már majdnem
teljesen kiitták. És jöhet a realitás kijózanító három eszpresszója. Első
eszpresszó: a második forduló szavazóinak több mint harmada Marine Le Penre
szavazott (a cikk írásának idején még nincsenek végleges számaink). Milyen
időket élünk, hogy ilyen eredményt ünneplünk?
Franciaország nagyszerű választási rendszerének és az erős
köztársasági hagyományoknak köszönhetően a politikai eredmény jobb, mint Donald
Trump és a Brexit győzelme, de a mélyben meghúzódó választási valóság bizonyos
szempontból rosszabb. Trump a vadkapitalizmus világából érkezett és nem egy bejáratott,
szélsőjobboldali pártból, illetve a Brexitre szavazó 52% többsége nem szavazott
Nigel Farage-ra. Le Pen szerdai televíziós
vitán mutatott undorító, hazug, sértő előadása után senkinek se lehetett
kétsége, hogy kire szavaz. Még magát Farage-ot is szinte elfogadhatóvá tette.
Az ország, amely 1789-ben megmutatta, milyen az erőszakos forradalom,
most napjaink világméretű antiliberális ellenforradalmát testesíti meg. Le Pen
az élő példája a modern nacionalista populistának. Saját magát dicsérte a tévévitán azzal, hogy
ő a legrátermettebb arra, hogy megküzdjön szép, új világunkkal, hogy „Oroszországról
tárgyaljon Putyinnal, az Egyesült Államokról tárgyaljon Trumppal, Nagy-Britanniáról
tárgyaljon Theresa May-jel”. (Milyen émelyítő egy brit miniszterelnököt látni
egy ilyen felsorolásban!) Minden okunk megvan arra, hogy elhiggyük, a globalizáció,
liberalizáció és európaizáció-ellenes populista reakció ezen hulláma mögött még
jókora harag gyülemlett fel.
A második eszpresszó: Macron tudja, mit kellene tenni
Franciaországban, de valószínűtlen, hogy sikerül neki. Le Pen támogatóihoz
hozzá kell számítani a távolmaradók sokaságát, közöttük a baloldali szavazókat,
akik szerint a második forduló olyan volt, mint választani a kolera és a pestis
között. A megválasztott elnök mögött nincs bejáratott párt, ezért teljességgel
bizonytalan, hogy milyen többség fog kialakulni a jövő hónapban esedékes
francia parlamenti választások után.
Már most is úgy nevezik, hogy „Renzi 2.0”, ezzel utalva az önjelölt
reformista Matteo Renzi korábbi olasz miniszterelnökre. Szuper ambiciózus
célja, hogy a GDP 56%-ára rúgó közkiadásokat lecsökkenti – most figyeljenek! –
52%-ra. A Franciaország megváltoztatásának útjában álló akadályok óriásiak, az
erős szakszervezetektől és a vízfejű közszolgálati szektortól kezdve a
parasztokig, akiknek szokásává vált traktorokkal elzárni az utakat. Ha
Macronnak nem sikerül megreformálnia Franciaországot, akkor 2022-ben még lehet
egy Le Pen az elnök.
A harmadik eszpresszó: nagyszerű, hogy Macron az EU-t is meg akarja
reformálni, de ez nem áll módjában. A Brexit tárgyalások eldurvulása mellett a
korábban jelentős reformpárti szövetséges Nagy-Britanniából nagy ellenlábas
lett. Olaszország – Franciaországnál is nagyobb államadósságával, egy törékeny
bankszektorral és polarizálódott politikai élettel – lehet, hogy az eurózóna következő
válságát fogja okozni. A menekültválság mélyen húzódó okait a mai napig nem
kezelik. Magyarországot és Lengyelországot antiliberális populisták
kormányozzák.
Macron eurózónát érintő jóreformjavaslatai – közös pénzügyi politika,
közös pénzügyminiszter, az adósságok egyfajta megosztása és a bankunió véglegesítése
– nem lesznek népszerűek a német szavazók körében. Ráadásul „védelmező Európát”
ígért. Igen. De hogyan?
Tehát, ez csak egy kis haladék. Még minden előttünk áll. És Európa eközben
csak iszik a világ vége előtti utolsó kocsmában.
https://www.theguardian.com/commentisfree/2017/may/07/french-presidency-macron-reprieve-france-eu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése