2013. augusztus 6., kedd

Az euró erkölcsi leckéje

Roger Cohen - Az euró erkölcsi leckéje

Németországban a közgazdaságtan – ahogy mondani szokták – az etika egyik ága.  A növekedés a jó magaviselet jutalma. Az erények közé tartozik még a takarékosság és az adósságtól való tartózkodás is. Mondanunk sem kell, hogy innen nézve a pénzügyi hiány növelésével biztosított növekedés az erkölcstelenség csúcsa.

Görögországban a közgazdaságtan azonban máshova tartozik: az a személyes leleményesség egyik ága. Az olyan erkölcsi töltettel rendelkező, az angolszász kánonból eredő szavak, mint a „korrupció” és a „részrehajlás” mára a görög mentalitás fogalmához kapcsolódtak, azonban a görögök szerint a szabálykövető magatartás az ostobaság egyik fajtája. Ha a politikusok korruptak, mi értelme van a tisztességességnek? Sokkal jobb – gondolták a görögök – a „fakelaki”-ban (a kicsi borítékban) és a „rousfeti”-ben (szavazatvásárlásban) bízni, semmint összekeverni az erkölcsösséget az anyagi gyarapodással.

Az euróválság már sok minden volt, így többek között egy régi közmondás emlékeztetője is: hamari házasság, hosszú bánat. Azonban a mélyben az északi és déli erkölcsi felfogás válsága húzódik.
A német Luther Márton volt az, aki a pápai korrupció, a búcsúcédulák árusítása és a pápai bűnbocsánat elleni fellépésével kirobbantotta reformációt. Az északi becsületességnek a déli lazaság, a fagyos szigornak a napfényes rugalmasság elleni nagy ügyét – annak a kísérletnek a harcát, amelynek célja, hogy az emberi természetet magas erkölcsi elvek mentén szabályozzuk egy olyan rendszerben, amely az emberi esendőséget alapvetőnek tekinti.

Pár évszázaddal később jött a közös valuta, amely megkísérelte egyesíteni a protestáns északot a katolikus vagy ortodox déllel, egy reformáción átesett Európát egy azt elmulasztóval. A baj elkerülhetetlen volt.

Görögországban a rendszer – ahogy az Kiriakosz Micotakisz kormányzati reformokért és
e-kormányzatért felelős miniszter egyszer egy interjúban elmondta nekem – az alábbiak szerint működött:
- A pártok a minisztériumokkal jutalmazták a népet. A nagy üzlet egy közalkalmazotti állás szavazatokkal való megvásárlása volt. De ehhez tudni kellett finanszírozni a rendszert. Ami könnyű, míg dől a pénz és olcsó a hitel. Most, hogy ez már nincs így, nincs más út, csak a hatékonyság növelése.

Amint valaki állást szerzett a közszférában, ahogy a görögök mondták „alkalmazódott”, vagy az olasz kifejezés szerint „rendszeresedett”. Ez mindkét országban azt jelentette, hogy élethosszig berendezkedett egy olyan rendszerben, amely kényelmes állást, jó és korai nyugdíjat, szívességekért cserébe talán még egy-két „fakelaki” begyűjtését, és a bőséges szabadidőben többletpénzt hozó másodállás vállalását is lehetővé tette.

Rugalmas, ám hatástalan formája a munkaszervezésnek. És nem alkalmazható az észak-déli közös valutával együtt.

Képzeljük el, hogy Micotakisz, ez a megnyerő modorú, 45 éves, Harvardon és Stanfordon végzett, képzett politikus az az ember, aki megpróbálja áthidalni Európa erkölcsi szakadékát. A kormányzó Antonisz Szamarasz miniszterelnök konzervatív Új Demokrácia Pártjának tagjaként nemrég vállalta el Görögország talán legnehezebb munkáját: a közszféra átszervezését.
- A reform nehéz és fájdalmas – mondta. – Nem mindig alszok jól. De meg kell tennünk.

A nemzetközi hitelezőkkel kötött alku értelmében Görögországnak jövő év végéig 15 ezer közalkalmazotti állást kell megszüntetnie. Ezt megelőzően szeptemberig 12 500 közalkalmazottat kell áthelyezni egy olyan „mobilitási sémába”, amely szerint 8 hónapot kapnak arra, hogy egy másik állami intézménynél találjanak munkát, különben elveszítik állásukat (őket további 12 500 dolgozó követi majd). Micotakisznak ezt egy olyan gazdasági környezetben kell elérnie, amelynek zsugorodását „egy háború sújtotta gazdaság kivételével, példa nélkülinek” nevezett. A baloldal és a jobboldal (ahol a neonáci Arany Hajnal gyülekezik) haragja heves. A nyári szünetet haragos ősz fogja követni.

Micotakisz mégis úgy véli, hogy erős támogatással bír.
- Nézze, a válság kitörése óta a magánszektor 1,3 millió munkahelyet veszített, miközben az állami szektor gyakorlatilag egyet sem. Mivel a reformokat halogatták, helyette a magánszektort adóztatták és büntették. Csendes többség áll a reform mögött. Egyszerűen túlságosan nagy államunk van – egy érdemeket figyelembe venni és fegyelmezni képtelen államunk, sok hátsó ajtón bejutott emberrel. Néhány [köz]alkalmazott még a börtönben is kapta a fizetését.

A mobiltelefonján megmutatta egy irat másolatát, amely egyetlen alkalmazott egyik vidéki városból egy másikba történő áthelyezéséhez volt szükséges. A saját aláírása is rajta volt – tizenöt másikkal egyetemben! Egy ekkora bürokrácia ernyesztő hatású és a korrupció bőséges forrása lehet – a sok aláírás közül néhánynak jó ára lehetett.

- Több értéket kaphatunk a pénzünkért, és teljesíthetjük országunk vállalásait – mondta nekem Micotakisz. – Azonban hitelezőinknek meg kell érteniük, hogy jelenleg a legnagyobb veszély, ha még több intézkedést akarnak tőlünk: az adóbevételek további növelése nem lehetséges. A megszorításokkal túl messzire mentünk. Amikor miniszterelnökünk a hónap folyamán találkozik majd Obama elnökkel, ez lesz az egyik fő üzenetünk.

Európának át kell hidalnia ezt az erkölcsi szakadékot. A görögök megtanulhatják, hogy a közgazdaságtan egyfajta etikai tárgy. A németek megtanulhatják, hogy a megszorításnak, mint közgazdasági eszköznek megvannak a határai és azt, hogy a gazdasági növekedés érdekében a pénzügyi hiány növelését felvállalni nem bűn.  Az euró önmagában is egy erkölcsi lecke.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése