Ilyen se volt még, egy véleménycikkről írt véleménycikk következik.
James
Proffitt - A NYT
véleményrovata szomorú képet fest Port Clintonról
A neves írónak,
a Harvard Egyetem közpolitikai és politikai professzorának Port Clintonról írt éles
hangú cikke néhány helyi lakos nemtetszését váltotta ki.
„Az amerikai álom szertefoszlása” című hosszú cikk a
vasárnapi The New York Times véleményrovatában jelent meg. A cikket Robert
Putnam, a Port Clinton Gimnázium 1959-ben végzett tanulója jegyzi.
- Nagyon büszkék vagyunk, hogy Mr. Putnam a mi öregdiákunk –
mondta Pat Adkins, Port Clinton oktatásügyi felügyelője. – Azonban a cikket
kissé bosszantónak tartom.
Adkins szerint a cikk csak a történet egyik oldalát – történetesen
Port Clinton évtizedeken át tartó hanyatlását, és ennél sokkal nagyobb
összefüggésben Amerika összes kisvárosának hasonló hanyatlását – mutatja be
Az írás második mondata szerint a Port Clinton Gimnázium
tanulója tehetős szülők gyermeke, aki kabrió BMW-jével közvetlenül osztálytársa
ócska „tragacsa” mellett parkol, amelyekben
hajléktalan osztálytársa él.
Adkins azt mondta, hogy nem látott ilyet.
- Nincs tudomásom hajléktalan tanulókról, akik járműveikben laknának
– mondta.
Putnam eltöltött egy kis időt 2012-ben Adkinsszal és Jan
Gluthtal, a helyi iskolaügyi hivatal vezetőjével, közölte Adkins.
A város elmúlt fél évszázadban lezajlott hanyatlásának nem túl
hízelgő képéhez tartozik a jelentős üzemek – mint a Standard Pruducts – és a
korábbi hagyományos családmodell – két szülős háztartás – eltűnése, valamint a
rekreációs kábítószerek használatának emelkedése.
Putnam hosszú litániákat idéz különböző statisztikákból,
többek között az Ottawa megyei házasságon kívül született gyermekek és a
fiatalkori bűnözés arányairól, valamint az inflációval kiigazított bérek csökkenéséről.
Tom Brown, egykori Port Clinton-i tanácstag és hosszú ideig szolgáló
polgármester elmondta, hogy ő is beszélt Puntam-mel az írás megjelenése előtt
nem sokkal.
Brown elmondta, hogy bár nagyon tiszteli Putnam-met, nem feltétlenül
ért egyet teljesen Port Clinton ábrázolásával.
- A lakhatás évek óta
gondot jelent Port Clintonban – mondta, hozzátéve, hogy a megfizethető lakhatás
kérdésén évek óta sokan, nagy erőkkel dolgoznak.
De megemlítette a Walleye Drop nevű rendezvényt, mint egy
olyan eseményt, amelyet a családok ingyenes szórakoztatása érdekében szerveztek
meg.
Brown ugyanakkor egyetért azzal, hogy túl sok helyi
középiskolás marad ki és nem tud visszatérni.
- A gyermekeink elmennek – mondta. – Mivel nincs iparunk.
Brown elmondta, hogy a turizmus önmagában képtelen eltartani
a várost, a lakó és igazgatási negyedeket.
- Egyszerűen nem képes fenntartani a dolgokat – mondta.
Brown szerint a vízparti fejlesztés kulcsfontosságú, és meglepődött
azon, hogy valaki le akarná állítani az ilyen fejlesztéseket, tekintettel a
jelenlegi gazdasági körülményekre.
Putnam kábítószerekkel és reménytelenséggel kapcsolatos
leírásának jelentőségét is kicsinyítette, amelyet a cikkben egy meg nem nevezett
18 éves helyi lakos története testesített meg, akinek élete eddig
kábítószer-kereskedelem miatti börtönt, halva született gyermeket, erőszakos
kapcsolatokat, éhezést és elszigeteltséget tartalmazott, az egyéb nehézségek
mellett.
- Egy közösség sem mondhatja, hogy nincsenek kábítószerrel
kapcsolatos gondja – mondta Brown.
Azonban bízik benne, hogy a Port Clintoni Rendőrség és az
Ottawa Megyei Sheriff Hivatal munkatársai csökkentik ennek helyi hatásait.
Brown szerint a szoros családi kötelék az egyik
legszükségesebb.
- A család az egésznek a kulcsa – mondta, miközben felidézte
az elmúlt évtizedeket. – Ha az iskolában bajba keveredtél, akkor otthon is
bajba keveredtél.
Bár a cikk jó pár fotót tartalmaz, egyik sem kifejezetten hízelgő. Látható rajtuk a lerombolt középiskola, egy elhagyatott templom a
State Street-en, egy sikátorból lefényképezett történelmi belvárosi épület és a
Seed Faith Food Pantry üzemében dolgozó két ember.
Miután a NYT egy képszerkesztője érdeklődött, hogy miért
rombolták le az iskolát, a News Herald szerkesztősége tájékoztatta az
adókedvezményről, az új iskolákról és a tervezett parkosításokról. A NYT nem használta fel ezeket az információkat a
fényképaláírásokhoz és Putnak sem hivatkozott rájuk cikkében.
Brown azt mondta, hogy ha neki kellene bemutatnia a várost,
akkor az iskolákat, a Magruder-t [a helyi kórház], a vízpartot és a szigeteket
fényképezné le.
A 15 éves helyi lakos, Trish McCartney nem válogatta meg
szavait, amikor a Facebook-on keresztül megtalált cikkről beszélt.
- Szerintem hazug képek voltak – mondta. Ócska felvételnek
tartotta a képet, amelyet előre megfontolt szándékból készítettek.
Bár McCartney azt mondta, hogy el tudná fogadni a cikk tudományos
nézőpontját, mint ami az ország városait és kisvárosait mutatja be, azonban
kissé túlságosan is személyesnek találta azt.
- Annyira specifikusnak tűnt a leírás, hogy nem hittem el,
hogy ez a folyamat mindenhol megtörténik – mondta. – Kizárólag Port Clintonról
szóló vádirat volt.
Megemlítette a lerombolt iskoláról készült fotót, amelyen egy
törmelékhalom, a háttérben pedig Port Clinton víztornya látszik.
- Bár a nosztalgia miatt rossz lehet, azonban hatalmas
előrelépés Port Clinton számára – mondta McCartney.
Bár Adkins kifejezte felháborodását, hogy a pozitívumokat –
mint a közösség helyi iskolák és tanulók részére nyújtott támogatását – a cikk
nem tartalmazta, azonban elismerte a cikk tudományos pontosságát.
- Port Clinton valóban jó példája egy USA-beli kisvárosnak –
mondta.
Steve Arndt, a hosszú ideje szolgáló Ottawa megyei biztos
szerint a cikk nem feltétlenül szomorította el.
- Úgy gondolom, hogy meglehetősen pontos – mondta.
A cikk egy kis vasárnapi összejövetelen volt beszédtéma, amelyet
hétfőn juttatták el hozzá.
- Amit Port Clintonban láthatott, hasonló ahhoz, ami az egész
Államokban látható – mondta.
Arndt megérti a képek által kiváltott negatív érzelmeket.
- Ezt természetes reakciónak tartom – mondta.
Arndt szerint az amerikai társadalom, beleértve a
foglalkoztatást és az ipart is, megváltozott.
- Valóban elnagyolt a kép – mondta –, és csak arról szól,
hogy mit tartogathat a jövő.
Arndt elmondta, hogy még a héten meg fogják vitatni a
Munkaügyi és Családi Szolgálat megbeszélésén a Putnam által felemlített néhány
kérdést.
Brown egyetértett Arndt-tal és azt mondta, hogy a közös és
kemény munka sok kérdést meg tud oldani.
- Sokat kell dolgozni és sok ötletre van szükség – mondta. –
Azt hiszem, hogy a közösségnek együtt kell folytatnia ezt a munkát.
McCartny szerint a cikk rossz szájízt hagyott maga után.
- Szerintem teljes tévedésben van az amerikai városok
fejlődési irányával kapcsolatosan – mondta. – Példaként kezdte használni Port
Clintont, majd ezt abbahagyta, és ezt követően már csak ostorozta a várost.
Putnamot nem tudtuk elérni, hogy reagáljon a fentiekre, Port
Clinton polgármestere, Vince Leone pedig nem válaszolt kommentárt kérő
telefonhívásunkra.
"Arndt elmondta, hogy még a héten meg fogják vitatni a Munkaügyi és Családi Szolgálat megbeszélésén a Putnam által felemlített néhány kérdést."
VálaszTörlésAz megvan, amikor az Erik, a vikingben már javában süllyed Atlantisz? Mire a király: "Javaslom, sürgősen állítsunk fel egy vizsgálóbizottságot, amely kideríti, kik terjesztik ezeket az alaptalan pletykákat."
:)