2013. augusztus 6., kedd

A NYT véleményrovata szomorú képet fest Port Clintonról

Ilyen se volt még, egy véleménycikkről írt véleménycikk következik. 

James Proffitt - A NYT véleményrovata szomorú képet fest Port Clintonról

A neves írónak, a Harvard Egyetem közpolitikai és politikai professzorának Port Clintonról írt éles hangú cikke néhány helyi lakos nemtetszését váltotta ki.

Az amerikai álom szertefoszlása” című hosszú cikk a vasárnapi The New York Times véleményrovatában jelent meg. A cikket Robert Putnam, a Port Clinton Gimnázium 1959-ben végzett tanulója jegyzi.

- Nagyon büszkék vagyunk, hogy Mr. Putnam a mi öregdiákunk – mondta Pat Adkins, Port Clinton oktatásügyi felügyelője. – Azonban a cikket kissé bosszantónak tartom.

Adkins szerint a cikk csak a történet egyik oldalát – történetesen Port Clinton évtizedeken át tartó hanyatlását, és ennél sokkal nagyobb összefüggésben Amerika összes kisvárosának hasonló hanyatlását – mutatja be

Az írás második mondata szerint a Port Clinton Gimnázium tanulója tehetős szülők gyermeke, aki kabrió BMW-jével közvetlenül osztálytársa ócska „tragacsa” mellett parkol, amelyekben hajléktalan osztálytársa él.

Adkins azt mondta, hogy nem látott ilyet.
- Nincs tudomásom hajléktalan tanulókról, akik járműveikben laknának – mondta.

Putnam eltöltött egy kis időt 2012-ben Adkinsszal és Jan Gluthtal, a helyi iskolaügyi hivatal vezetőjével, közölte Adkins.

A város elmúlt fél évszázadban lezajlott hanyatlásának nem túl hízelgő képéhez tartozik a jelentős üzemek – mint a Standard Pruducts – és a korábbi hagyományos családmodell – két szülős háztartás – eltűnése, valamint a rekreációs kábítószerek használatának emelkedése.

Putnam hosszú litániákat idéz különböző statisztikákból, többek között az Ottawa megyei házasságon kívül született gyermekek és a fiatalkori bűnözés arányairól, valamint az inflációval kiigazított bérek csökkenéséről.

Tom Brown, egykori Port Clinton-i tanácstag és hosszú ideig szolgáló polgármester elmondta, hogy ő is beszélt Puntam-mel az írás megjelenése előtt nem sokkal.

Brown elmondta, hogy bár nagyon tiszteli Putnam-met, nem feltétlenül ért egyet teljesen Port Clinton ábrázolásával.
-  A lakhatás évek óta gondot jelent Port Clintonban – mondta, hozzátéve, hogy a megfizethető lakhatás kérdésén évek óta sokan, nagy erőkkel dolgoznak.

De megemlítette a Walleye Drop nevű rendezvényt, mint egy olyan eseményt, amelyet a családok ingyenes szórakoztatása érdekében szerveztek meg.

Brown ugyanakkor egyetért azzal, hogy túl sok helyi középiskolás marad ki és nem tud visszatérni.
- A gyermekeink elmennek – mondta. – Mivel nincs iparunk.

Brown elmondta, hogy a turizmus önmagában képtelen eltartani a várost, a lakó és igazgatási negyedeket.
- Egyszerűen nem képes fenntartani a dolgokat – mondta.

Brown szerint a vízparti fejlesztés kulcsfontosságú, és meglepődött azon, hogy valaki le akarná állítani az ilyen fejlesztéseket, tekintettel a jelenlegi gazdasági körülményekre.

Putnam kábítószerekkel és reménytelenséggel kapcsolatos leírásának jelentőségét is kicsinyítette, amelyet a cikkben egy meg nem nevezett 18 éves helyi lakos története testesített meg, akinek élete eddig kábítószer-kereskedelem miatti börtönt, halva született gyermeket, erőszakos kapcsolatokat, éhezést és elszigeteltséget tartalmazott, az egyéb nehézségek mellett.
- Egy közösség sem mondhatja, hogy nincsenek kábítószerrel kapcsolatos gondja – mondta Brown.

Azonban bízik benne, hogy a Port Clintoni Rendőrség és az Ottawa Megyei Sheriff Hivatal munkatársai csökkentik ennek helyi hatásait.

Brown szerint a szoros családi kötelék az egyik legszükségesebb.
- A család az egésznek a kulcsa – mondta, miközben felidézte az elmúlt évtizedeket. – Ha az iskolában bajba keveredtél, akkor otthon is bajba keveredtél.

Bár a cikk jó pár fotót tartalmaz, egyik sem kifejezetten hízelgő. Látható rajtuk a lerombolt középiskola, egy elhagyatott templom a State Street-en, egy sikátorból lefényképezett történelmi belvárosi épület és a Seed Faith Food Pantry üzemében dolgozó két ember.

Miután a NYT egy képszerkesztője érdeklődött, hogy miért rombolták le az iskolát, a News Herald szerkesztősége tájékoztatta az adókedvezményről, az új iskolákról és a tervezett parkosításokról. A NYT nem használta fel ezeket az információkat a fényképaláírásokhoz és Putnak sem hivatkozott rájuk cikkében.

Brown azt mondta, hogy ha neki kellene bemutatnia a várost, akkor az iskolákat, a Magruder-t [a helyi kórház], a vízpartot és a szigeteket fényképezné le.

A 15 éves helyi lakos, Trish McCartney nem válogatta meg szavait, amikor a Facebook-on keresztül megtalált cikkről beszélt.
- Szerintem hazug képek voltak – mondta. Ócska felvételnek tartotta a képet, amelyet előre megfontolt szándékból készítettek.

Bár McCartney azt mondta, hogy el tudná fogadni a cikk tudományos nézőpontját, mint ami az ország városait és kisvárosait mutatja be, azonban kissé túlságosan is személyesnek találta azt.
- Annyira specifikusnak tűnt a leírás, hogy nem hittem el, hogy ez a folyamat mindenhol megtörténik – mondta. – Kizárólag Port Clintonról szóló vádirat volt.

Megemlítette a lerombolt iskoláról készült fotót, amelyen egy törmelékhalom, a háttérben pedig Port Clinton víztornya látszik.
- Bár a nosztalgia miatt rossz lehet, azonban hatalmas előrelépés Port Clinton számára – mondta McCartney.

Bár Adkins kifejezte felháborodását, hogy a pozitívumokat – mint a közösség helyi iskolák és tanulók részére nyújtott támogatását – a cikk nem tartalmazta, azonban elismerte a cikk tudományos pontosságát.
- Port Clinton valóban jó példája egy USA-beli kisvárosnak – mondta.

Steve Arndt, a hosszú ideje szolgáló Ottawa megyei biztos szerint a cikk nem feltétlenül szomorította el.
- Úgy gondolom, hogy meglehetősen pontos – mondta.

A cikk egy kis vasárnapi összejövetelen volt beszédtéma, amelyet hétfőn juttatták el hozzá.
- Amit Port Clintonban láthatott, hasonló ahhoz, ami az egész Államokban látható – mondta.

Arndt megérti a képek által kiváltott negatív érzelmeket.
- Ezt természetes reakciónak tartom – mondta.

Arndt szerint az amerikai társadalom, beleértve a foglalkoztatást és az ipart is, megváltozott.
- Valóban elnagyolt a kép – mondta –, és csak arról szól, hogy mit tartogathat a jövő.

Arndt elmondta, hogy még a héten meg fogják vitatni a Munkaügyi és Családi Szolgálat megbeszélésén a Putnam által felemlített néhány kérdést.

Brown egyetértett Arndt-tal és azt mondta, hogy a közös és kemény munka sok kérdést meg tud oldani.
- Sokat kell dolgozni és sok ötletre van szükség – mondta. – Azt hiszem, hogy a közösségnek együtt kell folytatnia ezt a munkát.

McCartny szerint a cikk rossz szájízt hagyott maga után.
- Szerintem teljes tévedésben van az amerikai városok fejlődési irányával kapcsolatosan – mondta. – Példaként kezdte használni Port Clintont, majd ezt abbahagyta, és ezt követően már csak ostorozta a várost.

Putnamot nem tudtuk elérni, hogy reagáljon a fentiekre, Port Clinton polgármestere, Vince Leone pedig nem válaszolt kommentárt kérő telefonhívásunkra.



1 megjegyzés:

  1. "Arndt elmondta, hogy még a héten meg fogják vitatni a Munkaügyi és Családi Szolgálat megbeszélésén a Putnam által felemlített néhány kérdést."

    Az megvan, amikor az Erik, a vikingben már javában süllyed Atlantisz? Mire a király: "Javaslom, sürgősen állítsunk fel egy vizsgálóbizottságot, amely kideríti, kik terjesztik ezeket az alaptalan pletykákat."
    :)

    VálaszTörlés