2013. augusztus 30., péntek

Háborúra szégyenülve?

Charles Krauthammer - Háborúra szégyenülve?

Miután kiszivárogtattuk a világnak - és így Bassár el-Asszád szíriai elnöknek is - a hamarosan bekövetkező, Szíria elleni amerikai támadás részletes tervét, mégpedig

-       a módszert (partmenti hadihajók és egy vagy két bombázó),
-       a fegyvert (cirkálórakéták),
-       az időtartamot (két vagy három nap), valamint
-       a célt (büntetés, és nem „rendszerváltás”),

talán meg kellene mondanunk a bombázás pontos idejét is, nehogy ebéd közben zavarjunk Damaszkuszban.

Ennyit a váratlanságról. Három év habozás után, két évvel az után, hogy szerinte Asszádnak mennie kell, egy évvel azután, hogy felrajzolta – ám később kiradírozta – a vegyi fegyverekre vonatkozó saját vörös vonalát, Barack Obama cselekvésbe bonyolódott.
Még pontosabban, cselekvésre szégyenült. Ami a létező legrosszabb indok. Egy elnök nem küld katonákat olyan háborúba, amely iránt semmi elhivatottságot sem érez. Mint ahogy senki sem megy háborúba demonstratív célokért.
Üzenetet akar küldeni? Hívja a Western Uniont. A Tomahawk rakéta ölni való. Ez a háború egyik komoly eszköze, amely komoly célokat igényel.
A cél büntető vagy stratégiai jellegű is lehet: a lelkiismeret görcse, ami feldühíti ellenségeinket, de mégsem hagy nyomot, vagy a bőségesen rendelkezésre álló amerikai erő megfontolt alkalmazása azért, hogy megváltoztassa azt a stratégiai egyensúlyt, amely a Közel-Kelet szívében jelenleg legrosszabb ellenségeinknek kedvez erősen. Bármelyik támadás kockázatokat hordoz. Terrortámadások Szíriától és terrorista szövetségeseitől. Egy Izrael elleni megtorló támadás Irán vagy a Hezbollah által – amely aztán teljes körű tűzvészt okozhat a térségben. Sőt, mi több, egy pusztán büntető jellegű, tűszúrásnyi támadás, amely után Asszád sértetlenül és felbátorodva emelkedik fel a romok alól, semmi mást sem mutatna meg, csak az USA gyengeségét és eredménytelenségét.
Miután 1988-ban 1998-ban az al-Káida felrobbantotta az USA két nagykövetségét Afrikában, Bill Clinton pár cirkálórakétát hajított üres afganisztáni sátrakra. Hogy megmutassa nekik.
Jól megmutatta. Megmutatta a tökéletes komolytalanságot. Az al-Káida vette az adást. Két évvel később jött az USS Cole hadihajó elleni merénylet. Egy évvel utána pedig 2011. 2001. szeptember 11-e.
Volt, hogy Clinton összeszedte a bátorságát, és folyamatos légitámadásokat vezetett Szerbia ellen. Az nem csak egy üres üzenet volt. Hanem katona stratégia, amelynek az volt a célja, hogy megakadályozza a szerbeket Koszovó felprédálásában. Ami sikerrel járt.
Ha Obama egy üzenetküldő-jellegű, háromnapos támadást tervezett, amelyet kiszivárogtatásokkal előzetesen a szíriaiak tudomására hoztak, hogy azok a fontos katonai felszereléseiket biztonságos helyre tudják szállítani, jobb, ha nem csinál semmit. Minek vállaljunk tényleges kockázatot, ha nem történik lényeges változás?
Az egyetlen indokolható cselekvés egy stratégiai célú támadás lehet, egy tartós hadművelet, amelynek célja a szíriai rezsim katonai fölényének felszámolásával az erőegyensúly megváltoztatása – a légierő segítségével.
Asszád húsz légibázisából – Jack Keane nyugállományú tábornok szerint – hat elsődleges fontosságú. Támadjuk ezeket: a kifutópályákat, a helikoptereket, az üzemanyag-tárolókat, a közeli bevetésirányító központokat. Tegyük őket működésképtelenné. Nem kell Szíria légvédelmét kiiktatni, ahogy azt Líbiában tettük. A légierő kiiktatásához használhatunk távolsági rendszereket – hadihajókról és nagy hatótávolságú bombázókról indított cirkálórakétákat, fejlett fegyvereket, amelyeket nem kell átreptetni Szíria felett.
Ha megfosztjuk Asszádot a légtér ellenőrzésének képességétől, és megnehezítjük az iráni és orosz utánpótlás beszerzését, azzal megváltoztathatjuk a háború menetét. Ez egy komoly cél.
Vajon támogatnák ezt az amerikaiak? Indokoltan belefáradtak a háborúskodásba, és egyáltalán nem akarnak részt venni ebben az összecsapásban. De miért is akarnának? Három év alatt Obama semmit sem tett azért, hogy az országot felkészítse egy ilyen súlyos összecsapásra. Egyetlen beszéddel sem. Nem magyarázta meg, mi a tét.
Ellenkezőleg. Obama tavaly azt ismételgette nekünk, hogy a háborús áradat visszahúzódik. Idén nagy mellénnyel bejelentette, hogy az egész terrorellenes háborúnak „véget kell vetni”. Ha azt akarja, hogy a Tomahawkok repüljenek, jobban tenné, ha erre jó indokot találna, azt elmondaná az amerikaiaknak és megszerezné az őket képviselő Kongresszus támogatását, ahogy azt George W. Bush tette az afganisztáni és iraki háború előtt.
Az még szégyenletesebb, hogy míg a brit miniszterelnök összehívta a parlamentet, hogy megvitassák a lehetséges légicsapásokat – csütörtökön, késő este a parlament történetesen leszavazta a brit részvételt – Obama semmilyen gesztus nem gyakorolt ilyen irányban.
Ha meg akarja tenni, Elnök úr, akkor tegye alkotmányosan. És komolyan. Ez nem önről és az ön lelkiismeretéről szól. Ez az amerikai erők pontosan olyan célú felhasználásáról szól, amelyet ön jelenleg is tagad: elősegíteni Asszád menesztését, mivel ön mondta a világnak korábban, hogy Asszádnak mennie kell.
Ha nem így van, akkor inkább küldjön egy sms-t Asszádnak. Lehet, hogy ezért roamingdíjat számítanak fel, de még így is olcsóbb, mint egy három napos, nagyszerűen közvetített, tökéletesen hasztalan demonstrációs csapás.


2 megjegyzés:

  1. "Miután 1988-ban az al-Káida felrobbantotta az USA két nagykövetségét Afrikában, Bill Clinton pár cirkálórakétát hajított üres afganisztáni sátrakra. Hogy megmutassa nekik.
    Jól megmutatta. Megmutatta a tökéletes komolytalanságot. Az al-Káida vette az adást. Két évvel később jött az USS Cole hadihajó elleni merénylet. Egy évvel utána pedig 2011. szeptember 11-e."

    Ezek az évszámok biztos jók?

    VálaszTörlés
  2. természetesen, nem. köszönöm az észrevételt!

    VálaszTörlés