2014. március 4., kedd

Putyin ukrajnai végjátéka

Angela Stent - Putyin ukrajnai végjátéka, avagy miért lesz nehéz a Nyugatnak megállítania

A szerkesztő megjegyzése: Angela Stent a Georgetowni Egyetem Külszolgálati Iskolájának professzora, a Külügyminisztérium korábbi Oroszországgal kapcsolatos hírszerző tisztje és a poszt-szovjet Oroszország vezető szakértője.

A 2008-ban Bukarestben tartott NATO-csúcstalálkozón Vlagyimir Putyin azt mondta a meglepett George W. Bushnak: „Meg kell értenie, George, hogy Ukrajna nem is ország. Területének egy darabja Kelet-Európában van, és nagyobb részét nekünk adták.”
Hat évvel később úgy tűnik, hogy a Kreml bebizonyítja, Putyin állítása valóra válik. Moszkva felfogásában az elmúlt három hónap ukrajnai válsága belügy és nemzetközi kérdés. Végül is, ha egy forradalom képes eltávolítani egy népszerűtlen, korrupt kormányzatot Kijevben, akkor miért ne történhetne meg ugyanez Moszkvában is?
Ez volt Moszkva rémálma a 2004-es ukrán narancsos forradalom idején is, és még ma is komoly aggályokat ébreszt, noha Putyin népszerűsége jelenleg 60%-on áll.
Fentieken túl Ukrajna szorosan kapcsolódik Oroszország nagyhatalmi visszatéréséhez a világ színpadára, amelyet a szomszédjaira kiterjedő „a különleges érdekövezet” kifejezéssel lehet leírni. Putyin szerint a Szovjetunió összeomlása volt a XX. század „legnagyobb geopolitikai tragédiája.” Harmadik elnöki ciklusának célja, hogy minél több szomszédot tudjon bevonni egy új Eurázsiai Unióba. Ukrajna kulcsfontosságú ebben a folyamatban. A Krím pedig Ukrajna kulcsa.
Hatvan évvel ezelőtt Nyikita Hruscsov szovjet pártfőtitkár „adta oda” a Krím-félszigetet - amely 300 évig az Orosz Birodalom, majd a Szovjetunió része volt -  az Ukrán Szovjet Köztársaságnak, de mivel akkor mindannyian a Szovjetunió részei voltak, ez csak egy szimbolikus gesztusnak számított.

A Szovjetunió összeomlása után, Moszkva rémületére, a Krím egyszeriben a független Ukrajna része lett. Moszkva és Kijev megállapodtak a Szovjet Fekete-tengeri Flotta egymás közötti felosztásában. Ukrajna 2010-ben az orosz bérleti viszonyt [a kikötők használatának jogát - a ford. megj.] 2042-ig meghosszabbította.
Amikor Viktor Janukovics ukrán elnököt a múlt héten megbuktatták és Oroszországba menekült, a Kreml amiatt aggódott, hogy elveszti bérleti jogait és ki kell vonnia flottáját a stratégiailag fontos területről. A Krím elfoglalásának kezdetben az volt a célja, hogy megvédjék az orosz tengerészeti javakat a félszigeten. A Krím lakosságának mintegy 60%-a orosz, és úgy tűnik, támogatják a jelenlegi orosz megszállást. Az orosz érdekek és csapatok azonban ennél is tovább mennek.
Mióta 2000-ben hatalomra került, Putyin egyik fő célja, hogy meggátolja a NATO vagy az EU benyomulását a poszt-szovjet térségbe. Ezért ajánlott Oroszország Janukovicsnak 15 milliárd dolláros kölcsönt az EU sokkal szerényebb decemberi ajánlata helyett.
A Krím elfoglalásával Oroszország azt akarja biztosítani, hogy a jövőben az EU-val csak egy értéktelen Ukrajna tudjon tárgyalni.
Ha a jelenlegi konfliktus nem terjed át Ukrajna keleti területeire - ahol a lakosság jelentős része szeretne szorosabb kapcsolatokat Oroszországgal -, akkor a Krím a poszt-szovjet térség „befagyott konfliktusainak” számát fogja szaporítani.
Ezeken a területeken jelentős számú oroszul beszélő népesség él olyan de facto mini államokban, ahol orosz katonai egységek állomásoznak egy olyan nagyobb állam területén, amelynek fennhatóságát az ott élők nem ismerik el. Ilyen például a Dnyeszter Menti Köztáraság Moldova területén.
Az ilyen elszakadni vágyó területek orosz katonai támogatása biztosítja, hogy Moldova, Georgia [Grúzia hivatalos magyar neve - a ford. megj.] és immár Ukrajna sem élvezhet teljes szuverenitást a saját területe felett, és hogy Oroszországnak mindig jut majd szerep a térségben.
A Kreml fő prioritása - a Krím elfoglalásával és a feszültség szításával Kelet-Ukrajnában - annak megakadályozása, hogy Ukrajna tovább közeledjen a Nyugathoz. Moszkva számára az ukrajnai tét sokkal magasabb, mint Brüsszel vagy Washington számára.
Az Egyesült Államok fenyegethet gazdasági szankciókkal, kizárhatja Oroszországot a G8-csoportból és egyéb intézkedéseket is mérlegelhet, azonban a Kreml már jóval a Krím megfelelően megtervezett megszállása előtt számolt ezekkel a várható ellenlépésekkel.
Ha az Egyesült Államokkal való jó kapcsolatok ápolása lenne Putyin fő prioritása, akkor nem adott volna menedéket augusztusban Edward Snowdennek. Az orosz jelenlét biztosítása és kiterjesztése a Krímben ennél is fontosabb.
Feltéve, hogy Oroszország nem lesz hajlandó visszavonulni a Krímből, az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek a Krímen túl tervezett orosz csapatmozgásokra kell összpontosítania és azt kell megakadályoznia, hogy a sem Moszkva, sem Kijev ellenőrzése alatt nem álló csoportok szélesebb körű fegyveres összecsapást robbantsanak ki Ukrajnában.

A kijevi törékeny, átmeneti kormánynak jelentős gazdasági támogatásra van szüksége, és meg kell győzni, hogy ne hagyja magát olyan háborúba rántani Oroszországgal, ahogy az Georgiával 2008-ban megtörtént. Mivel, ha fegyveres összecsapásra kerülne sor, sem az Egyesült Államok, sem a NATO nem avatkozna be katonai erővel, amelynek eredménye Ukrajna két államra való felbomlása lenne az új kelet-nyugati elválasztó vonal mentén.

http://www.cnn.com/2014/03/03/opinion/stent-putin-ukraine-russia-endgame/index.html?hpt=hp_t1

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése