A The Guardian véleménye az osztrák választásokról: régi fenyegetés új köntösben

A The Guardian véleménye az osztrák választásokról: régi fenyegetés új köntösben

 

Az osztrák jobbközép és szélsőjobb koalíciója 2000-ben sokkot okozott. Ennek a koalíciónak egy új verziója 2017-ben ugyanilyen súlyos, de már nem nagy meglepetés.

Amikor a néhai Jörg Haider szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpártja (FPÖ), amely a választásokon 27%-ot szerzett 2000-ben kormánykoalícióra lépett Bécsben a jobbközép Osztrák Néppárttal (ÖVP), az európai és más kormányok megbotránkozva és felháborodva reagáltak erre. Az EU diplomáciai szankciókat vezetett be. Az Európai Parlament közölte, hogy az osztrák tagságot fel kell függeszteni, ha az új kormány megsérti az európai alapelveket. Izrael visszahívta a nagykövetét. A New York Times hasonló lépésre sürgette a Clinton adminisztrációt. Az ÖVP-FPÖ koalíció végül 5 évig bírta a pária létet, majd 2005-ben szétesett.

Ma, 17 évvel az első koalíció után, a két jobboldali párt második koalíciója látszik valószínűnek. A vasárnapi osztrák választásokon a Néppárt és a Szabadságpárt volt a két nagy nyertes, melyek a szavazatok 32, illetve 26%-át szerezték meg egy olyan kampány után, amelyben egymással versengve támadták a balkáni migrációs útvonalat és azt hangoztatták, hogy Ausztriát a „politikai iszlám” fenyegeti, amint azt az ÖVP elnöke, Sebastian Kurz állította. A kampány során a két párt 13%-kal tudta növelni támogatottságát. Kurz az eredményt a változtatásra kapott felhatalmazásként üdvözölte. A két párt új szövetségkötése tehát most a legvalószínűbb, bár nem ez az egyetlen lehetőség. A szociáldemokrata SPÖ, amely 27%-ot szerzett vasárnap, úgy döntött, tárgyalásokat kezdenek a Szabadságpárttal, hogy keresztbe tegyenek Kurznak. Az ÖVP és az SPÖ közötti megújított középutas koalíció, amely 2006 óta kormányon volt, sincs még kizárva.

Az a gondolat, hogy az FPÖ érinthetetlen szövetséges lenne az osztrák fősodratú pártok számára, már az első pillanatban megbukott. Feltűnően hiányoznak azok a nemzetközi hangok is, amelyek arra szólítanának fel, hogy páriaként kellene kezelni minden olyan kormányt, amelyben részt vesz az FPÖ. Ezek olyan fejlemények, melyeket helyteleníteni kellene. Mégis, több oka van a fatalista megközelítésnek. Először is, az FPÖ 2008 óta kurzust váltott. Vezetője, Heinz-Christian Strache megpróbálta enyhíteni a neonáci imázst, és inkább az Ausztria egyes részein széleskörűen tapasztalható iszlamofóbiát hangoztatta. Másodszor, Kurz a saját pimaszul fiatalos, alacsony adókat ígérő populizmusának eszközévé alakította át az ÖVP-t, amellyel az osztrák politikai élet egyik pillérét változtatta meg. Harmadszor pedig a munkanélküliség, a migráció és a társadalom – amelyre egyesek az oszmánok 1683-as bécsi ostroma óta úgy tekintenek, mint a kereszténység iszlám-ellenes frontvonalára – közötti bizonytalan kapcsolatok rendszere.

Európa többi részéhez hasonlóan az osztrák politika is mutat sajátos nemzeti és nemzetközi jellegzetességeket. Azonban Ausztria jobbra tolódása drámai módon hasonlít a szomszédos Magyarországon történtekre. Arra emlékeztet, hogy két évvel a balkáni migrációs válságot követően a kérdés továbbra is haragot vált ki és veszélyt jelent az establishment pártjaira. Az új bécsi kormány, legyen akármilyen összetételű is, valószínűleg csatlakozik azon közép- és dél-európai hangokhoz, amelyek Európa gondjait egy sokkal élesebben nacionalista álláspontból közelítik meg.

Ausztria jobbra tolódása a katalán és spanyol ellentétekkel egy időben arra is emlékeztethet, hogy az európai populista nyugtalanság ugyan más formákat ölt, de távolról sem halott. A remény, hogy Macron megválasztása és Merkel újraválasztása a populista hullám végét jelentette, nyilvánvaló túlegyszerűsítés. Merkel ennek nagyon is a tudtában lesz: pártja fontos tartományi választást veszített el vasárnap az egykori fellegvárának tartott Alsó-Szászországban. Az Unió elmélyítését célzó Macron javaslat helyzete most csüggesztőbbnek tűnik, mint valaha. Ugyanakkor, amikor Theresa May a héten csatlakozik az EU vezetőinek brüsszeli értekezletéhez, nem egy újabb nacionalista rombolóként, hanem egy olyan ország vezetőjeként kellene fellépnie, amelynek konstruktív és elkötelezett módon áll hozzá földrészünk számos problémájához.

https://www.theguardian.com/commentisfree/2017/oct/16/the-guardian-view-on-the-austrian-elections-an-old-threat-in-a-new-guise