Damon Linker – A globális elit bukásra áll. És még
csak nem is sejtik
A globális elit azt hiszi, nyeregben vannak.
Mekkorát tévednek!
A demokraták egyfolytában azt mondogatják maguknak,
hogy Hillary Clinton „igazából” megnyerte a 2016-os választást (vagy megnyerte
volna, ha abba nem avatkozik be Vlagyimir Putyin és James Comey). A
republikánusok azzal veregetik egymás vállát, hogy mekkora hatalmuk van végre a
kormányzat minden szintjén. És a centristák szerte a Nyugaton megkönnyebbülten
sóhajtanak, látván, hogy Emmanuel Macron győzelmet aratott a francia
elnökválasztás második fordulójában a Nemzeti Front jelöltje, Marine Le Pen
ellenében.
Szinte hallani, ahogy a (politikai és gazdasági)
hatalom folyosóin, az Atlanti-óceán mindkét partján visszhangzik a vélemény:
Nem kell aggódni. Nincs semmi baj. Nincs szükség komoly önvizsgálatra vagy
irányváltásra. Persze, a populizmus bosszantó. De féken tartjuk. Csak tartanunk
kell az irányt, a szélekkel kicsit foglalkozni kell, és természetesen jottányit
sem szabad engedni a folyton bajt keverő rasszistáknak és idegengyűlölőknek.
Tudjuk, hogyan működik a világ, és képesek vagyunk elvégezni a meritokrácia
szükséges finomhangolását. Megoldjuk.
És miért is ne gondolnák így? Ők maguk a globális
meritokrácia legnagyobb haszonélvezői, és ez a tény szolgál arra, hogy igazolja
annak értékét. Olyan városközpontokban vagy azok közelében élnek, melyek
tobzódnak a technológiai, pénzügyi, média és egyéb területek munkakínálatában, és
melyekhez éppen az általuk a világ legnagyszerűbb egyetemein megszerzett
szakértelem szükséges. Keményen dolgoznak, amiért cserébe nagy fizetést, gyakori
utazásokat, klassz autókat és csúcs kütyüket kapnak. Az egész szórakoztató,
idegesítő, izgalmas – a brutális aszkétizmus és az eksztatikus hedonizmus
részegítő elegye.
A baj az, hogy egyre több ember – itt, Amerikában,
az Egyesült Királyságban, Franciaországban és máshol – egyáltalán nem ezt látja.
Vagy legalábbis csak kívülről szemléli, olyan helyzetből, melyből az egész
teljesen másmilyennek látszik. Ők egy olyan rendszert látnak, ami alapjában
igazságtalan, tisztességtelen, és amit átsző a korrupció és az önzés.
Azt látják, hogy Marissa Meyer, a Yahoo
vezérigazgatója csinos 186 millió dollárt visz haza (a munkabére és az egyéb
prémiumok milliói felett), 5 év „jórészt sikertelen” munka után.
Azt látják, hogy Henrique De Castrom, aki egy rövid
ideig Meyernek dolgozott a Yahoo-nál, 109 millió dolláros kompenzációt kap 15
hónapnyi katasztrofális munkáért.
Azt látják, hogy Roger Ailest és Bill O’Reilly-t
kirúgják a Fox News-tól, mert évekig nők tucatjait zaklatták szexuálisan, és
fejenként tízmilliós végkielégítést visznek haza.
Azt látják, hogy a Barack Obama demokrata párti
exelnök 65 millió dolláros könyvrendelésen osztozik a feleségével, 400 ezer
dollárt kap egyetlen beszédért, amit a Cantor Fitzgerald befektetési bank
rendezvényén fog az ősszel elmondani, és David Geffen, Bruce Springsteen, Tom
Hanks, Oprah Winfrey meg Bono társaságában utazgat a világ körül.
Washingtonban azt látják, hogy az elnök, aki azt
ígérte, a népre hallgatva fog cselekedni, milliomosok és milliárdosok sokaságát
emeli vezető beosztásokba. Azt látják, hogy a Fehér Ház és a Kongresszus egy
olyan egészségügyi törvényt akar átverni a törvényhozáson, amely újabb milliókat
fog biztosítás nélkül hagyni egy olyan időszakban, amikor az amerikaiak
többsége és a republikánusok jó része inkább olyan állami egészségbiztosítási
rendszert akar, amely mindenkit ellát. Azt látják, hogy az elnök drasztikusan
csökkenteni akarja a vállalati és személyi jövedelemadót (és eltörölni az
örökösödési adót, ami csak a gazdagok leggazdagabbjainak lesz a hasznára),
miközben a közvéleménykutatások szerint az adórendszerrel kapcsolatosan a legnagyobb
ellenszenvet az váltja ki, hogy a vállalatok és a gazdagok nem fizetnek
méltányos összeget. Azt látják, hogy akkor akarnak egyhangúan leállítani kormányzati
programokat, amikor a közvéleménykutatások szerint az emberek egyre nagyobb
része szeretne még nagyobb kormányzati részvételt.
Azok számára, ott a balközépen, akik undorodnak a
Republikánus Párt plutokrata bohócaitól, de elhessegetik annak jelentőségét,
hogy Obama a Fehér Házban töltött idejéből hasznot húzva teszi gazdaggá magát,
miközben a világ leggazdagabb embereivel smúzol, csak annyit szeretnék
megjegyezni, hogy a „látvány” (amit „látszatnak” is neveznek) a politikában
talán mindennél többet számít.
És a dolgok ebben a történelmi pillanatban így
látszanak: A világot egy olyan nemzetközi elit irányítja, amely egy látszólag korlátlan
hatalommal és luxussal bíró elszigetelt világban él. Bár ennek az elitnek a
tagjai úgy vélik, hatalmuk és a luxus teljességgel legitim, valójában nem az.
Mert egy olyan rendszer terméke, melyet úgy hekkeltek meg, hogy az a csak az ő
hasznukra legyen, miközben mindenki más hanyatló kisvárosokban és vidéki
településeken vegetál, megpróbálja fenntartani sivár egzisztenciáját, alantas
szolgáltatóipari munkában gürcöl egész életében vagy segélyeken tengődik,
miközben egy kis múló örömöt keres a fájdalomcsillapítók kábító ködfelhőjében.
Hacsak nem történi valami alapvető változás, ezeket
a világokat elválasztó szakadék csak növekedni fog, gazdasági, kulturális és
pszichológiai téren is. A republikánusok minden jel szerint olyan politikát
követnek, amely a gazdasági bajokat csak súlyosabbá teszi. A centrista
demokraták eközben úgy tűnik, hogy nem hajlandóak a bennünket első sorban ide
juttató szemléletmód és politika átfogó kritikájára, és hajlamosak azzal semmibe
venni a körülöttünk egyre erősödő populista dühöt, hogy az csak az atavisztikus
előítéletesség kifejeződése.
Ez így nem mehet tovább. Ne legyen kétségünk. Ha ez
így megy tovább, a globális elit el fog bukni.
http://theweek.com/articles/694923/global-elite-are-headed-fall-dont-even-know
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése