2019. január 10., csütörtök

Birodalmak bukása: London, Washington és Párizs az összeomlás szélén


Birodalmak bukása: London, Washington és Párizs az összeomlás szélén
George Galloway

George Galloway közel 30 évig volt brit parlamenti képviselő. Jelenleg tévé és rádióműsorokat vezet. Filmkészítő, író és elismert szónok.

A NATO dezinformációs apparátusának ostoba mellébeszélésének ellenére a birodalmi központ a teljes káosz állapotában lépett át 2019-be.

Washington, London és Párizs – a Birodalom három fővárosa – ma gyakorlatilag kormányozatlanul, leállítva és saját népeinek ostroma miatt az összeomlás szélén tántorog.

A saját maguk által kijelölt nemeziseik – Moszkva és Peking – ugyanakkor meglehetős optimizmussal és magabiztossággal üdvözölték az újévet.

Kezdjük a Birodalom csúcsán.  Az Egyesült Államok kormányzatát a pangás és kormányon belüli sortüzek közepette leállították.

A védelmi miniszter, a „veszett kutya” Mattis lemondott, miközben más beosztottak dühösek az elnök újdonsült elhatározása miatt, miszerint kivonul a drága és vesztes külföldi háborúkból. A jelenlegi „veszett kutya” – John Bolton – nyíltan szembeszáll Trumppal Szíria miatt, Mueller csatlakozik hozzá és közben a Kongresszus új demokrata többsége arra készül, hogy „felelősségre vonja a rohadékot”.

Senki sem tudja, hogy Trump meddig lesz még elnök, és egyetlen kósza pillantás a valószínű utódjára – Mike Pence alelnökre – egyből azt a híres képet juttatja eszünkbe, amelyen Nixon elnök látható, a háta mögött álló Spiro Agnew alelnökkel. A szatirikus szövegbuborék szerint Nixon a válla fölött hátra mutat és azt mondja: „Senki sem fog engem lelőlni, ha ez a fickó lenne az utódom”.

Londonban Theresa May brit miniszterelnök egy sétáló halott: a britek kilépése az Európai Unióból továbbra is a teljes bizonytalanság állapotában van, pedig már csak 80 nap van odáig. A parlamenten kívül már kitört az erőszak, egyetlen frakció sem képes többséget szerezni, és új választást sem lehet tartani, mert a legvalószínűbb győztes egy veterán antiimperialista – Jeremy Corbin – lenne, akit a „mély állam” minél hamarabb szeretne börtönben látni (e sorok írójával együtt, az Integrity Initiative nevű puccs-apparátus szerint).

Egy megegyezés nélküli Brexit miatt a felkészületlenség következtében Dél-Anglia leállna, mivel az országba érkező és onnan induló teherautók Kentet – „Anglia kertjét” – egyetlen parkolóvá változtatnák.

Egy csak névleges Brexit – amit Theresa May alkujaként is ismerhetünk – nem fog a jövő héten átmenni a képviselőházon, a Munkáspárti ellenzék, legalább 50 kormánypárti képviselő és a koalíciós partnerek további 10 képviselőjének ellenkezése miatt.

A harmadik lehetőség – egy új népszavazás – egy olyan forgatókönyv kockázatát hordozza (bár arról itt szinte egyáltalán nem beszélnek), amelyet Párizsban és más francia városokban láthatunk. Az első népszavazás eredményének megtagadása, 17,4 millió ember akaratának semmibe vétele a társadalmi békét veszélyeztetné Angliában. Brexit szavazók milliói vannak olyanok között, akiknek már semmi veszíteni valójuk nincs.

Franciaországban az Elyseé-palota lett Macron Bastille-ja és egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy meg fogják ostromolni.

A múlt hétvégén saját szóvivőjét kellett egy hátsó ajtón kicsempészni, miután a tüntetők egy elfoglalt teherautóval betörték a kormányépület kapuját. Pont azok a körülmények rázzák most meg a Francia Köztársaság alapjait, amelyeket Macron annyira iparkodott létrehozni Damaszkuszban, és amelyeket Franciaország VALÓBAN segített létrehozni Kijevben.

Semmiféle „Nelsoni szemforgatás” (a híres angol Lord Nelson admirálist a trafalgari csatában arról tájékoztatták, hogy a francia flotta közelít hozzá, mire ő a látcsövét a hiányzó szemét eltakaró kötésre helyezve azt mondta: Nem látok egyetlen hajót se.) sem fogja megváltoztatni azt a tényt, hogy immár 8 hete mindenféle politikai kötődésű franciák százezrei vonulnak – egyre erőszakosabban – a városok utcáin, és követelik az elnök lemondását. És az, hogy Macron engedményképp euróval locsolja a Champs Elyseé-t – ami teljesen ellentétes az EU pénzügyi szabályaival – pusztán csak felbátorítja a „les autres”-ket, hogy folytassák a demonstrációkat.

Ezen a héten az EU (és NATO) tag Olaszország kormánya csatlakozott a „Gilets Jaunes”-ok táborához, amikor az olasz Salvini nyíltan elítélte a francia elnököt, mert az „a saját népe ellen” van.

Most szombaton óriás demonstráció lesz Londonban, ugyanazokat a megszorítás elleni követelésekkel a brit kormány irányában, amelyekkel a sárga mellényesek lépnek fel Macronnal szemben. A politikai közép nem képes kitartani.

A régi rend haldoklik, az új nem képes megszületni. Ha nem vigyázunk, hamarosan szörnyetegek korszakában fogunk élni.

https://www.rt.com/op-ed/448381-fall-empires-washington-london-paris/


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése