Birodalmak bukása: London, Washington és Párizs az
összeomlás szélén
George Galloway
George Galloway közel 30 évig volt brit parlamenti
képviselő. Jelenleg tévé és rádióműsorokat vezet. Filmkészítő, író és elismert
szónok.
A NATO dezinformációs apparátusának ostoba mellébeszélésének
ellenére a birodalmi központ a teljes káosz állapotában lépett át 2019-be.
Washington, London és Párizs – a Birodalom három fővárosa –
ma gyakorlatilag kormányozatlanul, leállítva és saját népeinek ostroma miatt az
összeomlás szélén tántorog.
A saját maguk által kijelölt nemeziseik – Moszkva és Peking –
ugyanakkor meglehetős optimizmussal és magabiztossággal üdvözölték az újévet.
Kezdjük a Birodalom csúcsán. Az Egyesült Államok kormányzatát a pangás és
kormányon belüli sortüzek közepette leállították.
A védelmi miniszter, a „veszett kutya” Mattis lemondott,
miközben más beosztottak dühösek az elnök újdonsült elhatározása miatt,
miszerint kivonul a drága és vesztes külföldi háborúkból. A jelenlegi „veszett
kutya” – John Bolton – nyíltan szembeszáll Trumppal Szíria miatt, Mueller
csatlakozik hozzá és közben a Kongresszus új demokrata többsége arra készül,
hogy „felelősségre vonja a rohadékot”.
Senki sem tudja, hogy Trump meddig lesz még elnök, és egyetlen
kósza pillantás a valószínű utódjára – Mike Pence alelnökre – egyből azt a
híres képet juttatja eszünkbe, amelyen Nixon elnök látható, a háta mögött álló
Spiro Agnew alelnökkel. A szatirikus szövegbuborék szerint Nixon a válla fölött
hátra mutat és azt mondja: „Senki sem fog engem lelőlni, ha ez a fickó lenne az
utódom”.
Londonban Theresa May brit miniszterelnök egy sétáló halott:
a britek kilépése az Európai Unióból továbbra is a teljes bizonytalanság
állapotában van, pedig már csak 80 nap van odáig. A parlamenten kívül már
kitört az erőszak, egyetlen frakció sem képes többséget szerezni, és új
választást sem lehet tartani, mert a legvalószínűbb győztes egy veterán
antiimperialista – Jeremy Corbin – lenne, akit a „mély állam” minél hamarabb
szeretne börtönben látni (e sorok írójával együtt, az Integrity Initiative nevű
puccs-apparátus szerint).
Egy megegyezés nélküli Brexit miatt a felkészületlenség következtében
Dél-Anglia leállna, mivel az országba érkező és onnan induló teherautók Kentet
– „Anglia kertjét” – egyetlen parkolóvá változtatnák.
Egy csak névleges Brexit – amit Theresa May alkujaként is
ismerhetünk – nem fog a jövő héten átmenni a képviselőházon, a Munkáspárti
ellenzék, legalább 50 kormánypárti képviselő és a koalíciós partnerek további
10 képviselőjének ellenkezése miatt.
A harmadik lehetőség – egy új népszavazás – egy olyan
forgatókönyv kockázatát hordozza (bár arról itt szinte egyáltalán nem
beszélnek), amelyet Párizsban és más francia városokban láthatunk. Az első
népszavazás eredményének megtagadása, 17,4 millió ember akaratának semmibe
vétele a társadalmi békét veszélyeztetné Angliában. Brexit szavazók milliói
vannak olyanok között, akiknek már semmi veszíteni valójuk nincs.
Franciaországban az Elyseé-palota lett Macron Bastille-ja és
egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy meg fogják ostromolni.
A múlt hétvégén saját szóvivőjét kellett egy hátsó ajtón
kicsempészni, miután a tüntetők egy elfoglalt teherautóval betörték a
kormányépület kapuját. Pont azok a körülmények rázzák most meg a Francia
Köztársaság alapjait, amelyeket Macron annyira iparkodott létrehozni
Damaszkuszban, és amelyeket Franciaország VALÓBAN segített létrehozni Kijevben.
Semmiféle „Nelsoni szemforgatás” (a híres angol Lord Nelson
admirálist a trafalgari csatában arról tájékoztatták, hogy a francia flotta
közelít hozzá, mire ő a látcsövét a hiányzó szemét eltakaró kötésre helyezve
azt mondta: Nem látok egyetlen hajót se.) sem fogja megváltoztatni azt a tényt,
hogy immár 8 hete mindenféle politikai kötődésű franciák százezrei vonulnak – egyre erőszakosabban – a városok utcáin, és követelik az elnök lemondását. És
az, hogy Macron engedményképp euróval locsolja a Champs Elyseé-t – ami teljesen
ellentétes az EU pénzügyi szabályaival – pusztán csak felbátorítja a „les
autres”-ket, hogy folytassák a demonstrációkat.
Ezen a héten az EU (és NATO) tag Olaszország kormánya csatlakozott
a „Gilets Jaunes”-ok táborához, amikor az olasz Salvini nyíltan elítélte a
francia elnököt, mert az „a saját népe ellen” van.
Most szombaton óriás demonstráció lesz Londonban, ugyanazokat
a megszorítás elleni követelésekkel a brit kormány irányában, amelyekkel a
sárga mellényesek lépnek fel Macronnal szemben. A politikai közép nem képes kitartani.
A régi rend haldoklik, az új nem képes megszületni. Ha nem
vigyázunk, hamarosan szörnyetegek korszakában fogunk élni.
https://www.rt.com/op-ed/448381-fall-empires-washington-london-paris/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése