2014. március 18., kedd

Obama nem tehet egyszer így, egyszer úgy

Simon Tisdall - Obama nem tehet egyszer így, egyszer úgy

Simon Tisdall a Guardian szerkesztő-helyettese és külpolitikai újságírója. Korábban a Guardian és az Observer külügyi szerkesztője, illetve fehér házi tudósítója és amerikai kiadásának szerkesztője volt. Az alábbi írás kizárólag a saját véleményét tükrözi.

Bármit is mondjanak az USA vagy Európa vezetői, nyilvánvaló, hogy a Krím lakosságának többsége igencsak boldogan hagyja el Ukrajnát és csatlakozik az Orosz Föderációhoz. A vasárnapi népszavazás az ukrán alkotmányjog szerint törvénytelen volt, és „oroszbarát erők” nagyarányú behatolását követő kényszer hatása alatt történt meg, továbbá a szavazóknak nem volt lehetőségük nemet mondaniuk a Kijevvel való szakításra.
Eltekintve ezen tökéletlenségektől, tisztán látszik, hogy a Krím lakossága, a tatár kisebbség és pár ukrán nemzetiségű lakos kivételével, eltökélt volt abban, hogy vissza akar térni oda, amit ősi hazájának tart. A 83%-os részvételi arány gyanús és valószínűleg jócskán felfújt. Azonban az elragadtatott ünneplésekről szóló független beszámolók alapján a végeredmény hitelesen tükrözte a népakaratot, és nyersen demokratikus volt.
Emiatt meggondolatlan lépés, hogy Barack Obama amerikai elnök és európai partnerei kijelentik, hogy „soha” sem fogják elismerni a krími eredményt.
Ez a válság azzal kezdődött, hogy az oroszellenes ellenzéki erők elűzték az ország demokratikusan megválasztott elnökét, Viktor Janukovicsot. Az ukrán alkotmányjog szerint ez a tett is törvényellenes volt, és a krímiek körében kis támogatottságot élvezett. Azonban Washingtonban és az európai fővárosokban fürgén jóváhagyták azt. Most azonban az oroszbarát ellenzék krími sikerével és a neki nem tetsző politikai eredménnyel szembesülve, Obama szabálytalanságot emleget és elutasítja az eredmény elfogadását. Nem tehet egyszer így, egyszer úgy.
A vasárnapi Obamával folytatott telefonbeszélgetése során Vlagyimir Putyin orosz elnök felidézte a „Koszovó-precedenst”, amikor a pristinai tartományi gyűlés által 2008-ban kinyilvánított függetlenséget az USA és több európai állam (de Oroszország nem) elismerte, noha Koszovó akkor még Szerbia része volt. A megátalkodott orosz elnök kissé képmutató kérdése Obama felé ennyi volt: Akkor mi is a különbség?
Az emberek önrendelkezési jogát az ENSZ alapokmányának első fejezete biztosítja. Dél-Szudán (ami 2011-ben vált függetlenné), Kelet-Timor, Horvátország és Montenegró, illetve más balkáni államok esetén az USA és szövetségesei támogatták és bátorították ezt az alapelvet. Hasonló folyamat zajlik jelenleg Skóciában. Ha Katalónia is hasonló szabadságot fog kapni, akkor meglehetősen valószínű, hogy kiválik Spanyolországból.
A Koszovó-precedenssel való szembetalálkozás alkalmával az az általános nyugati válasz, hogy minden eset más, egyedi és éppen ezért külön kell azokat értékelni. Azonban ez kissé hamis kijelentés, hasonlóan ahhoz, amikor kijelentjük, hogy ha én avatkozok be egy országban (például Irakban vagy Afganisztánban) az jogilag és erkölcsileg is igazolható, ugyanakkor a te beavatkozásod nem.
Gyakorlati és elvi síkon is hiba az (orosz részről – a ford. megj.) támogatott, sietős, ámde alapjaiban önkéntes krími elszakadási törekvést olyan fő elvi kérdéssé tenni, amellyel kapcsolatosan „soha” nem fogunk kompromisszumot kötni. Ezzel beárnyékoljuk a nagyobb képet. Obama és az EU számára nem önmagában a Krím sorsa a kihívás, hanem hogy annak destabilizáló elszakadása milyen jövőt hoz egész Ukrajnának és a tágabb régiónak. Az Oroszországgal szemben Washingtonban és Brüsszelben készülő szankcióknak és büntető intézkedéseknek azon kellene múlniuk, amit Moszkva a következőkben tesz, vagy nem tesz, különösen azokat a kelet-ukrajnai városokat illetően, ahol a hatalmas számú orosz nemzetiségű emberrel együtt sok nem orosz ukrán is él. Ilyen megelőző eljárást kellene alkalmazni Moldovával (amelynek van egy Transznyisztriának nevezett, szakadár, oroszbarát területe), a balti államokkal és Georgiával kapcsolatosan is, amelyekkel szemben Putyin késztetést érezhet az ismételt beavatkozásra.
Putyin kisebbségben maradt az ENSZ Biztonsági Tanácsának hétvégi ülésén, mivel az ENSZ alapokmányának első fejezete az alábbiakat is tartalmazza: „A Szervezet összes tagjainak nemzetközi érintkezéseik során más Állam területi épsége, vagy politikai függetlensége ellen irányuló erőszakkal való fenyegetéstől vagy erőszak alkalmazásától tartózkodniuk kell.”

Lehet vitatkozni azon, hogy Putyin teljesen semmibe veszi-e a Krímmel kapcsolatosan ezt az alapelvet. Azonban Kelet-Ukrajna, a kevert lakossággal, örökséggel és hűséggel egészen más kérdés, amelyet még Kína is – mikor nem támogatta az ENSZ-ben Oroszországot – megértett. Ha a nekibátorodott Putyin tévesen azt gondolja, hogy ezekre a területekre is ki tudja terjeszteni a modern gördülő Anschlusst, akkor tényleg nagyon keményen vissza kell vágni neki. Akkor jóval tovább kell menni és sokkal keményebb lépéseket kell tenni annál, mint a meglehetősen gyenge utazási és vízumkorlátozások bevezetése. Egy Irán-féle szankciórendszer, amely megtiltja az energetikai exportot, a befektetéseket, a bankügyleteket és a főbb üzleti és kereskedelmi tevékenységek végzését, mint például a fegyvereladásokat, sokkal megfelelőbb lenne. Ugyanilyen lenne a közvetlen amerikai és európai katonai támogatás nyújtása Kijevnek, ahogy azt John McCain szenátor javasolta. Első miniszterelnöki időszakától, 1999-től fogva Csecsenföldön és máshol tanúsított magatartása alapján megítélve, Putyin egy jelentős kisebbrendűségi érzéssel küzdő kötekedő alak, aki az erőből és nem a gyengeségből ért. Amikor Obama, ahogyan azt vasárnap tette, kijelenti, hogy még mindig lehet diplomáciai megoldást találni, akkor ezt Putyin a félelem jeleként értelmezi. Szinte hallani a kuncogását. Egyetlen módja van megállítani ezt a kevély kötekedőt, ha folytatja a terjeszkedést: az azonnali megfélemlítés – és ha szükségessé válik, olyan körülmények megteremtésének segítése Oroszországon belül, amelyek következtében őt és rút, reakciós rendszerét megdöntik.

http://edition.cnn.com/2014/03/17/opinion/crimea-vote-putin-obama/index.html?hpt=hp_c1

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése